Szerintem a bicaj maga nem elég. Ami az állóképességet illeti, ott tutira nem. Én régebben nagyon nyomtam a bicót, ahogy írtam is, havi 1200 km felett voltam, de közel nem éreztem magam olyan kondiban, mint futással kiegészítve. Szerintem kell a futás is, még ha nem is olyan intenzitással és távokkal, mint önmagában. Eleve más izomkat mozgat meg a futás, mint a bicaj. És persze, ez visszafele is ugyanúgy igaz. A bicajnál sem egyértelmű a dolog, mint ahogy a futásnál sem mindegy, hogy milyen domborzati viszonyok közt nyomod. A minap a dimbes-dombos futásaimat elemezgetve egyszerűen nem értettem, hogy miért van olyan gyatra átlagom, Kíváncsi voltam, hogy ugyanaz a táv egyenes szakaszon mit hoz ki belőlem. Terepen sokkal jobban megviselt a futás, a sebességem átlaga alig ment 10 km/h főlé. Nem akartam elhinni, hogy ennyire csíra vagyok. Aztán futottam egyet egyenes szakaszon és akkor jött a meglepi... Az eddigi 10-es átlagom a következőképpen nézett ki. Egy km-et 3 perc 19 mp alatt futottam le átlagban. Azaz a 3 km-t úgy futottam le, hogy az átlagsebességem 18 km/h volt. . Mindjárt más a leányzó fekvése. Kb ennyit számít a terep, vagyis a szintkülönbség ennyit vesz ki futás közben az emberből. Nem mellesleg futottam ott egy tízest és egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, simán ment volna még. A bicaj ugyanaz. Sima terepen megmozgat egy pár izmot, de közel nem annyit, mint egy nehezebb terepen, ahol kézzel húzod is magad, tehát a kezeden lévő izmok közül jó eséllyel az összeset használod, míg sík terepen szinte semmit. A futásnál elég abból kiindulni, hogy fuss egy salakpályán körbe 400 métert és lépcsőzz egy panelben ugyanannyit... Érezni fogod a különbséget... Garantálom. Egyszóval én nem akarok csak bicajozni, mert érzem azt, hogy mennyivel jobb a bicajos teljesítményem is, és mint említettem, ezt biztos, hogy a futásnak is köszönhetem.