"Az oroszok egyszerre kettőnél többet szinte soha. Legalábbis ténylegesen nagy sorozatban (Kezdetben BT/KV, majd T-34/KV, később T-34/JSZ)."

Plusz a T60/70/80, és az erre épülő Szu-76-os rohamlövegek, ez is tízezres nagyságrend. A németnél meg kimaradt a kétféle Tiger alvázból az egyik.

A német páncélzatnál és futóműnél tényleg egyre nagyobb gondot okozott az ötvöző anyagok hiánya, emiatt volt, hogy a hegesztés mentén egyszerűen szétnyílt a páncélzat, ha ott érte lövés, vagy simán eltört a futóműben az anyag. Másfelől a T34 lemásolásának másik akadályozó tényezője a dízelmotor hiánya mellett - amellett, hogy a német ipar nem volt ráállva a dízel üzemanyag ekkora mennyiségű gyártására - a hegesztési technológiai lemaradásuk volt. Egyszerűen képtelenek voltak a lemezek olyan hegesztésére, mint az oroszok. Másfelől a dízelmotor hiánya nem feltétlen volt hátrány, az M4-nek is volt dízel és benzines változata is, az amerikaiak végül mégis a benzinmotor mellett döntöttek, persze jócskán korszerűbb elvek alapján, mint a németek, és sokkal kisebb méretek mellett, ami nem hátrány, mert kisebb páncélteknő kisebb tömeggel is jár együtt.

Egy T34 messze tökéletesebben megtervezett dolog volt, mint egy Tiger, vagy az elborult agyament baromság Maus. Fegyvernél úgy kell tervezni, hogy az harcolni kell, amit le kell gyártani, és el is kell juttatni a csatatérre. Egy Maus sohase jutott volna sehova se, de egy Tiger se tudott nagyon átmenni egyetlen hídon se, csak ha előtte megerősítették, másfelől a futóműve nem bírta földutakat, ezért szinte kizárólag kiépített úthálózaton vetették be.

A jelző szemléltetés volt és nem minősítés. Egy szóval nem mondtam hogy a T34 sz@r.

Attól függetlenül, hogy gyors háborúra készültek (ami maximum a naivitásukat bizonyítja) egy dolog. Ettől még nem kellett volna leállni a fejlesztésekkel. És igazából nem is álltak le, elvégre zajlott a Fóka és a Schwalbe fejlesztése is, hogy a többi repülőeszközéről ne is beszéljünk. Ahogy nyilvánvaló volt, hogy a Fi-103 és az A4 sem fog elkészülni, pláne nem lesz bevethető '43 előtt. A Schwalbe már '41 körül frontérett lehetett volna.

Az orosz repülőgépek a LaGG-3-tól kezdve simán felvették a versenyt építési minőségben is a német gépekkel. Ami miatt nagy mennyiségben hullottak, az a megfelelően kiképzett pilóták hiányára vezethető vissza. A németek a háború közepére kb hasonló szintre jutottak, onnan már csak romlott náluk a helyzet, míg pl a szovjeteknél látványosan javult. Ahogy a szárazföldi csapatok minden területén is. Repülőgép- és harcjárműépítésben a németek csak nagyon rövid ideig voltak fölényben. Utóbbiban valójában kb soha. A megalománia nem fölény.

Igen, a Bismarck-ot egy halom nála elavultabb, elsősorban I. vh-s eszközzel támadták. Nem meglepő, hogy képes volt ellenállni nekik. Ha lett volna ott egy South Dakota, az érdekessé tette volna a csatát. De akárcsak egy amerikai hordozó a nem kevés Dauntless-ével önmagában elég lett volna ellene. A briteknek akkoriban nem volt igazán jól használható hajófedélzeti zuhanóbombázó és torpedóvető gépük. A Swordfish kissé elavult volt már akkoriban. (Mégis egy ilyen gép vitte be a valójában végzetes találatot...) A Bismarck-ot egyébként eleve úgy építették, hogy kibírjon ilyen jellegű csapásokat. Lehet sok kárt okozott, de nem sok végzeteset. Viszont a német flotta ütőerejének a 30%-át elveszítette ezen hajó elsüllyedésével. Ergo a briteknek több mint megérte a befektetett erőforrásokat.

