Korszerű PET/CT berendezés Debrecenben
Debrecen – Holnap adják át ünnepélyesen a világ legkorszerűbb technológiájú PET/CT berendezését a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumában (DEOEC). A gép március 29-e óta már a betegellátást szolgálja.

Ezzel a hazánkban egyedülálló csúcstechnológiájú készülékkel, amellyel a világon is csak hat intézmény büszkélkedhet, minden eddiginél pontosabb diagnózis állítható fel.

A készülék nemcsak daganatos betegségek, hanem több ideggyógyászati és kardiológiai kórkép fájdalommentes és egyes, jelenleg rutinszerűen alkalmazott vizsgálati eljárásnál veszélytelenebb módon való kimutatására is képes. Az új berendezéssel a vizsgálati idő is rövidebb, ami egyben azt is jelenti, hogy több beteg számára lesz elérhető a korszerű diagnosztikai megoldás

[link]

Köszönet ezért az írásért!

A rák nekem engem is jól megcsapott, nagyanyámat májrák, édesapámat melanoma vitte el. Két hónap volt az egész, brutális gyorsasággal döntötte le a kór.

Hogy valami jót is mondjak: anyósom kétoldali petefészekrákkal küzdött meg, úgy tűnik, sikeresen.

Tehát kitartás!

egy nagyon fontos momentumot elfelejtettem... a story ugy kezdődőtt, h anyukámnak a lába fájt.. a bal lába.. az akkori háziorvos: ''pihenni kell, meg felírok fájdalomcsillapítót...'' ez ment kb 2hónapig.. aztán csak elmentek anyuék másik orvost keresni.. ez az orvos rá pár évre tüdőrákban halt meg.. nem akarok gonosz lenni, de....
na mindegy!
amit viszont minden nőnek kötelessége tenni: MINDEN SZŰRŐVIZSGÁLATON OTT LENNI, KÖTELEZŐ JELLEGGEL! én negyed évente kötelezővé tenném! megbüntetném aki nem megy! igazából ez mindenkinek a saját kötelessége, magátóél is elmenni..
ezt csak azért mondom, mert anyukám a munka miatt nem ment el.. pedig még élhetne.. szemtelenül sok pénzt keresett, nekünk, a családjának (édesapámmal együtt), de inkább laknék egy viskóban! haragudtam is rá ezért! elhanyagolta magát..

[Szerkesztve]

Ha jól tudom, a sugárkezelés alatt több, kisebb energiájú nyalábot irányoznak a besugározni kívánt terület felé. A sugarak a szöveten, csontokon áthatolva a megfelelő helyen egyesülnek, így energiájuk összeadódik, ez a daganatnak nem tesz jót. Tudtommal a célzott sugárzás ennyiben merül ki. (Olyasmi mint mikor több lézersugarat egy pontra irányítanak, így csak az adott pontban történik változás).

Nem Grad, hanem Gray. Ez az elnyelt sugárdózis mértékegyséje. 1 Gray = 1 J/kg
Van még az effektív sugárdózis, aminek a mértékegysége Sievert (Sv).
1 Sv = 1 Gray = 1 J/kg

Sajna nincs nálam a sugárterápia könyvem, de emlékezetből annyit tudok mondani, h daganatterápiában ez az érték átlagosnak mondható, masszív tumoroknál ez az érték akár 70-75 Gray is lehet.

Összevetésként:
Kozmikus háttérsugárzás: 0,3 - 2 mSv / év (tengerszinttől függően, Hollandia - Tibet)
Mellkasröntgen: 0,04 mSv (milliSievert)
Mellkas CT: 7,8 mSv
Éves megengedett sugárterhelés (foglalkozási): 20-50 mSv / év
Hirosimai atomtámadás:
(teljes testet ért egyszeri dózis, nem célzott terápiás sok részletben megkapott dózis)
Enyhe sugárbetegség: 1-2 Gray
Halálos dózis: 6-10 Gray.
Hangsúlyozom, h itt nem egy pár cm-es képlet kapott célzottan ennyit, hanem teljes test, tehát egy 70 kg-os embernél ez 400-700 J energiaelnyelés, és mondjuk egy 0,05 kg-os tumornál 1,9 J összesen a terápia során.

Remélem segítettem egy kicsit.

