Azért ez így ebben a formában nem teljesen igaz...

Az MP 44-et gyártották, erre jó példa a Vampir éjjelivadász-egységek létezése melyeket éjjellátó eszközzel felszerelt MP 44-esekkel láttak el.

A Bf 109-ben még bőven rejlett fejlesztési potenciál 1941-ben, hiszen még csak akkor kezdett el igazán szélesebb körben elterjedni az F változat. A másik pedig az, hogy később sem igazán lett volna mivel leváltani, mert a Me 262 nem éppen volt alkalms a klasszikus értelemben vett "front vadász" feladatkörrbe amit a Bf 109 különböző variánsai az egész háború alatt betöltöttek (persze mellette ott voltak a szintén nagy számban gyártott Fw 190 különböző variánsai is). A második generációs gáztrbinás vadászok (Ta 183, P.1101) fejlesztését pedig az OKL csak 1944-ben kezdte el sürgetni ami mint később kiderült már nagyon késő volt.

A tengerlattjáróknál pedig megint más volt a helyzet. Ott értelemszerűen a Kriegsmarine 1930-as újbóli felfegyverzésekor és a későbbiekben a háború kezdeti szakaszában a németek nem gondolták, hogy a modern tengeralattjáró-elhárító eszközök megjelenésvél a fegyvernem krízisbe süllyedhet, tehát itt is elég későn jött volna a vlátótípus. Mindezek ellenére Walter professzor már az 1930-as években új megoldások után kutatott. Találkozott is még a háború előtt Dönitz-zel és elé tárta a későbbi XXI. osztály meghajtásának terveit. Dönitz intézett is neki támogatást, a prototípus 1940-ben már teszteket teljesített amik elhúzodtak és még '42-ben sem volt igazán eredmény. 1943-ra készültek a XXI. osztály részletes tervei, melyek már a perhidrolos meghajtást elhagyták és áttértek a hagyományos dízel/elektro meghajtásra és mint tudjuk a gyártás elhúzódása miatt az első prototípus csak 1945. másjusbán futott ki harci bevetésre.

Szóval amit írsz van benne igazság, hogy a németek egyre szűkülő gyártókapacitásukat nem akarták teljes mértékben lekötni bizonytalan projektekkel és a növekvő veszteségeket csak a már gyártásban lévő technikával lehet valamelyest pótolni, de azt kijelenteni, hogy sokmindent csak emiatt nem váltottak le a háborúban nem igaz, mert látható a háttérben igenis komoly fejlesztések zajlottak több kevesebb sikerrel.

Nagyon jó példa erre a Ta 154 esete. Ez egy kétmotoros, erőteljes fegyvezerttel ellátott éjszakai vadászgép mely Kurt Tank válasza volt az RLM 1942-es pályázatára. A projekt lassan haladt mivel az RLM igazából a He 219-et támogatta , Erhard Milch ezredes viszont kitartott a Ta 154 mellett, ráadásul még az is hátráltatta a programot, hogy a főmérnök Kurt Tank egy még akkor csak a próbapadon nyúzott erősebb Jumo motorra várt. Eközben azért megépült néhány prototípus a "gyengébb" motorral mely túlteljesítette az RLM elvárásait és papíron képes volt lenyomni az etalonnak számító Mosquito-t, a nullszéria példányait az Erprobungskommando 154 vette át. 1944 nyarán a továbbfejleszett Jumo motorok megérkeztek az Fw-hez így lehetővé vált a gyártás beindítása, de ekkor a szövetségesek lebombáztak egy vegyi üzemet mely a gép fából épült szerkezetéhez gyártótt nélkülözhetetelen anagyot. Ekkora Kurt Tank végleg bedobta a törölközőt, a Ta 154 programnak vége lett és teljes mértékben a Ta 183-ra koncentrált ami szintén váltótípus lett volna méghozzá nem is akárminek, a Me 262-nek de ez már egy máik sztori.

A lényeg tehát, voltak komoly munkálatok a haditechnika minden területén, nyomták a váltótípusok fejlesztésést, tesztelését és nyomták volna a gyártását is ha lett volna mivel, de a szövetséges bombázásoktól rogyadozó hadiipar már a gyártásban lévő előző generációs eszközök pótlására sem volt képes...

[ Szerkesztve ]