Nem is a zene birtoklása a lényeg, hanem a hatása. Az pedig kifejezetten pszichológiai érdekeket sért vagy támogat. Összetett lények vagyunk nagyon, és így zeneileg kódolt ellentétes hatásokat is képesek vagyunk akár negatív, akár pozitív élménynek felfogni. Gagyi példával szemléltetve haragszom a szomszédomra, amiért lopta a kertemből az áramot, és tetszik valamelyik zsivány rapper zenéje, amiért -többek között- azt érzem őt hallgatva, hogy kiverhetném a szomszédom fogát végre, és ettől boldog lennék. De tetszik xy andalító, nyugtató zenéje is, ami alatt azt érzem, a megbocsátás és a harmónia nagy érték. Befolyásolom mind a személyiségem, mind pedig a viselkedésem a zenével, és akkor vagyok nyerő, ha olyat használok fel, ami egy probléma megoldásában jobban, illetve valóban segít. Ha szájba verem a szomszédot, de utána letartóztatnak, vélhetően jobban jártam volna, ha más hatást kiváltó zenét választok. (Persze ez most így felnagyítja ezt az egy, zenei hatást, de látható belőle a lényeg.)

A jutalmazási inger szerintem csak annyi, hogy valami egyfajta megoldásnak tűnik, illetve a személyiség egy része megerősítve érzi magát; simán lehet vacak, működésképtelen megoldás is, illetve meg lehet erősíteni a személyiségünk olyan részeit is, ami utána már inkább válik kárunkra. Az élet eldönti, mi mennyire volt működőképes, én nem mindig tudom helyesen megítélni, de hatnak az ítélkezéseimre a korábbi tapasztalataim.

Régebben írtam is talán valamelyik topikba erről; én tudatosan választok zenét, elkerülöm azokat, amikre bár rá tudom mondani, hogy tetszik, de tudatosítva a tetszés okát, már nem tudok rábólintani. Vannak olyan módú működésformák, amiket használni akarok, másokat pedig nem. A zene pedig tud terelni -főleg azt, aki nem tudatosan használja a zenét.

[ Szerkesztve ]