Visszaemlékezni jó dolog, jó felidézni azokat az élményeket. Ha nosztalgia alatt azt érted, hogy az idő megszépíti a dolgokat, minden rózsaszín lesz, na, az tényleg nem reális, mert ha az ember visszaemlékszik, akkor az sem volt maga a kánaán, legyünk reálisak.
És persze minden generációnak megvan a maga hőskora, és mit ad Isten, ez mindenkinek a saját gyerek/tinédzser korára esik. Micsoda véletlen

"Arrol irj, te mit csinalsz es hogyan eled meg az egeszet, ne tippelj."
Jó, akkor vedd úgy, hogy egyes számban írtam mindent, ha úgy jobban tetszik. Én ezt élem meg, ezeket tapasztalom.
Azért bátorkodtam többes számot írni, mert nem csukott szemmel élek, látom, hogy a kortársaim (értsd: osztálytársak, évfolyamtársak, barátok, stb.stb) is hasonló cipőben vannak. Akikkel anno éjszakákon át gémeltünk, azok is felnőttek szépen (itt most nem a játékból kinövést értem, a férfi belül mindig játékos marad), hanem mégiscsak elszaladt mellettünk 1-2 évtized, így mások lettek a prioritások, sűrűbb az élet, és egyszerűen nincs annyi szabadidő a játékra. Mindössze ténymegállapítás volt.
SEMMI nagyképűség, (korral való) kérkedés nem volt a mondandómban, én nem tudom, hol láttál Te bele ilyet, nem volt bennem szándék ennek még a látszatára sem.
Egyszerű ténymegállapítás arról, hogy ahogy a cikk is írja, (csak nem ilyen módon vonja le a konklúziót), hogy ahogy megváltozott az élet a játékiparban az elmúlt évtizedekben, úgy megváltozott a saját életünk (életem) is, és a kettő együttes hatásaként születhetnek az ilyen ("régen minden jobb volt") tartalmú cikkek.