a mértékegység inkább Gray lesz, nem Grad.
Mert ha Grad, azaz giga rad, akkor sürgősen jelentkezz valakinél, hogy te vagy szupermen, mert túlélted az akut halálos dózis húszmilliószorosát.
Gray-ben mérve 10-20 között van az akut halálos dózis egy 75 kilós embernek, 4-6 körül van az az érték, ami egy átlagos populáció felét megölné. Egy kezelésnél 1.5-2.5 Gy-t nyomnak be általában, ami sok paramétertől függ.
Egy Gray az egy joule elnyelt sugárzási energia per testtömeg kilogramm.

szia!

Ez most tényleg igaz és rólad szól??

Nem semmi öszinte vagy egy fórumra ilyet le mersz írni ..ilyet az ember általában titokban tart, nem azért mert szégyeli, hanem a baj komolyságát súlyosságát átlátva így látja jobbnak.

Gratulálók hogy sikerült felépülnőd belőle, lehet még idejében kezeltek vele, gondolm te is tudod hogy ritka kevesek közé tartozol akiknek ez sikerült.
Megkülönbőztetést nem teszek mégha tudom is egy emberről, megpróbálók, úgy tenni mintha mi sem lenne, de mégis néha kímélőbbre fogom vele figurát, mert tudom beteg, méghozzá keményen, mivle nem átterjedő fertöző dologról van szó, így nincs értelme az emberre előítéleteket tenni, és eltaszítani(nem úgy mind pl:egy aids-es esetében)

Hogy mi a véleményem a rákról??...Nagyon félek tőle, szerintme továbbra is gyógyíthatatlan betegség,(izótóp, meg mindneféle mellékhatásós kezelés nem gyógymód,a cápaporckoron gyógyszer is időszakos folyamatos szedéssel, méregdrágán segít) csak időszakosan tudják megszüntetni, akkro sme biztos mellékhatások nélküli lesz a jövő. Sok szenvedéssel jár, xar dolog.
Szerintme egy félhalott ember akiben 1x benne volt, elmúlik, de a staitsztikák azt mutatják elég nagy az esély visszajöjjön, irtó kímélő és egészséges életet kell élnie akkor talán nem.Szerintme ha a személy maga olyna erős akkro magától kidobja magából, márpersze ha nem mai megfeszítő életét él, hanem a lájtosabb félét.(otthon melózik, kevesebbett mint az átlag sokat megy hegyekbe jó levegőre, családjával van boldogságba, nyugalomban...ezek szeirntme írtó nagy ugymond ''gyógyító'' tényezők..meg ugye az akaraterő, és nem a feladni akarás....)
Bocs ha ez az utolsó két mondat irtó keményre sikeredet, de öszintét kérdeztél, kivastagítva.
Egyenlőre te kivétel vagy, és ne legyne igazam élj, legalább 100 évig

Konkrétan tudtak valami okot mitől si lehetett ilyne fiatalon???
Szerintem a mai 21. századi létben alapból magában hordozza ezt a rákveszélyt(sok meló, kevés szabadidő, fáradtság, kevés szabadidő, kikapcsolódás, rendszertelen kaja, meg ugye a mai félig műkaják milyensége is.....bűz, szmog a városban(Bp.)..stresssz idegesség..stb stb stb)



[Szerkesztve]

Gondolom ez nekem szólt.

Igen minden igaz amit leírtam, és szerintem ebbem mimcs semmi bátorság, csupán egy őszinte vallomás. Attól hogy valaki kiméli magát nem változik semmi, számtalan olyan eset van , hogy az illető életében nem dohányzott még is tüdőrákos lett.
Szerintem a rák szepontjából szinte lényegtlen mennyit stresszelsz és melozol.
Eddig is sok rákos volt, csak kevesebbet halottak ez emberek róla.

Az okokat nagyon ritkán lehet tudni, lehet hogy örököltem a hajlamit (papám gyomorrákba halt meg), de lehet hogy sok radioaktív salátát ettem chernobil után akkor voltam 1 éves körül, de az is lehet ,hogy egyiknek sincs semmi köze hozzá. Ezt sose fogom megtudni.

ez a legundormányabb benne, hogy nem lehet tudni, valszeg ezért is nincs ellene 100%os megoldás.