A Tiger messze volt a tökéletestől. Tervezésnek meg nem nevezném, hogy minden irányban megnövelték a PzIV-et, és raktak bele egy erősebb motort és ágyút. Kezdetben nem azzal veszítették el a csatákat, hogy volt erősebb ellenfelük. Szimplán azzal, hogy az ellenfélk eszközei nagyságrenddel megbízhatóbbak voltak. Az oroszok egyébként azonos védettséget 10t-val könnyebb szerkezettel el tudtak érni, ráadásul az a hk még mozgékonyabb is volt, mivel nem volt alulmotorizált. Na ez technikai fölény volt, csak éppen nem a németek oldaláról.

A "mentalitásbeli" probléma az volt, hogy a németek igazából soha sem ismerték fel, hogy a hadviselés hangsúlya áttevődött a levegőbe. De nem a vadászgépekre, hanem a csapásmérésre, elsősorban a harcászati jellegűre. Ezért nem fejezték be a hordozóikat, ezért nem volt soha elegendő mennyiségű csatarepülőgépük. Pedig a Stukák ezt mutatták már Spanyolországban is, csak láthatóan rosszul vonták le a következtetéseket. Be is szívták végül. A nyílt vizeken minden haderőnemük a repülőgépekkel szemben veszítette el a háborút. Ahogy a hk csapataikra is a legnagyobb veszély mindig is a levegőből leselkedett. Nembaj, ők azért kiküldték a Bismarck-ot és a Prinz Eugen-t mindenféle légi fedezet nélkül a nyílt vizekre. Mondjuk az angolok meg ezekután voltak olyan ügyesek, hogy a Prince of Wales-t és a Repulse-t kiküldték kb ugyaníg a japánok ellen. A japánok viszont nem is erőlködtek felszíni egységekkel, kapásból légitámadással indultak nekik. A britek is többet értek volna a Bismarck ellen egy repülőgép hordozóval.

yerico: A Tiger I alváz nem véletlenül maradt ki, nem gyártották együtt a Tiger II alvázzal.

A T60/70/80 más tészta. Az sok anyagot nem emésztett fel. Most a klasszikus, ma MBT-nek nevezett hk osztályokról van szó. Ezekből az oroszok soha nem gyártottak kettőnél többet egyszerre. Pedig volt nyersanyaguk hegyekbe. A kisebb, alapvetően kisegítő feladatokra szolgáló eszközök anyagigénye alig volt több egy páncélautónál.

Az, hogy a Sherman dízel változatát elvetették az amerikaiak egy más okra vezethető vissza. Simán született egy határozat, hogy a logisztika egyszerűsítése miatt a szárazföldi járműveik kizárólag benzinüzeműek lesznek. Emiatt törölték a saját számukra gyártott M4A2-k gyártását. Amit addig legyártottak maguknak, azt átadták a briteknek. Utána meg még 10000db-ot legyártottak az oroszoknak, akik nagyonis sokra tartották a járművet. Pl a 76-os ágyúját jobbnak tartották a saját 76,2-eseiknél. Leginkább csak gárdaalakulatokat szereltek fel Sherman-ekkel.

[ Szerkesztve ]

Itt most megint jó hosszan le lett írva ez:

"Szóval kár a gőzért, itt ahogy először írtam a mentalitással volt a probléma. Az elején azért, a közepén amazért, a végén pedig mégamazért."

Rövid háborúra készültek, nem gondolták végig a dolgokat. A náci párt egy szervezetlen valami volt, egy csomó részleg egymás hegyén hátán, minimális koherenciával. Naívak voltak, ebben igazad van, azonfelül önteltek. Remélték hogy gyorsan berohannak mindenhova azzal ami van és kész.

Persze hogy tele voltak hibákkal a koncepciók amik a menet közbeni gondolkodásból eredtek. Abba meg nem is értem minek kötünk bele hogy olyan apróságot mint a gravitáció kihagytak a számításokból.
De ha minderre idejük lett volna, alaposan, szervezetten tanulmányozzák az ellenséget és úgy állítanak össze egy hadtestet és nem abban bíznak hogy az árja vér elég a győzelemhez, akkor egy pár évvel későbbi háború kezdéssel valószínűleg egy tökéletesnek nevezhető gép kapta volna a Tigris nevet vagy ME-262-k indulnak varsó felé. Ki tudja? Ez megint csak egy mi van ha és el is tértem a lényegtől.

