Nem olyan értelmetlen az, csak kérdés, hogy hol használod őket.

Például ha te adod el, akkor egész értelmes ötlet. A megvételhez már kell egy kis duplagondol

[ Szerkesztve ]

Mondom én hogy troll topik.

(#125) DeFranco

[ Szerkesztve ]

Így van, az Istán, a király volt az első sorozatban gyártott CD. A gyárlátogatásból annyi maradt meg, hogy kaptunk ebédet, meg egy röpi példányt...Ami pihengetett a fiókban, mert itthon még évekig nem volt CD-lejátszó forgalomban.

Aztán némi csalódás is, mert az LP-hez (+MC) szokott fülnek kicsit sterilnek, kevésbé dinamikusnak tűnt a CD.

Nagybetűs: Tudom, a műszer aztatat mondja, hogy nem így van, és placcebóm is van.

azért tűnt sterilnek, mert egyrészt az volt, másrészt az akkori lejátszók sem álltak a helyzet magaslatán.

"a tápkábel a jelemelkedési sebességet is befolyásolja"

Es ezt le is tudod vezetni? Kulonos tekintettel arra, hogy most a 230-as tapkabelrol van szo, az erositoben meg ezutan meg van egy AC/DC atalakitas, tekercsek, kondenzatorok.

ha nem elég vastag a tápkábel és a nagy jelemelkedési sebesség-igény megrántja a tápot, akkor nem lesz képes ellátni árammal az erősítőt. például mikor a zenész belerúg egy nagyot a lábdobba.

ezért szoktak a dc oldalra több fokozatú pufferelést csinálni, több faradnyi kondiból és akksikból.

Jó ezt a topikot olvasni, miközben majd 15 éves sharp hangfalakról és 10 éves noname mélynyomóval valami retek mittomén honnan bugázott kábellel van összekötve az egész, amin hallgatom az igényes youtube zenét...

Kész kabaré az egész...

Szerk: Félreértés ne essék, nem vagyok igénytelen (sőt, elég audiofil fülem van), de van egy szint ami felett mindenkinek már bőven hallgatható a zene (és nyilván sokat tud javulni ettől még efölött a szint felett), és maga a zene ha csak erről szól hogy egy stúdiófelvételen meghallja a besunnyogott légy zümmögését, az már rég rossz. A zenét érezni kell, élvezni, hallgatni, nem pedig koszos biteknek venni, mert az a különbség amiről ti itt beszéltek, az elhanyagolható, magyarul sikerült egy olyan hasonló vitát összehozni, mint hogy létezik-e isten.

Szerk2: Na meg asse tudom minek írtam én ide be bármit is...

[ Szerkesztve ]

hallasd meg pl. a scorpions acoustica-t meg ugyanazokat a számokat eredetiben.

Attól tartok, hogy Oliverda alapfeltevése ott van elhibázva, hogy nem bitek mennek a kábeleken, hanem elektromos áram, amit aztán többé-kevésbé biteknek próbálunk megfeleltetni. Ez számítástechnikai oldalról elég jól megy, az audio felől nézve már nem annyira, és ez mérhető is, ahogy azt a blogbejegyzésemben Oláh Attila a Heed digitális főguruja szépen el is mondja.

... Ha nincs megfelelő illesztés, akkor a kábelben reflexív jelek vándorolnak ide-oda, mint amikor töltöd a tölcsérbe a pálinkát, de nem tud olyan sok kifolyni alul, mint amennyit fölülről kap, ezért megtelik a tölcsér és kicsap a szesz, jaj!. Ezek a reflexív jelek elég veszélyesek, mert csúnyán rá tudnak állni egy-egy frekvenciára, és – tanáraimnak ellentmondva – megkockáztatom, hogy a parazita kapacitások hatásaival együtt képesek a jelfolyamból meghatározott helyeken kiütni a biteket, ami simán megnyilvánulhat felbontásbeli, de szerencsétlen esetben frekvenciatartomány-beli anomáliákban is....

Még egy elég fontos dolog. USB Audio átvitelnél nincs hibajavító kódolás. A nagyon-nagyon istenített aszinkron átvitelnél sem. Sem ACK, sem handshake, semmi.

Én erre lennék kíváncsi, hogy USB audió átvitel hogy is történik. Szegény USB honnan tudja, hogy milyen adatot továbbít?

Így. Mint jól látszik, a D/A átalakítás a döntő eltérés a sima adattovábbításhoz képest.

Erre a kedves vendéglátom odament a rendszerhez, kihúzta a tápkábel az erősítőből és átcserélte egy másikra, majd újra elindította Clapton csodáját.

Nem is az erősítő volt, hanem a CD futómű, mert így még izgalmasabb.

dupla vak tesztet neki!

"és ez mérhető is, ahogy azt a blogbejegyzésemben Oláh Attila a Heed digitális főguruja szépen el is mondja."

Nem, nem mondja el, helyett nyom valami bullshitet. Egyetlen darab meres sincs arrol, hogy megis mennyi bithiba keletkezik. Sot, meg csak kiserletet sem tesz ra. Egyebkent pontosan ez a legnagyobb problema, hogy csak a szajtepes megy, meres meg egy darab se. Ugyanezt a marhasagot meghallgattam mar az SPDIF kabelekrol meg a gagyi CD hajtomuvekrol, erre szepen fogtam magam, vettem egy CD-t, begrabbeltem, aztan beraktam kb. a legolcsobb tescos DVD lejatszoba amit a legolcsobb tescos optikai SPDIF kabellel rakotottem a letezo legolcsobb hangkartya SPDIF bemenetere es ... es egy darab bithiba sem volt a "Gadarai megszallott" huszonket perceben, a majd' ketmilliard bit mindegyike hibatlanul megerkezett.