Az Aids-et sem lehet olyan marha könnyen elkapni. Simán kezet foghatsz egy Aids fertőzöttel, sőt ha jól tudom még csókolózhatsz is vele. Ha nem vérzik a szája, akkor nyálon keresztül gyakorlatilag nem terjed ( úgy hallottam, hogy ~2 liter nyálat kéne lenyelned, hogy reális esélyed legyen a megfertőződésre )


Batman: Hogy témába vágót is mondjak: Jó barátom vagy pajti, remélem, hogy még baromi sok táborban fogunk találkozni. Soha nem fogok rád másképpen tekinteni, mint pl: NG-re . Ja és holnap küldök egy privit arról amit megbeszéltünk!


Sianis

Mester, végigolvastam. Ríszpekt

Csak annyit tudok hozzátenni, hogy édesanyám mellrákkal küzdött és sikerült neki a hite és egy készítmény által kigyógyulnia, és _nem_ reklám célzattal mondom, hanem segíteni akarok a hasonló helyzetben lévőkön, hogy a Flavin7 és Flavin77 segítségével rendkívüli eredményeket ért el.

Sziasztok!

Nagyon tisztellek titeket a hozzáállásotok miatt, ez becsülendő jó példa lehet bárkinek.

14 éves voltam, épp osztálykiránduláson, mikor apukám kórházba került agy daganattal. Teljesen váratlanul ért minket, egyik nap csak úgy összeesett a szobában. Az orvosok még a műtét elött megmondták, hogy nem tudják teljesen eltávolítani a daganatot, és kb fél évet jósoltak neki. Műtét után kerültem haza, akkor szembesültem a kialakult helyzettel. Mélységesen megtört, de hát 14 évesen ez talán nem is csoda. A műtét utáni kezelések hatására az egész nyarat úgy tudta velünk tölteni, mintha nem is lett volna a betegsége. Ősztől kezdve elkezdett leépülni, és fokozatosan romlott az állapota. Viszont amennyire csak emlékszem Ő is küzdött. Egész életében olyan volt a hozzáállása a dolgokhoz, hogy ''ha félre löknek, sárba tipornak, nem megy valami, akkor se add fel, csináld meg''.
Tipikusan a ''mégha beledöglök is'' jellem volt, a maga pozitív oldalával.
Semmit sem adott fel, ugyanúgy akarta csinálni a napi dolgait, mosogatni, barkácsolni, szóval bármit amit bárki más is csinálna, noha már a lábán sem tudott stabilan megállni. Novemberre már kórházba került, mert nem tudtuk már itthon a gondját viselni, hisz valakinek pénzt is kell keresnie hogy legyen miből élni, a gyerekek meg iskolában...
Decemberben emlékszem már neki is mindenhol áttétek keletkeztek, hisz megbolygatták a kóros sejteket, és eltávolítani 100% nem tudták őket, így már ő is olyan volt, hogy minden kis érintés is fájdalmat okozott neki.

A kórházakról meg kb annyit, hogy ma is élesen elöttem van a kép, amint anyukám sírva telefonál, hogy legalább morfiumot adjanak neki, hogy az utolsó napjai kevesebb fájdalommal teljenek.

A legrosszab talán mégis az volt, hogy nem beszélt semmit, miután újra romlani kezdett az állapota a nyár végén. A daganat pont olyan helyen volt, hogy azt a részt nyomta el az agyban, ami a kommunikációs képességekért felelős. Tehát ezt a sok fájdalmat amit átélt, mindet az arcáról kellett leolvasnunk, látnunk.

Az utolsó két napot átaludta. Aznap éjszaka már csak én voltam fent, amikor felhívott minket az egyik szobatársa, (mi kértük meg, hogy ha valami változás állna be az állapotában, akkor legyen szíves tájékoztatni minket) hogy meghalt (''abbamaradt a szuszogása a Csaba bácsinak'', mondta). Azt az éjszakát végigsírtuk édesanyámmal és a nővéremmel. Ez volt az első alkalom azóta hogy megtuttam mi is van vele, hogy tudtam sírni. Mégis ez egyfajta megváltás volt neki/nekünk, hisz az utolsó fél év szörnyű volt.

Mindezt az egész sztorit csak azért meséltem el, mert Ő is jó példa volt rá, hogy sosem szabad feladni, megkeseredni, nem lehet lemondani az életről.

Szóval akármilyen rossz is a helyzet, kitartás. Küzdjetek az egészségetekért továbbra is ilyen kitartóan!!

[Szerkesztve]

Nagy harcos vagy!