Az elején beképzeltek voltak, a közepén kapkodtak, a végén pedig megőrültek. De a technikájuk alapvetőleg nem lett volna rossz, ha adnak nekik időt és erőforrást akkor tökéleteset alkotnak. Végeredményben ők vitték az amerikaiakat a holdra.

[ Szerkesztve ]

Valóban, ez nekem is eszembejutott, a Spitfire karburátoros motorja képes volt leállni bizonyos manővereknél, amit a németek ki is használtak.
Csak nem tartozott a mondandómhoz...

A német hadigazdaság éppen akkor nyújtotta a legnagyobb kapacitást,amikor a szövetséges bombázóoffenzíva a csúcsra ért,1944 nyarán,köszönhetően a gyárak széttelepítésének,nem utolsósorban Albert Speer zseniális szervezőképességének.
A Luftwaffe megbénulása sokkal inkább a pilótahiány és az üzemanyaghiány számlájára írható+a logisztika szétbombázásának,az új gépeket képtelenek voltak eljuttatni a gyárakból a harcoló alakulatokhoz,ez minden fegyvernemet egyaránt sújtott.

Ha nem vagy hajlandó utánanézni a tényeknek,akkor tényleg meddő.
A te mondandódat helyeztem más megvilágításba,nem cáfolni akartalak,csak pontosítani.

Lehet gyártásban volt az MP44, de aránylag kevés készült belőle összevetve bármelyik más fegyverrel. Aminek semmi más oka nem volt, mint amit már fent írtam. Nem az MP40 gyártási példányszámával kell összevetni, hanem a Kar98k-éval, mert annak a leváltására fejlesztették ki. Igazán nem terjedt el.

Az éjjellátóval felszerelt egységek megléte meg sokat nem jelent, erősen kísérleti egység voltak. Nagyrészt kísérleti eszközökkel. Lényegében egy EKdo.

A Bf 109 az F-fel elérte a fejleszthetősége csúcsát. Onnantól kezdve minden változtatás rajta a teljesítmény csökkenésével járt. Az összes pilóta, aki több verziójú Messzerrel is repült egyértelműen a az F-et jelölte meg legjobbként. Hartmann véleménye most nem számít, Ő ugyanis csak G-vel repült, ergo fogalma nem volt a korábbi verziókról.

A Me 109G ellen pedig teljesen jó volt még a Spit IX is, nemhogy a Merlin motoros Mustang-ok. A két típus fejlesztését alapvetően a Fóka harctéri megjelenése indokolta, az egyértelműen jobb volt náluk közepes magasságban. 6000m felett viszont még a Spit Vb is jobb volt a Fókánál. Nem véletlen, hogy a nyugati fronton harcoló német alakulatok határozottan tiltakoztak a Messzerre való visszafegyverzés ellen, az alakulatparancsnokok mindent be is vetettek, hogy ezt elszabotálják. Wutz Galland ment ebben a legmesszebbre, az Ő Gruppéja tarthatta meg legtovább a Fókákat. A pilóták sokkal rosszabbnak tartották az összes Messzer-verziót, mint a Fóka akár legelső verzióját is. Adolf Galland meg simán azt mondta Göringnek, ha meg akarja nyerni az Angliai-csatát, akkor szereljék fel az alakulatát Spitfire-ökkel.

A Jak-3 már egyenértékű volt mindenben a Me 109G6-tal, a Jak-9 mindenben felül is múlta. A La-5 és La-7 szintén jobbak voltak a Messzernél. Csak kevés volt a jól kiképzett pilótájuk. Azok viszont durván tudták aprítani a németeket.

A K már maximum csak hattyúdal volt. (Bár a G is lényegében.) Csak folyamatosan rakták bele a nagyobbnál nagyobb ágyúkat. De magát a szárnyat a nulláról kellett volna újratervezni, mert nem ekkora igénybevételre lett kitalálva. És maga a szárny vastagsága serm tette lehetővé. Nem véletlen, hogy Messzer-ből nem létezett MG151 szárnygépágyús változat. Itt nagyon kiütközött, hogy a Me 109 gyakorlatilag csak egy felfegyverzett versenygép volt. A Fóka szárnyában viszont kényelmesen elfért négy MG151/20 is, ahogy akár a Spitfire szárnyában is.