Nem szabad várni, gyanú esetén azonnal (szak)orvoshoz kell fordulni! [link]

Hogy mi jut eszembe a Rák szóról...?

Számomra egy villámcsapást jelent ami lecsaphat Bárkire, élhet akármilyen egészségesen, stb. Aztán vagy túléli az adott illető, vagy nem. Szerencse kérdése.
Azt sajnálom, hogy akit megtámad az gyakorlatilag tehetetlen részese lesz az eseményeknek, leszámítva persze a jóindulatú és a gyógyítható típusokat.
Tetszik az írás, én sajnos nem lennék ilyen erős hasonló helyzetben.

Velem is hasonlóképp történt. Végignéztem, ahogyan anyám leépül, mind testileg, mind lelkileg. Több hónapig volt fekvőbeteg, otthon; egész nap nyöszörgött, sírt, a fájdalomcsillapítóktól tulajdonképpen magánál sem volt, folyvást félrebeszélt. Aztán egyik éjjel arra riadtam fel, hogy anyám férje rámtöri a szobaajtót, és azt kiabálja kétségbeesetten, hogy menjek gyorsan. Besiettem a hálószobába, és láttam, hogy anyám nincs magánál... leállt a légzése. Újraélesztettük; hörgött, köhögött, rángott, öklendezett, elkékült, ezután ismét eszméletét vesztette. Öt-tíz-tizenöt percig tartott a haláltusája. Igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idő telhetett el - akármennyi is volt, akkor nagyon soknak tűnt. Emlékszem, még az orvosi ügyelet telefonszámát is alig tudtam tárcsázni, annyira nem voltam eszemnél.

Mindenképpen úgy gondolom, hogy ha rákos lennék, nem feküdnék kés alá. A halált önmagában kisebb gondnak tartom, mint azt, amikor az egészségügy és annak szörnyű protokollja, kifejezései, orvosi rendelői, kísérletezései, reményei és minden egyebe teljesen átszövik az ember életét, és nem utoltósorban leépítik a szervezetét.


[Szerkesztve]

minden tiszteletem Neked, A Szerzőnek és mindenkinek aki átélt már hasonlót, aki harcol ez ellen a brutális betegség ellen (és hasonlók ellen)! úgy gondolom Mi és főleg a ''betegek'' másképp látják az életet, többre becsülik annál, mint amit egy ''átlag'' embernek jelent!

köszönöm az írást a Szerzőnek, és minden hozzászólónak, akik megosztják élményeiket, tapasztalataikat!

(amikor elolvastam elég rendesen kipotyogtak a könnyeim, és végig, amíg sikerült leírnom a történetem.. ritkán idézem fel magamban ennyire, de úgy érzem, hogy -nekem leglábbis- kell/muszáj.. nem tudom megmondani, hogy miért...)


[Szerkesztve]

Dehogynem! Az ember csodákra képes ha a túlélésről van szó, mint az állatok is ezt is tőllük örököltük.

''Mindenképpen úgy gondolom, hogy ha rákos lennék, nem feküdnék kés alá. A halált önmagában kisebb gondnak tartom, mint azt, amikor az egészségügy és annak szörnyű protokollja, kifejezései, orvosi rendelői, kísérletezései, reményei és minden egyebe teljesen átszövik az ember életét, és nem utoltósorban leépítik a szervezetét.''

Lehet, hogy hihetetlen, amit írok, de amikor az ember szembesül azzal a dologgal, hogy egy olyan kórt kapott meg, aminél a szetereotípiák szerint a túlélés esélye meglehetősen kicsi, akkor kicsit átértékelődnek a dolgok...
Az ember elkezd két kézzel kapaszkodni mindenbe, ami csak segíthet... Én egy alapvetően pesszimista világszemléletű ember vagyok, mégis amikor megtudtam, hogy mi a helyzet velem, egyszerűen nem tudtam már olyan biztosan kijelenteni még magamnak sem, hogy: Ha itt az idő, hát menni kell - bánja kutya hát itthagyom ezt az árnyékvilágot...

Egyszerűen életbe lép egyfajta robotpilóta az emberben, ami hajtja afelé, hogy az nem létezik, hogy ennyi lett volna... Soha nem voltam oda a létért, mindig úgy voltam vele, hogy csak nyűg vagyok a világ nyakán...
Mégis - amikor kiderült, hogy mi a helyzet velem, a kezdeti rezignáltság és fásultság után életbelépett a túlélő ösztön, ami megakadályozta, hogy feladjam a harcot...

