Idézek az írásból: ''Téves nézet az is, hogy a magas természetes szaporulat miatt alakultak ki roma többségű falvak, mivel a romák általában olyan helyeken tudtak otthont teremteni, ahol már az érkezésüket megelőzően elindult az adott helység leépülése.''

Aha. És ezt a leépülést természetesen ők az érkezésükkel szépen, szorgalmasan, kitartó munkával visszafordították ugye? Vagy hány olyan település van, ahol a cigányság megérkezésével, a szegényes magyar kultúra színesedésével egyidőben megindult a megújulás, megszépülés? És végül, mi kell ahhoz, hogy egy ember, egy család rendben, tisztán tartson maga körül egy portát, egy házat, udvart? Miért nem lehet kiseperni, eltakarítani a faleveleket, kidobálni a fölösleges szemetet, megjavítani a kerítést, miért nem lehet olyan dolgokat is megcsinálni, amihez nem szükséges a pénz. Persze, eszközökhöz, szerszámokhoz is kell, de ha egy házban jut színestévére, parabolaantennára, akkor alighanem jutna egy vacak 200 forintos seprőre is, meg egy fejszére, pár szál szögre, és akkor szépen ki lehet menni szabadidőnkben(mert az aztán tényleg rengeteg van) az erdő szélére, lehet vágni pár szál friss gallyat, azt egy kis dróttal szépen összekötözni, és kész is a gallyseprő. Ezt nagyapám 83 éven keresztül így csinálta, nemtom életében költött-e valaha is seprőre. Aztán a maradék szabadidőnkből(a seprőkészítés elvesz akár egy(!) egész napot is) szakít az ember pár órát, és a szétrohadt kerítésléceket meg lehet javítani, szögelgetni, az a néhány szál léc nem egy rettenetes tétel, szerintem egy doboz Munkás árából kijön a tüzépen.
Ja, hogy ehhez kell némi szorgalom, elszántság, és az hogy ezt szokják meg. Nagyanyámék belehalnának, ha nem foglalatoskodnának virradattól napnyugtáig a ház körül, a házban, a kertben, a saját portájukon, és mikor feltesszük a kérdést, hogy minek naponta 10x kiseperni az udvart, meg felmosni a padlót, akkor mindig azt mondják: Mi lesz ha jön valaki és akkor ne lássák hogy milyen mocsok van. Ők ebbe születtek, ebben éltek le nyolcvan évet, hogy az ember magának teremti meg az életkörülményeket. Egy olyan kis faluban minden porta hasonlóan néz ki, látszik hogy minden nap rendszeresen foglalkoznak vele, az egész falu ezt szokta meg. Sehol nincs kiemelkedően gazdag, mindenki egységesen szerény anyagi körülmények közt él, de ennek ellenére nem keseregnek ország-világnak, hanem teszik a dolgukat, kitakarítanak, megcsinálják amit kell. Talán épp ezért feltűnő, mikor az egyik házba, amit az önkormányzat vásárol nekik, beköltözik egy cigány család, egyedüliként a faluban, és az egész falu a szájára veszi őket, mert a házuk, udvaruk úgy néz ki, mintha nem lakna ott senki. Tessék, ott van előttük a jó példa, az egész falu példát mutat nekik, lehet alkalmazkodni, de mégsem. Nekik kényelmesebb úgy, ahogy az őseik csinálták, vándoroltak, leélték az egyik helyet, majd továbbköltöztek. Megjegyzem lenne szorgos kéz a ház körül, hiszen ha jól számolták a falubeliek, akkor az eredetileg odaköltözött 4 ember helyett most 19-en laknak ott. Az udvaron szórakoznak a gyerekek is, kicsik és nagyok, télen, ősszel is félmeztelenül, a falu megsajnálja őket, bead nekik ruhát, takarókat, amik aztán okos módon a kályhában végzik, mert a fáért majdnem 200 métert kéne menni, a ruha meg jól ég, ki se kell mozdulni, és legalább addig meleg van. Szó se róla, az apjuk, vagyis aki legelőször odaköltözött, az többször is jött már le a határból fával a kezében, de nemigaz hogy a sok, időközben felcseperedett purdé ne tudna segíteni, és többet hozni.
Szóval számomra érthetelen az egész alapvető, ösztönös hozzáállásuk. Én naív vagyok, de azt hinném minden ember ösztönös tulajdonsága, hogy maga körül rendet tart,pláne ha ideje is van rengeteg. De úgy tűnik mégsem. És nem azt mondom hogy nekem is nincs néha kupi a szobámban, de azért időről időre rendet teszek, és nem hagyom lepusztulni az egészet, (ráadásul nem kapok sem az államtól, sem mástól ajándékszobát ha már kellőképpen leéltem.)

A másik az hogy integrálni kell őket. Na igen. Ehhez az kéne, hogy a magyarokat beköltöztetni a cigányokhoz, megnézni hogy élnek, mit lehetne jobban, aztán fordítva, a cigányokat beköltöztetni a magyarokhoz, és megnézni mit lehetne jobban. De vajon hány magyar ember vállalná hogy odaköltözik hozzájuk, illetve hogy befogad pár cigányt?

Végezetül: Salgótarjánban van egy ember, cigány származású, akit ismer szinte az egész város. Sok pénze van, népszerű. Példakép lehetne bármelyik magyarnak. Nem! Nem Győzikére gondolok. Botos Lacira. Felesége, két fia van. Vállalkozása, amit maga hozott létre. Ingatlanközvetítő cég, és állítólag egész jól megy. Közben taxizik, és egyéb munkákat is vállal, amivel jobbá tehet bizonyos dolgokat a városban. Már akkor feltörekvőben volt, mikor még általánosba jártam, és az ő segítségével lett pingpongasztal, kosárlabdapálya, távolugrógödör, súlylökő pálya, és még számtalan apró dolog. Mindig lelkesnek láttam, főleg ha ilyen közösség érdekeit szolgáló dologról volt szó. Az utcán mindig mindenkinek köszön, de nincs is ember aki ne köszönne rá is messziről. Ja, az egyik fia ha jól emlékszem Európa bajnok is volt, karatézott.
Szóval példa van, követő sajnos nagyon kevés.