Igen, ott volt a DB-600 széria. Szép és jó volt, csak éppen a legsérülékenyebb része mindig is a hűtése volt. Akár a hűtőt érte találat, akár magát a blokkot, a gép gyakorlatilag elveszett. Onnantól pár percen belül működésképtelenné vált. A GM-1 és MW50 meg szép és jó, viszont csak egyszer használható, utána a blokk kuka. Kb csak arra volt jó, hogy szorult helyzetben el lehessen menekülni vele. Ráadásul nem is volt felszerelve vele minden gép.

Egy csillagmotor teljesen más történet. Az tipikusan léghűtéses. Ha a hűtési rendszere rendesen meg van oldva, akkor bizony szinte elpusztíthatatlan. Nos ezt pl a németek soha nem tudták megoldani a BMW 801-nél. A világon mindenhol máshol meg igen, még az alsóbbrendűnek kikiáltott oroszok is. Double Wasp-pal szerelt gépekből rendszeresen tértek vissza bevetésről akár 6-7 motortalálattal, és 4-5 működésképtelen hengerrel. Ez az, amire egy soros vízhűtéses motor soha sem lesz képes. És emiatt akartak a németek is ilyen gépeket. Csak a problémákat soha nem tudták megoldani, Fókából a kezdeti időkben 2-3x annyi hullott motorhibával, mint minden más okot figyelembevéve. Volt, hogy a pilóta lába majdnem meggyulladt a kabinban, mert annyira felmelegedett a motor. Persze erre okos megoldás született, 50mm-rel előrébb rakták a motort. Zsír, de sajnos csak pótcselekvés. Többet ért volna ha a két koszorút rakják egymástól távolabb ennyivel.

Az új tengeralattjárókonstrukciók mellőzése megintcsak amiatt volt, mert nem akarták az éppen gyártásban levő hajók gyártási ütemét csökkenteni.

Egy dolog, hogy voltak komoly fejlesztések, ezzel ellentéteset nem is írtam. Viszont ezek két okból nem kerültek gyártásba:
-amit már fentebb is írtam
-nem tudták hadrafoghatóvá tenni őket

A Ta 154 mind a kettőre jó példa.

A kísérleti gépek és a tömegtermelt gépek megléte és gyártása nem egy kategória, ne keverd össze. Az, hogy nincs fejlesztés nem annak a következménye, hogy nincs gyártási kapacitás. Szimplán a K+F háttérbe szorulása a meglevő eszközök fenntartásával szemben.

1944-ben >2x annyi (14152) Me 109 készült, mint 1943-ban (6418). FW 190 esetén még durvábbak az arányok: 3354 készült 1943-ban, míg 1944-ben 11767db (3,5x-es mennyiség). 1944-ben csak a csatarepülő verziókból (F és G) több készült (4279), mint előző évben összesen. Az ok elsődlegesen a gyártás racionalizálása volt. Hk-knál annyira nem tettenérhető a dolog, lévén ott folyamatosan változott a gyártásban levő típusok összetétele. Szárazföldön nem volt annyira egyszerű a folyamatos fejlesztés. Bár pl a Pz IV elég szép fejlődésen ment keresztül, folyamatosan javuló mutatókkal. Ez utóbbi a Messzerről nagyon nem mondható el. Ami miatt gyártásban maradt az csak kb a Fókák gyenge magassági teljesítménye. Emiatt volt a Fókával felszerelt Geschwader-ekben esetenként egy Gruppe Me 109-ekkel felszerelve.

De mindezzel inkább át kellene fáradnunk a Második világháborús fegyverek topicba.

A Me 109 soha nem bírta levetkőzni a gyenge szárny okozta korlátokat. Emiatt nem lehetett értelmes fegyverzettel felszerelni. Szép és jó volt a Motorkanone, de az csak egy ágyú volt, ráadásul a kevésbé jó pilóták számára az nem volt elég. Mindeközben az Fw 190 A-2 től a motor felett ott volt a két MG17, a szárnytövekben két MG151/20E, és a szárnyakban két MG FF/M. A-6-tól pedig már mind a négy szárnygépágyú MG151/20E volt. A-7-től pedig a motor feletti MG17-eket is lecserélték MG131-ekre. Szóval az Fókában volt potenciál. A Messzerben nem igazán. Ez meg is látszott a fegyverzetén. Emellett a Fóka a folyamatos tömegnövekedés és a kisebb motorteljesítménynövekedés ellenére kevésbé vesztett a harcászati paramétereiből, mint a Messzer.

