Nekem nagyon fontos tapasztalat volt, ami történt - valóban sokat tanultam belőle. Az efféle történés egészen egyszerűen széthasítja az ember életét, alapjaiban szünteti vagy másítja meg az értelmét mindannak, ami körül az élet addig forgott. Mai fejjel már úgy látom, hogy amikor egy hozzátartozónk meghal, akkor valójában nem is az ember halálát éljük meg tragédiaként, hanem a mindennapos megszokásnak, az életünket behálózó szokásoknak és a megszokott valóságnak a törését, amivel az emberi tudat nem tud mit kezdeni. Mintha fejtetőre fordulna a világ.