"Ha viszont a Windows-t meghagyjátok dualboot-os opciónak, nem tartasz attól, hogy a kényelem és a lustaság miatt a tulaj állandóan a Windows-on ragad majd és a Linuxot meg inkább hanyagolja majd?"

Nem, kb. mintha tudnék venni a benzines autóm mellé egy elektromost.
Vagy a kocsi mellé egy rollert, robogót stb.
Mindegyiknek megvan a helye, ideje.

Én 20 éve Winezek és kb. 6 éve ismerkedek a Linux rendszerekkel.
Volt több próbálkozás, volt hosszabb kihagyás is, viszont 2 éve aktívan használom minden nap.
Ha 6 évvel ezelőtt pisztollyal a tarkómon kényszerítenek hogy debizony mától semmi Windows, akkor lehet hogy most eme sorokat nem a Manjaro alól írnám.
Szerintem meg kell hagyni az ismerkedés, kipróbálás, ráérzés és megízlelés idejét és lehetőségét.
Ha az "áldozat" tiltakozik, kár erőltetni, ha viszont tetszik neki akkor amúgy is magától rááll egy neki megfelelő átszokási, át tanulási módszerre és erre időt kell hagyni.
Ellenérvkén felhozható hogy a fordított eset ritkán fordul elő, van rá bőven példa, pl. bár otthon Linux de suliba, munkahelyen Win van. Itt sem 2 perc alatt megy a tanulás.

Ellenérvként fel lehet hozni hogy esetleg kényelemből, megszokásból nem is fogja használni, viszont ennél a mentalitásnál meg tök felesleges erőltetni agresszívan mert akkor meg örökre elmegy tőle a kedve.

Én speciel mindkét rendszert használom, kb. Linux90%-Win10%, viszont amikor Win akkor az nagyon kell, nehezen vagy sehogy sem kiváltható a másikkal.
Minek erőlködjek, kár az energiáért, reboot Win és ennyi.

Én magam nem vagyok sem fanatikus Win hívő, se nem lettem elkötelezett Linux hittérítő. Megelégedéssel használom mindkettőt és az Android rendszert is, pedig az is több sebből vérzik és egyáltalán nem probléma mentes.
És szerintem ez így jó.

Mindkét OS jól használható, jó értelemben vett modern rendszer, teljesen felesleges őket méregetni, összehasonlítani, egyiket lehúzni a másikkal szemben vagy épp isteníteni.

[ Szerkesztve ]