Köszönet a cikkért, jó volt olvasni, hogy más is így kezdte.

Bár én mikor kezdtem, akkor már adott volt egy Sound Blaster Live! a gépben, de mellé pocsék hangfalakkal. (Még a márkájára sem jöttem rá.) Annyi legyen elég, hogy az erősítő nem nagyobb, mint egy karton cigi. Magasa semmi, a mélye puffogó.

Nembaj, fater egy idő után átvette tőlem, én meg vettem egy Genius SW-HF 5000 szettet. Máig elkap a röhögőgörcs, ha a dobozára gondolok (3600W PMPO), és a hátfájás, amit akkor kaptam, mikor faterral hazahoztuk tömegközlekedés segítségével. Volt súlya rendesen. Ellenben kegyetlen szép hangja van, és már 6 éve biztosan szolgál hiba nélkül. Aztán a Win7 miatt könnyes búcsút vettem az SB Live!-tól, mert már nem támogatták tovább. A helyére egy noname Genius került, amit amilyen gyorsan csak lehetett, cseréltem. Borzasztó volt.

A helyére egy Sound Blaster X-fi Titanium PCI-E került. Mikor először meghallottam, azt hittem mögöttem van Bobby Orlando, és személyesen énekel. És ez még csak az mp3-as korszakom volt. De megismertem a veszteségmentest. Azóta ha azt mondják nekem, hogy mp3, a plafonra ugrok, mint egy macska. Aztán jött a kegyelemdöfés, a Linux.

Teljesen más hangzásvilága van, mint egy Winfosnak. Ha lenne egy hologram kivetítőm, és arra használnám, hogy megjelenítse Tony Iommit, azt hinném, hogy tényleg Ő az, és itt játszik a Gibsonján. És akkor bele sem gondolok, hogy egy jobb hangfalpárossal és erősítővel mit lehetne kihozni a dologból. Na de elég ennyi, így is már elég spamet gyártottam ezzel a sztorival.