A Bismarck legnagyobb gyengéje a német fegyvernemek közötti rivalizálás volt. Göringnek büdös volt támogatni a flotta hajóit, sőt, a még el nem készült Graf Zeppelin repülőgép-hordozó repülőit is magának akarta, mondván, hogy minden, ami repül, az övé. A Tirpitz sem kapott semmiféle légitámogatást sem a Kaafjordban, sem Tromsönél.
A német felszíni flotta a háborúban nem sok vizet zavart, a Bismarck elvesztése után pedig gyakorlatilag megszűnt tevékenykedni. Még összesen két említésre méltó tevékenysége maradt a Kriegsmarine felszíni hajóinak: az egyik az átkelés a Csatornán, a másik pedig a Glorious elsüllyesztése. Hitler féltette a felszíni hajókat, amelyek egyrészt nagyon költségesek voltak, másrészt nagyon kevés, kézzelfogható eredményt tudtak felmutatni. Azok a fegyverek pedig, amelyekkel spórolni kell, nem fegyverek többé.

A német felszíni flotta inkább csak a "fleet in being" szerepet töltötte be, azaz puszta jelenlétével lekötötte a Home Fleetet. Komoly eredményt csak akkor tudtak volna felmutatni, ha a Bismarck megvárja, míg elkészül a Tirpitz és a csúnya ikrekkel, valamint a Prinz Eugennel és esetleg a Graf Zeppelinnel kiegészülve járják az Atlanti-óceánt. Valószínűleg ez esetben is kiváltották volna a britek erős válaszlépését, hiszen eddigra már elkészült volna a King George V-osztály többi tagja is, így a britek megint túlerőben lettek volna velük szemben. Szétforgácsolva azonban semmilyen érdemleges teljesítményt nem tudtak felmutatni.