Attól tartok, hogy Oliverda alapfeltevése ott van elhibázva, hogy nem bitek mennek a kábeleken, hanem elektromos áram, amit aztán többé-kevésbé biteknek próbálunk megfeleltetni. Ez számítástechnikai oldalról elég jól megy, az audio felől nézve már nem annyira, és ez mérhető is, ahogy azt a blogbejegyzésemben Oláh Attila a Heed digitális főguruja szépen el is mondja.

... Ha nincs megfelelő illesztés, akkor a kábelben reflexív jelek vándorolnak ide-oda, mint amikor töltöd a tölcsérbe a pálinkát, de nem tud olyan sok kifolyni alul, mint amennyit fölülről kap, ezért megtelik a tölcsér és kicsap a szesz, jaj!. Ezek a reflexív jelek elég veszélyesek, mert csúnyán rá tudnak állni egy-egy frekvenciára, és – tanáraimnak ellentmondva – megkockáztatom, hogy a parazita kapacitások hatásaival együtt képesek a jelfolyamból meghatározott helyeken kiütni a biteket, ami simán megnyilvánulhat felbontásbeli, de szerencsétlen esetben frekvenciatartomány-beli anomáliákban is....