Hadd reagáljak sorban:

@BiP Fontos dolgot mondtál. Szerintem, akkor történik minden nagyobb változás, mikor a döntéshozók,, jogalkotók, a gazdaság vezetőinek szereplői, a nagy-nagy cégek lobbijai ( elég sok átfedés van, ezért nem mondok tisztán politikusokat) összehangoltan úgy döntenek. Nem törvényszerű ez sem, hiszen egy sereg más tényező is befolyásolhatja ezt.
De úgy általában akkor van meg az esély az ilyesmire, mikor érintetté válnak a fenti szereplők. Gondolom ez az ő esetükben maximum, annyi hogy a hatalmuk vagy a bevételeik, a rendelkezésre álló erőforrásaik csökkenni kezdenek. a váltás elmulasztása arcvesztéssel jár.
A felülről szerveződő változások azonban talán nem annyira hatékonyak, mert nem társadalomba ágyazottan történnek hanem egy maréknyi érinthetetlen megmondóember kitalálja, és mire eljut a végfelhasználóhoz az attitűd, már lehet h régen irányt vesztett, vagy csak egyszerűen kontraproduktív. Ezért szerencsésebb mindenképpen a függetlenül, alulról szerveződött, helyi igényekre és sajátosságokra épülő, közösségi együttműködésen alapuló irány. ha egyszer elér egy kritikus tömeget azt már senki nem tudja figyelmen kívül hagyni. és nem, nem fognak zsákba és hamuba öltözni hogy bocs nem tolunk több reklámot a pofátokba, rendezzük az erőforrások bölcsebb felhasználását, óvjuk meg világunkat a jövőnek és hogy a fogyasztói társadalmat kissé diétára fogjuk, pl a tudásalapú társadalom javára... ó nem. max annyi lesz szerintem, hogy aki eddig olajban utazott, az majd átteszi a portfóliója nagy részét megújulókba.( amiben már szerintem így is vastagon benne vannak , csak most még parkolópályán van az egész.) Akkor fogják megtolni a trendiség vonalat, mikor pénzt szimatolnak benne. másfelől az álszent nagygazdaságok lelkiismeretüket akarják csillapítani a támogatásukkal. De ne legyenek illúzióink, egy feltörekvő India, Kína, és a többiek, ahol megindul egy akármilyen kis expanzió, azok zabálni fogják a maradék erőforrásokat. a nagyok nem fognak udvariasan félreállni visszafogva magukat. mert a verseny ott csattogtatja fejük felett a bővülés igényének az ostorát. és be vannak rezelve hogy lemaradnak a bármiről.
Ha annyit elér a társadalom szűkebb vagy tágabb csoportja, hogy hagyják, és esetleg valamilyen módon támogatják a fennmaradását a fenntarthatóságra törekvő csoportoknak, már jó eredmény.

@tordaitibi
"Senki nem értette meg hogy egy pillanatnyi közepes, inkább kisszintű beruházással hosszútávon jól járna mindenki." Aki nem lát előre a holnapnál tovább, meg a "jólvanazúgy" és a "nemcsinálok semmit abból nem lehet baj" között háromszögel, azokkal nem tudsz mit tenni. nem tudom ugyan hogy kinek mutattad, de szerintem egy szervezeti kultúrában is a kulcsembert kell megnyerni, aztán közösen a többieket. Na hogy azt hogy kell arra sajnos nem tudom a választ. az asszertív viselkedés, és meggyőzés területén hiátusaim vannak szép számmal. Nem vagyok benne jó.
A falfúrógépért pirospont.
Nekem még vannak olyan törekvéseim, hogy a holmijaimat nem halmozom, fel ha tudom. amire nincs szükségem elajándékozom.
Ami az iskolai óvodai közösségi(szakmai) munkát illeti a tyúk vagy a tojás esete... már a pedagógusképzésben is ott kell(ene) lenni.
a szegedi hallgatók 10%(!)akar tanítani a képzés végére és nincsenek felkészítve a gyerekekre igazán.
illetve ott van a meglévő jobb sorsra érdemes kiégett pedagógusgárda... ott is a szupervízió, a csapatépítés, edukáció...
Kereskedelmi televíziózásban egyetértünk. Gáz. én abban a "szerencsés" helyzetben vagyok h nálunk kb 8 éve napi fél órát megy a tévé. m2 mese. öltözés kakaózás közben. délután vagy este inkább kis yt. ellenőrízve, (mármint a tartalom) amúgy játszunk, olvasunk, rajzolunk. én rohadt sokat pakolok utánuk és állandóan a fenekünkben van mind a kettő. szóval ennek ára van. végsősoron ha akarnánk se tudnánk lezöttyenni a tévé elé. de tekintve a minőségét, nem kár érte. a kölykök meg okosak is és nem függtek rá semmi okoseszközre.

@olbaidhun
"Szuverén emberi jog, hogy maximális autonómia irányába forduljon az ember és a szükségesebbnél is több prioritást fektessen abba a szolidaritásba, ami a saját családját / környezetét illeti."
Nemcsak hogy szuverén emberi jog, hanem lassan a túlélés kulcsa lesz.
Nem, én sem gondolom klasszikus értelemben buboréknak. inkább egy erős közösen megválasztott értékek mentén szerveződő kapcsolati hálónak ahol a hálóban közelebbi emberek a rokonságod, közeli barátaid, kicsit távolabbi elemek a hozzád hasonlóan gondolkodó emberek, jó ismerőseid, és ez egyfajta szervezett struktúrában segít életedet szervezni és jól megélni napjaidat. és ez a háló jó esetben tud kapcsolódni más hasonló hálókhoz, a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés érdekében.

[ Szerkesztve ]