Nagyon egyszerű oka van: a keleti fronton leginkább az F és G verziók repültek. Azok pedig csatarepülő és zuhanóbombázó feladatokat láttak el, ennek megfelelően:
-A szárny külső felében nem voltak egyiknél sem ágyúk, a G-knél pedig a motor felett sem géppuskák. Szóval a tűzerejük kisebb volt.
-Páncélozottak voltak hasi oldalon, szóval nehezebbek, ebből adódóan lomhábbak voltak.
-A személyzetük szinte semmiféle vadászkiképzést nem kapott, elsődlegesen csak csapásmérő kiképzést kaptak.

Így nem is csoda, hogy könnyebben lelőtték őket, mint a folyamatosan vadászbevetéseket repülő Messzereket.

Viszont amikor az I./JG26 és a 7./JG26 áttelepült a keleti frontra, az Fw 190 A-ival, akkor bizony nagyon csúnyán szétcsaptak az oroszok között. Az ott tartózkodásuk alatt ez a négy Staffel több gépett lőtt le, mint a körzetben tartozó Messzerekkel felszerelt Geschwader (JG 54) nyolc Staffele összesen. Mindeközben a III./JG 54 áttelepült a nyugati frontra, ahol kezdetben önálló egységként tevékenykedett volna, de olyan szinten gyenge teljesítményt mutattak, hogy inkább a JG 26-hoz csapták őket, mert jelentős mértékű kiképzésre volt szükségük. Priller még fél év után sem tudta őket bevetésre alkalmasnak minősíteni. (Konkrétan a Berlinből jövő nyomás ellenére megtagadta, hogy hadrafoghatónak minősítse őket.) A két keleti fronton levő alakulata a JG 26-nak szinte nem szenvedett veszteséget, míg a III./JG 54 szinte semmiféle sikert nem ért el nyugaton.

Az, hogy a (U-Boat) XXI, vagy a Me-262, Hs-129 bevetése 2 évet késett, az a vezetésben meglévő személyi ellentétekre is visszavezethető - igen, még ott is a fejétől bűzlött a hal - : pl. ha Milsch nem olyan intrikus...

Tehát, a háború előtti terveken alapuló 109-es utódja már '41-ben megvolt: a 262-es, de mivel Hitler is ódzkodott a még kipróbálatlan és még sok problémával küszködő újtól, ezért parkolópályára állították és helyette a már "elavult", de már bizonyított elődjét foltozgatták a kor elvárásaihoz.

A Me 109 K-14-est tesztelők azért örömmel újságolták, hogy a már korántsem zavartalan tesztrepülések közben nem okozott gondot vízszintesen, vagy emelkedéssel lehagyni vele a P-51-esek csordáit...

Utolsó bekezdésre: igen, ha az MW-50 be volt szerelve és használták. Utána meg motor kuka, az adott gép jó eséllyel már abban a háborúban nem repült, mert ígyis alig volt már motor hozzá. A Me 109 egyetlen változata sem volt képes csak úgy simán olyan vízszintes sebességre, mint a P-51C/D. Az MW 50 segítségével is csak alig volt gyorsabb. Zuhanórepülésben meg gyakorlatilag bármi jobb volt nála.

Egyébként meg a leírások is egyértelműen bizonyítják, hogy csak a menekülés volt az egyetlen út számukra. A Mustang manőverezőképessége nem volt kiemelkedő, de a Me 109 még az ellen is kevés volt már. Sokat meg nem ér egy olyan vadászgép, amivel nem veheted fel a harcot gyakorlatilag senkivel szemben sem, mert nincs esélyed. Pont ezek a leírások bizonyítják, hogy a típus semmire sem volt alkalmas már akkoriban.

A Messerschmitt meg ha már nem volt képes egy értelmes csavaros gépet építeni és a Schwalbe gyártása is csak úgy-ahogy ment, át kellett volna hogy álljon a sokkal potensebb FW 190D-k gyártására.

[ Szerkesztve ]