Éppenséggel meg is torolhatsz.

ahham, és az min változtat?

Nem mondom, hogy átérezhetem a fájdalmadat, annak viszont örülök, hogy így fogod fel végül: küzdeni kell.

Remélem boldog leszel.

A megtorlásról: a legnagyobb baromság a világon, vannak helyzetek, amikor azt érzed ez a helyes, mégis, ha belegondolsz, csak te leszel rosszabb tőle, nem a másiknak lesz rosszabb (max. egy kis ideig.)

Nem sértésnek szánom, de erre lehet azt mondani, hogy ennél nagyobb örömöd az életben ne legyen...

A bosszú adhat valami keserű elégtételt, ha valakinek ez elég... De ugyan mi változott, mi lett jobb tőle?

lol, az nem feldolgozás, azt csak magaddal intézheted el, a másiknak ahhoz semmi köze!

Helyre áll az ember egoja. Ennek a betegségnek a gyökerei a sérült egoban keresendők.

Átérzem a fájdalmat. Párkapcsolatban sok mindenről lemondtam, de annyi mindenről nem, hogy ne legyen senki, aki mellettem állna. Fel a fejjel, majd jön másik csaj, akkor viszont óvatosan.

Inkább én b@sszak ki másokkal mint ők velem.
Vitába szállok veled, szerintem nem feltétlen aljasodik le az ember ha visszavág a sérelmeiért. A mai fogyasztó szarvilág a lenyelésre meg a tűrésre buzdít, hiszen ez az érdeke, a sok sok csicska. Emiatt van a sok depressziós is.
Aki kiáll magáért, megtorolja a sérelmeit, még ugyanúgy lehet bizalommal az új jövevények felé az életében. (Megtorlás alatt ne Monte-Christos bosszúhadjáratot érts, esetleg egy sima kiosztás is elég)
Kemény téma ez különben, és persze lehet nincs igazam, de nekem ez a meglátásom. Refuse. Resist.

Minden fejben dől el.

Át tudom érezni a helyzetet, valószínűleg rám is (ha nem is ilyen mértékben), de jellemzőek ezek a "tünetek".

Nincs nap, hogy ne fordulna meg a fejemben, hogy milyen egyszerűen lehetne ezen "segíteni". Nem magam miatt nem teszem, hanem a körülöttem élőkkel nem tehetem meg.

Nincs gyógymód a másik hiányára, az idő sem old meg semmit, semmivel sem egyszerűbb... Egyetlen egy dolog motivál/tart életben jelenleg. Fel szeretnék nevelni egy husky kölyköt, és életre szóló élményeket szerezni vele. A hiányon ez sem segítene, nem oldana meg semmit, de legalább biztos, hogy elűzné az ilyesfajta gondolataim. Őt nem tudnám hátrahagyni.

Ez most nem lett egy túl vidám hozzászólás, de úgy érzem segített, hogy kicsit kiírtam magamból. Köszönöm a cikket, reményre ad okot, hogy talán van még kiút ebből...

Nem tudom, kinek van igaza, de nem értek egyet veled. Az első mondattal főleg nem, leginkább senki ne b.sszon ki senkivel, mert abból láncreakció lesz.

Már benne vagyunk a láncreakcióban Ha egy csajt valaki megbántott, akkor már minden pasi bunkó, kivéve akibe belezúg kapásból, de a végén kiderül az is egy jó nagy szemétláda és annak nem adott esélyt akinek kellett volna.

Hát a magam részéről ebben én nem veszek részt. Kicsit öregebb vagyok és kicsit családosabb.
Sosem voltam egy szoknyavadász, de arra a kevésre próbálok szépen visszaemlékezni.
A párkapcsolatokon kívül a láncreakcióban viszont az egész ország benne van, ezért is tartunk itt. Valakinek abba kéne hagyni, nem?

A hölgyeké az elsőbbség