AZ ERŐ LEGYEN VELED

A cigi elég komoly ok a tüdőrák kialakulása mellett. A tüdőrákos férfiak 90%-a a dohányzás miatt lett az. Persze még mindig ott a 10%, tehát más is megbetegedhet.

Egyéb rákfajtákkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni.

Én azért ha tudnám nem próbálnám ki egy ilyne hölggyel még a csókót se bármilyen jó picsa, biztos ami biztos, 1 méter távolság......és ez nem megkülönztetés, hanem tényleg fertöző beteg tehát jogos a vonakodás, játszól a tűzzel és ha megégsz, akkor egy idő után elégsz, hogy metaforával mondjam.

ollie:
igen ez tudom, ezért is nem dohányzók. ..mondjuk passzívan szinte mindneki dohányzik Bp.en. ...pláne szórakozóhelyen.

[Szerkesztve]

Ajálom a figyelmébe az alábbi néhány sort mindazoknak, aki úgy gondolja, hogy nem tudja, hogy mi is az a rák.

Az alábbiakat Dr. Lenkei Gábor írta, az eredeti .doc kiterjesztésben eléhető itt: [link]

Az elmúlt 1 hónapban én is sokat tanultam az igazi egészségről, valamint arrol, hogy hogyan is alakulnak ki a betegségek. Az alábbiakat nem csak Lenkei dokinak az agyszüleménye! Ha érdekel valakiket a téma, akkor összeírok néhány dolgot, amit mindenki saját belátása szerint vagy elfogad, vagy nem.




Néhány fontos tudnivaló a rákról


Minden valamirevaló orvosi könyv megemlíti, hogy:

1. A ráksejt nagyon buta, rendkívül életképtelen, az a csoda, hogy fenn tud maradni és szaporodni tud. Valójában egy selejt, torzszülött.

2. Minden szervezetben, a legegészségesebben is folyamatosan „születnek” ráksejtek, ahogyan még egy tökéletesen működő nagyüzemben is mindig keletkezik selejt.

3. Az ép immunrendszer ezeket könnyedén felismeri és egyszerűen eltávolítja.

Következtetés:

1. Egy jól működő immunrendszer mellett elképzelhetetlen, hogy a rák szaporodni, növekedni tudjon.

2. Ahhoz, hogy a rák felismerhető nagyságúra nőhessen, az immunrendszernek még a buta és életképtelen ráksejteknél is alacsonyabb szintre kellett hanyatlania.

3. Az immunrendszer további gyengítése legalábbis kétséges eredményekkel jár - logikusan következtetve a fentiekből.
A mai hivatalos rákterápia agyoncsapja a már eleve gyenge immunrendszert.

Egy fontos megjegyzés:
A ráknak nincs indulata. Egy daganat nem lehet sem rossz, sem jóindulatú. Egy sejt, szövet vagy szövetszaporulat nem rendelkezik gonosz szándékkal, nevetséges azt mondani rá, hogy „rosszindulatú''. Mintha egy gonosz manó lenne, aki kárt akar okozni.

Ez csak az orvosok által kitalált kifejezés, ami a tehetetlenségüket tükrözi.
Nincs „rosszindulatú'' daganat, csak végletesen legyengült, leromlott szervezet.
Meggyőződésem, hogy a rák maga nem is betegség, hanem csak tünet.
Jelzi a szervezet erőinek megroggyanását.
Meggyőződésem, hogy a betegek nem a „rákbetegségbe'' halnak bele, hanem abba, hogy nem állítják helyre a lelki és testi épségüket.
A rák nem öl. Nem a rák öl. Tudom, hogy szokatlan az álláspontom, de jó eredményekhez vezethet.

Lelki tényezők:
Dolgoztam onkológiai osztályon. (A 90-es évek elején.) Már akkor megfigyeltem, hogy a rákbetegeknél a probléma kialakulásában rendkívül erős szerepe van a lelki tényezőknek.
Tovább kutattam és minden valamirevaló adat ezt erősítette meg.
Röviden összefoglalom azt, amit megértettem, remélve, hogy tudok ezzel segíteni.










