"Az nem mindegy, hogy amikor lejátszod, az első 3 vagy az első 6 felharmonikust adja vissza a cucc fázishelyesen." - Ezt egy kis csúsztatásnak érzem, mert ha a felharmonikusnak nevezett jelenséget nem adná vissza valami, vagy csak félig, akkor nem tudnánk megkülönböztetni a hangszereket egymástól, vagy két eltérő felvételen nem tudnánk felismerni az ugyanolyan a hangszert, márpedig két jobb hangrendszer esetén ez elég elképzelhetetlen. Agyontömörített mp3-ban esetleg...
Amúgy szerintem egyfajta sznobság erre túlontúl érzékenynek lenni. Annak idején örültek, ha a Szomorú vasárnapot fel tudták úgy venni, hogy a zongoráról hallatsszon, hogy zongora, és az énekhang ne legyen beazonosíthatatlan nemű. És mai napig az eredeti a legjobb felvétel. Vagy ott az István, a király, ami úgy, az olcsó gitárokkal, olcsó kábelekkel, olcsó felvétellel az, ami. Túl van misztifikálva egyes körökben ez az egész. Nem egy zenével foglalkozó embert ismerek, de hidd el, hogy egy szint felett ez a hifihuszárkodás egyáltalán nem jellemző közöttük.
Te valami ilyesmit mondasz: "Hát felvették valahogy, olyan lett, amilyen, igazából kicsit véletlenszerű és improvizatív is, de amit én hallok, az legyen már olyan, amilyen az, még akkor is, ha random."
[ Szerkesztve ]