Most rakjak ossze hasonlo merolancot ket USB-s hangkartyabol, ha mar ez az onjelolt foguru erre sem volt kepes?

Az meg plane erdekelne, hogy az ACK meg a handshake miota "hibajavito kodolas" (nota bene, az USB-nel tenyleg nincs hibajavito kodolas, hibaerzekeles van, harom szinten (bit stuffing, protocol ID, CRC-k) es en a magam reszerol nem talaltam semmit arrol az USB specifikacioban, hogy aszinkron hangatvitelnel ne lenne retransmit).

(#139): a D/A-nak mi koze az adattovabitashoz? Semmi.

[ Szerkesztve ]

Pont ezen gondolkodtam én is. Ha egy teszt során két USB kábel adatátvitele idôben bitre pontosan megegyezik, akkor azért szerintem joggal lehet szkeptikus az ember hogy ha azt állítják, hogy márpedig az egyik kábellel mégis dinamikusabban,szebben, mindenféle kiemelés nélkül szól.

[ Szerkesztve ]

Most rakjak ossze hasonlo merolancot ket USB-s hangkartyabol,

Hát ha te azt mérésnek gondolod...

Én ezt egy kicsit bonyolultabbnak gondolom. Túl kéne jutni a biteken, ugyanis audióról beszélünk, a kapott analóg jelre kéne fókuszálni.

Kérlek analóg oldalon mérve 3072Hz-es jellel próbálkozva nézzed meg a harmadik és negyedik felharmonikus arányát 0.1dB-es pontossággal, csúcsértékméréssel, Blackman ablakozással. Na azzal lehetne mit kezdeni.

A digitális átvitelt pedig két módon lehetne vizsgálni: direkt módon a vevő prociba írni egy olyan programot, ami felvesz és eltárol adott hosszúságú mintát (nem tiszta sin!), amit visszajuttatva a számítógépre (pl. flash card) össze lehetne hasonlítani az eredetivel. Ez kellő odafigyeléssel 100%-os eredményt hozhat az átvitelre nézve. A másik módszer indirekt, azonos statikus hangot átküldve a kábeleken az egyik vezető (D+) spektrumát vizsgálva a jelre szuperponálódott állóhullámokat kellene keresni, lehetőleg több frekvencián is vizsgálva. Ehhez szintén egy elég drága FFT kellene.

"Én ezt egy kicsit bonyolultabbnak gondolom. Túl kéne jutni a biteken, ugyanis audióról beszélünk, a kapott analóg jelre kéne fókuszálni."

Ugye az megvan, hogy egeszen eddig a digitalis atvitelrol beszeltunk?
Oromteli lenne, ha sikerulne barmi olyan ervelessel eloallni, ami legalabb ket, de jott esetben harom, vagy akar tobb hozzaszolason keresztul valamennyire konzisztens marad.

"A digitális átvitelt pedig két módon lehetne vizsgálni"

Az elso modszer nem tul praktikus, a masodik meg tulajdonkeppen pont azt nem meri, amit mernie kellene.
Akkor mar egyszerubb venni egy USB-s hangkartyat, SPDIF-fel rakotni egy masik hangkartyara es megnezni, hogy mi jon vissza. Aztan ha tenyleg az a valoszinutlen eset allna elo, hogy vannak bithibak, akkor lehet toprengeni, hogy hogy lehet kiszurni csak az USB okozta hibakat - de ha nincsenek, akkor eleg egyertelmuen nincsenek.

[ Szerkesztve ]

Na várjunk csak, az USB kábelen akkor is digitális adat megy át, ha ilyen audió cuccokat kötsz össze, nem? Akkor hiába méregetnéd az adatjelek spektrumát, abból nem sok mindent derítenél ki az eredeti anyagra vonatkozóan.

Digitális átvitelnél nem az van, hogy ha bármi okból hibásan jön át valami, azt újra kéri a rendszer javítgatás helyett? Nem értem, miből adódhatna így különbség, noha nem ismerem a kérdéses átvitel módját.

Ugye itt most arról van szó, hogy digitális és digitális között nincs különbség, igaz?

USB/SPDIF átalakítókról mi a véleményed?

"USB/SPDIF átalakítókról mi a véleményed?"

Az osszes ilyen kutyu a DAC-nek szallitott orajelen (vagyis az analog reszen) lovagol, mint elmeleti alapon, szoval "a bit az bit" alapvetest senki nem vonta ketsegbe (nehez is lenne).

Akkor mar egyszerubb venni egy USB-s hangkartyat, SPDIF-fel rakotni egy masik hangkartyara es megnezni, hogy mi jon vissza. Aztan ha tenyleg az a valoszinutlen eset allna elo, hogy vannak bithibak, akkor lehet toprengeni, hogy hogy lehet kiszurni csak az USB okozta hibakat - de ha nincsenek, akkor eleg egyertelmuen nincsenek.

jaja, ha csak a bitszintet nézzük akkor a konkrét reprezentáció a fizikai szinten egész addig lényegtelen, amíg a két bitstream egyezik digitális kommunikációról lévén szó.

kiegészítés: ha annyira megbízhatatlan lenne a bit alapú digitális ábrázolás az alatta lévő réteg miatt, akkor a folyamatosan billegő bitek miatt használhatatlanok lennének a számítógépeink. ami effekt remekül megfigyelhető pl túlhajtásnál.

mephi666: gamer ethernet kábelre aranyáron már volt példa. a fonott kék kábelharisnya elég erős volt.

[ Szerkesztve ]

Kelhettünk aznap bal lábbal, dagadhat arcunk egy épp most elvégzett gyökérkezelés után, lehettünk épp rettentően ledorongolva a főnökünk által, ez a drót segít....

csak nekem tünt fel, hogy ez a félmondat mennyire félreérthető?