Megfigyeléseim szerint az ember akkor fejleszti ki magának a rákot, amikor az élete egy vagy több nagyon fontos területén abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára.
Lemondott arról, hogy építsen valamit, ami addig kiemelkedően fontos volt számára.
Ez összekapcsolódhat (legtöbbször így van) családi traumákkal, pl. gyermek, szülő, házastárs elvesztése, családi illúziók, jövőkép összeroppanása, családdal kapcsolatos erkölcsi válság, stb.
Lehet a háttérben álló ok az, hogy valaki nem építi többé a párkapcsolatát.
Ezernyi változata lehet.

A lényeg: a személy valamilyen számára fontos területen feladta. Abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára.

Aki felismeri, hogy mi volt ez, és képes valamilyen módon rehabilitálni ezt a bukott célt, képes újra hozzáfogni dolgok megalkotásához a jövő számára, viharos gyorsasággal épülhet fel.

A vitaminok és egyéb hasznos anyagok csodálatos segítséget nyújthatnak a test megerősítésében, újraépítésében.
A végső győzelem az Emberen, mint szellemi lényen múlik.

Aki rehabilitálja a bukott célját, hatalmas eséllyel gyógyul meg, aki megmarad abban a szerepben, hogy feladta, vesztésre áll.

Sok sikert a bukott cél újraélesztéséhez!

Na azért az aids, más, van aki hiv fertözött és nem aids-es ö csak hordozza. Annak is vannak hokozatai.

Ja és ezért nem járok nagyon szorakozohelyre

Elolvastam egy embertársam történetét, nagyon sajnáltam a szereplőjét (kisgyermekes apukaként a szüleit is), az író intelmei ellenére is. Csak az iromány elolvasása után néztem meg a szerzőjét. Megdöbbentem, nem egy ismeretlen valaki, hanem egyike azon keveseknek a prohardverről, akivel volt szerencsém személyesen megismerkedni. Remélem nem kell ismét ''megküzdened'', átélned a leirtakhoz hasonlókat és végleg elkerül a kór!
A további hozzászólásokat elolvasva, részvétem azoknak akik elveszítették hozzátartozóikat e szörnyű betegség miatt! Családomat (mármint felmenőimet) szerencsére ''elkerülte'' ez a betegség, igazából csak ebből a topik-ból tudtam meg, micsoda fizikai fájdalommal jár mind a betegség, mind a bizonytalan terápia. Ugyanakkor feleségem anyukája pár éve kemoterápiás kezelésen vett részt (neki is eleinte azt mondta az orvos, hogy csak borogassa...grrr), félévente kontrollra jár, mindig feszülten és szorongva várjuk az eredményeket...

Eszerint azért vagyok rákos mert a szüleim elváltak és nem tudtam még feldolgozni (11 éve volt.)
És ugy gyogyulhatok meg ha összehozom öket?

Vagy mennyek pszihodokihoz......

Jujj. Ezt az irományt mindenki sürgősen felejtse el. Kevés igazságalap köré kerített brutális hülyeséghalom.

az ember akkor fejleszti ki magának a rákot, amikor az élete egy vagy több nagyon fontos területén abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára.
Érdekes, bár furán hangzik, főleg mikor gyerekek tegyük fel rákosak, ők mit adtak fel? Ez így szerintem butaság .

Abban egyetértek, hogy nagy szerepe van a hozzáállásnak, kedélyállapotnak a betegségek gyógyulásában.

Batman: A véleményem, pontosabban ami eszembe jutott olvasva az írást mostohanagyapám volt, aki rákban halt meg. A betegségnek egy ideig szinte semmi nyoma nem volt. Mindig is csodáltam, tele volt energiával, nyugdíjasként is dolgozott, mert nem volt képes arra, hogy otthon üljön és olvasgasson. Még ismerőseim is mondták, hogy miylen fiatalos, energiával teli, mert mindig látják, meg erre-arra a városban.
Viszont miután elkezdödtek a kezelések és súlyosodott a dolog, az nagyon rossz volt látni. És amennyire éreztem neki is rettenetes volt. Nem akarom túl sokat fejtegetni, de rengeteget szenvedett, senkinek nem kívánám ezt.
Félelmetes, hogy egy teljesen egészséges embert, hogy leépít ez a betegség.
Viszont annyi ereje volt, hogy addig kitartott, míg meg nem született az unokája, sokáig ez tartotta benne a lelket szerintem.

Őrülök viszont, hogy olvasva az írásod pozitívan állsz a dolgokhoz. Mint feljebb írtam ez szvsz fontos! A legjobbakat kívánom és hogy küzdj!

Üdv PazsitZ!