Persze... Ki lehet jelenteni, hogy nem feküdnél kés alá... De nem tudhatod biztosan, hogy a benned lévő robotpilóta hogyan fogja lereagálni a dolgot...

Kívánom, hogy soha ne kelljen megtudnod milyen érzés tudni, hogy efféle nyavalyád van... Senkinek ne kelljen szembesülni ilyesmivel...

Sajnálom, amin végig kellett menned

Nekem nagyon fontos tapasztalat volt, ami történt - valóban sokat tanultam belőle. Az efféle történés egészen egyszerűen széthasítja az ember életét, alapjaiban szünteti vagy másítja meg az értelmét mindannak, ami körül az élet addig forgott. Mai fejjel már úgy látom, hogy amikor egy hozzátartozónk meghal, akkor valójában nem is az ember halálát éljük meg tragédiaként, hanem a mindennapos megszokásnak, az életünket behálózó szokásoknak és a megszokott valóságnak a törését, amivel az emberi tudat nem tud mit kezdeni. Mintha fejtetőre fordulna a világ.

azért vannak jól felszerelt helyek is, csak a népsanyargató Eü rendszer miatt lényegében nem fizetik a kezeléseket. és visszatérve még egy kis technikai részletre, akárki akármit mond, igenis nagyon jól lehet irányitani ezeket a sugárázásokat, sőt... egy adott térfogatelemre ugy lehet fokuszálni viszonylag nagy dózisu sugárzást, hogy az csak a fokuszpontban legyen olyan dozis... tehát elég sok irányból belövik, aminek következtében az a sok sok szövet amin áthalad a sugárzás, de nincs fokuszpontban szinte semmit nem érez meg. éééés, mégvalami... nem csak gamma sugárzást használnak, mint valaki fentebb célzott rá, ugyanis van már egy ideje lineáris gyorsitó... ciklotron, nem beszélve a diagnosztikai ill. terápiás célból bejuttatott radiofarmakonokra melyek nagy része béta +/- bomló izotóp, a többi persze gamma sugárzó

Igen, sok igazság van abban, amit írsz. Ezekről a tényezőkről én is tudok, de ennek ellenére őszintén hiszem, hogy tudnám azt mondani, nem kérek a kezelésből. Régóta igyekszem már nem kötődni a mindennapjaim során ahhoz, amihez a legtöbben kötődni szoktak; ha nincs kötődés és ragaszkodás, akkor az efféle, mindennapi szemmel elképzelhetetlen történések sem veszejtik el az ember szellemi tisztaságát.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobban ismerem ezt a helyzetet, mint Te, aki benne él, mert az tényleg abszurd volna. Hanem csupán azt, hogy olyannyira általános az a tudás és erő, amire törekszem, hogy nem függ semmiféle helyzettől.

[Szerkesztve]

Azért durva, hogy az utóbbi ~50évben, (manapság meg főleg) mennyire elszaporodtak a rákos megbetegedések.
Az emberi szervezet nem bírja azt a tempót, ahogy mindenféle ismeretlen hulladékkal mérgezzük magunkat. A gond ott kezdődik, hogy ezt a sok szart nem lehet kiszűrni, benne vannak a mérgek a levegőben, a kajában, a vízben, a földben..mindenben. Kitalálunk minden szart jórészt a profit érdekében, csak nemtudjuk mit szabadítunk a világra és sok embernek nemis érdeke tudni.
Nagyon egyszerű példa, bár sokan biztos nem hiszik el: A HÍV vírust nem éri meg kezelni, nem éri meg vagyonokat ölni a kísérletezésre, gyógyszereket fejleszteni, kutatásokat támogatni, majd rohadt nagy összegekből gyártani a szérumot, szállítani, beoltani az embereket stb.
A Föld nem bír el ennyi embert, túlnépesedés van, egyszerűbb és olcsóbb hagyni őket, hagy vigye el az aids, legalább kevesebb embert kell etetni. Szörnyű kimondani de ez az igazság, ilyen világban élünk.

Ja és kívánom, hogy továbbra is így állj hozzá a dolgokhoz, sokkal nagyobb esélyed lesz a gyógyulásra.

[Szerkesztve]