Egyetértek!
Én panelban nőttem fel egy 20-25 ezres lakótelep közepén a 7. emeleten.
Párom közepes faluban. Mikor időnként nála aludtam, az maga volt a katasztrófa!
De tényleg, úgy elvette a kedvem a falusi, kertes házas élettől, hogy azóta se jött meg.

Nem volt olyan hétvége, hogy reggel 7-nél tovább tudtam volna aludni. Nyilván a közhelyek éltek az én fejemben is, mint oly sok más sorstársamnak: falusi élet = csend és nyugalom, béke stb marhaságok.
Na, hát ott már korán reggel ment a fűnyíró. Nem egy, hanem minimum 2-3 különböző irányból. A kutyák legalább 4-5 irányból ugattak éjjel és reggel is, de ha épp nem ment a fűnyíró, akkor a flex vagy a karos fűrészt lehetett hallani, mintha valami asztalosműhely lett volna a közelben, de nyilván nem volt. De nyáron a fűnyíró / sövénnyíró kb a nap bármely szakában ment. Aztán ha a széljárás épp olyan volt, akkor a három házzal odébb lévő disznók szarszaga terjengett a mi teraszunkon, szintén a nap bármely szakában úgy, hogy nem lehetett a házon kívül megmaradni. De a kutyák ugatása is olyan hangos volt, hogy néha alig lehetett beszélgetni tőle.
Röhej volt az egész, és álltam értetlenül, hogy ez a falusi csend és nyugalom? Hát ott minden volt, csak csend nem!
Bezzeg a paneldzsungel közepén, fent a 7.-en már egy nyikkanást se lehetett hallani. Max a mentőt néha.
Sose felejtem el, mert annyira szürreális élmény volt számomra, hogy egy megyeszékhely panelparkjának a közepén nyugodtabban lehetett aludni hétvégén, mindegy közepes falu egyik random utcájában. Mert a csend és nyugalom nálunk volt, nem a faluban.