Sziasztok!
Nem tudom mennyire vág ide, úgy értem mennyire van itt a helye, de írnék pár sort a sugárterápiáról, főleg hogy hogyan működik. (úgy értem, nem a berendezésekről) Igyekszem összefoglalni érthetően a lényeget. Amennyiben off lenne inkább, előre kérek elnézést.
Először is néhány alapvető fogalmat kell tisztázni. Mint azt már többen emlegették, a sugárterápia úgynevezett ionizáló sugárzások alkalmazásával történik. Az ionizáló sugárzás 3 fajta lehet: alfa, béta illetve gamma sugárzás.
1. A gamma sugárzás nagy energiájú (MeV (mega-elektronvolt) nagyságrendű) elektromágneses sugárzás, és mint olyan exponenciálisan csökken az intenzitása minden közegben. Természetesen függ a csökkenés mértéke a közeg anyagi minőségétől, de
mivel az ember testének több mint 80%-a víz, ezért az ember jól közelíthető vízzel ilyen szempontból. A gamma sugárzás emberi testben cm nagyságrendű távolság alatt nyelődik el, de az exponenciális jelleg miatt, nyilván az út korábbi szakaszában adja le energiája jelentős részét.
2. A béta sugárzás nem más, mint egy nagy mozgási energiájú (sebességű) elektron. AZ elektron tömege ilyen tartományban is kicsinek mondható, ezért ha közeggel találkozik, a közeg atomjain elkezd ''pattogni'', közben az energiáját nagyjából egyenletesen adja le. Pályája ''zeg-zugos'', tehát az energia leadás elég jól lokalizált. A béta sugárzás emberi testben mm nagyságrendű távolság alatt nyelődik el.
3. Az alfa sugárzás nem más, mint egy nagy sebességű Hélium atom (alfa részecske). Ennek aránylag nagy a tömege, nagyjából 7344szer nagyobb az elektronénál. Az alfa részecske útját emberi szövetben legjobban az ''elefánt a porcelánboltban'' effektussal lehet szemléltetni. Az elefán nagy sebességgel bejut a boltba, ott a pályája jó darabig egyenes, mivel ugyebár elefánt - nehéz megállítani, de elöbb utóbb jön egy fal, majd esetleg ha nem állt meg, még egy néhány. Emberi szövet esetében a fel igen hamar, mikrométer nagyságrendű távolságban bekövetkezik(sejt).
Egy dolog közös a fenti sugárzásokban, ahogy a nevük is mutatja: ionizálnak, azaz elnyelődésük folyamán töltött részecskéket váltanak ki különböző valószinűséggel. Ha éppen nem ionizálnak, akkor energiájuk hő formájában nyelődik el a szövetekben.
És most jön a lényeg: a sugárterápia 2 módon történhet alapvetően:
1.: A sugárforrás kívül van a páciensen. A fentebb elírtak alapján könnyen érthető, hogy ilyen esetben csak a gamma sugárzás, illetve kistestvére, a röntgen sugárzás jöhet szóba(szintén EM.sug.), hiszen ezek a sugárzások képesek a szövetek mélyére hatolni. A célzás ilyen esetben ugynevezett kollimátorral (árnyékolás) történik, azaz a sugárforrás szempontjából igyekeznek kitakarni a besugározni nem kívánt területet, pl ólommal. A fókuszálás nem optikai értelemben történik ilyenkor, hanem úgy, hogy a forrást úgy mozgatják pl egy köríven a páciens körül, hogy a sugarak 1 pontban, a tumor helyén metsszék egymást, így csökkentve az egészséges, de útban lévő szövetek sugárterhelését. A módszer nagy dilemmája, hogy milyen intenzitású sugárforrást alkalmazzanak, hiszen a cél a rákos testszövet TELJES elpuszítása, közben pedig úgy kell alkalmazni a kezelést, hogy a környező szövetek (főleg, ha azok a légző, ideg és/vagy keringési szervrendszer elengedhetetlen részei) ne pusztuljanak egy bizonyos mértéken túl. Ez egy igen bonyolult optimalizálási folyamatot igényel, amely a modern diagnosztikai módszerekkel kombinálva már jól kivitelezhető.
2.: A sugárforrás a páciensen belül van. Itt egy új fogalmat kell bevezetnünk a megértéshez, ez pedig az úgynevezett magreakció. A részleteket félretéve, a számunkra lényeges magreakció olyan, hogy egy atommagot neutronokkal besugározva az atommag egy alfarészecske kibocsátása mellett egy másik atommaggá változik. (Általában (10B(n,a)Li7) reakció) A lényeg pedig az alfa részecske, aminek a fentebb leírt tulajdonságai éppen olyanok, amilyenre nekünk szükségünk van: nagy energiájú, kicsi hatótávolságú. A módszer úgy működik, hogy a páciens szervezetébe ilyen magreakcióra hajlamos elemben gazdag vegyületet juttatnak, majd a tumor területét neutronsugárzással felaktiválják (kollimálva és/vagy fókuszálva), azaz kiváltják a fent leírt magreakciót. Az alfa részecskék ezen a területen adják le energiájukat, és mivel igen kicsi a hatótávolságuk CSAK ezen a területen, és éppen ez a módszer hatalmas előnye. A neutron szempontjából, mivel nem töltött részecske, a emberi test eléggé átlátszó, kivéve azt a területet, ahol a bejuttatott magreakcióra hajlamos anyag felhalmozódik, tehát az útjába kerülő szövetek csak igen kicsi mértékben károsodnak. A módszer ''egyedüli'' nehézsége ez a bizonyos felhalmozódás. A cél az lenne, hogy a bejuttatott anyag CSAK a tumorban halmozódjon fel. A felhalmozódás aránya sajnos napjainkban a % nagyságrendbe esik, így a módszer hatásfoka egyelőre alacsony. Amennyiben ezt a felhalmozódási arányt meg tudnánk növelni, a rák tökéletesen gyógyítható betegséggé válna. Ha ezt valakinek sikerül kivitelezni, az egészen biztosan Nóbel díjat kap.
Még egy adat: mivel a cél az adott szövet teljes elpusztítása, az ide jutó dózis hatalmas, mintegy 70Gray, ami egy ember ÉVES sugárterhelésének több tízezerszerese, tehát az eljárás hatalmas körültekintést igényel.
A szakmai részt félretéve minden tiszteletem az olyan embereké, - mint a topic indítója is - akik képesek ilyen nehéz helyzetben is teljes értékű életet élni. Nekem is vanak a családomban többen akik daganatos betegséggel küzdenek, illetve küzdöttek, úgyhogy valamelyest át tudom érezni a helyzetet.
üdv!