Nálunk a felettünk lakó család okoz nem kevés nyomorúságot. Óramű pontossággal kelnek a gyerekeik; ORDÍTVA. Úgy kezdik a napot, hogy teleóbégatják a világot. Összevesznek, és ordítanak. Majd nem sokkal később halljuk a kedves szülőiket dübögő léptekkel (gondolom ők is erre ébrednek...), aztán egy kis időre abbamarad. De nyugi, folytatják. Mert folytatni kell. Nem tudom hogy van ez. Nekünk is vannak gyerekeink, szám szerint 4, de valahogy más az ébredés. Amúgy aranyos család. Huhh, ezt jó volt kiírni magamból.