"Tehát ha egy 42000 szatelit nyersanyagának elpazarlását kritizálom, akkor biztos ellene vagyok az űrkutatásnak"

Mivel egy komplett műhold konstellációt "pazarlásnak" minősítesz anélkül, hogy figyelembe vennéd az általa nyújtott szolgáltatásokat, joggal feltételezhető, hogy mindent, amit kilőnek az űrbe szintén pazarlásnak fogsz fel, különben nem ártana megindokolnod, hogy miért pazarlás a Starlink és más meg miért nem az.

"A tudásunk megvan hozzá. Mesterségesen meg lehetne indítani a föld felé mielőtt végleg elfogy az pályakorrekcióhoz szükséges üzemanyag, hogy egy tervezett pályán, legalább szárazföldre érkezzen. + De megfelelő ernyő esetén az ereszkedés és siklás irányítható, úgyhogy azt is meg tudnák oldani, hogy ne a Szahara közepén landoljon, hanem az egy relatíve elérhető helyen. Aztán meg ráérnek begyűjteni..."

Láttál már hasonló megoldást bármilyen műhold konstelláció esetén, hogy ezt a Starlinken ilyen lazán számonkéred, vagy ezt a technológiát így a gép előtt ülve agyaltad ki és most fogod eladni a NASA-nak?
Pár részletkérdés azért érdekelne:
- az "ereszkedéshez" milyen anyagú, mekkora vastagságú és tömegű hőpajzzsal számoltál?
- a lassításhoz szükséges energiát miből nyernéd?
- az ejtőernyőnek mekkora lenne a tömege és a térfogata?
- mindez mennyivel növelné a műhold gyártásának és fellövésének költségeit?
- van egyáltalán fogalmad arról, hogy mit beszélsz, vagy csak egy újabb tökéletes példáját adtad a Dunning–Kruger hatásnak?

"Ezek nyilvánvalóan morális és/vagy ésszerű, a bioszféra komplex szemléletmódja szerinti elvek."

Nem, ezek egy a valóságtól elrugaszkodott, véleménybuborékban élő fórumhuszár elméletei.

" Honnan tudod, hogy nem zavar. "

Nem tudhatom, de feltételezem, hogy zavar.
A példámmal megint csak a nagyságrendekre próbáltam felhívni a figyelmedet.
A Starlink kapcsán a nyersanyagokért és a szennyezésért aggódni ugyanis nem más, mint sötétzöld fingreszelés. Mint amikor a tiktokos tinisztár azon veri magát, hogy ő bezzeg fogmosáskor elzárja a vizet és azzal mekkorát segített a környezetnek, miközben egy 60-as években épült timföldgyár egyetlen hétvégi próbaüzem alatt több vizet és energiát pazarol el, mint amennyit az ország teljes lakossága évtizedeken át sem spórolna össze a "környezettudatos" fogmosással. Majd emberünk az energiapazarló otthona kényelmében és az energiapazarló kommunikációs eszközeivel az energiapazarló közösségi fórumokon jól kioktatja a tudatlan népet, hogy ő bezzeg környezettudatosan él, mert nem a nagyságrend számít, hanem az elv.
Ki kell, hogy ábrándítsalak: de bizony, a nagyságrend számít.
Ha megiszol naponta tíz liter cukros üdítőt, hozzáeszel 3 kiló zsírt és további 2 kiló szénhidrátot, de cukorpótlót raksz a teádba, akkor pontosan ugyanakkorára dagad a segged, mintha rendes cukorral innád a teát, mert a zabálásról kell leszokni és nem pótcselekvésekkel elnyomni a bűntudatot.

Na a Starlink kapcsán ugyanezt a guilt-tripet adtad elő, csak pepitában: akadjunk rá egy környezeti szempontból elhanyagolható kérdésre, és bármilyen nagyságrendet érintő kérdést kezeljünk ideológiai alapon.
Tőlem amúgy nyugodtan kábíthatod magadat önbecsapó elméleti okfejtésekkel, csak ne add már elő mindenkire kötelező katekizmusként.