Lütjens parancsa úgy szólt, hogy nagy brit flottaegységekkel csak akkor szabad megütközni, ha nicns más lehetőség. A Hood elsüllyesztése után eléggé megrongálták a PoW-t is, de az már nem jelentett fenyegetést és a tengernagynak a Bismarck sérüléseivel is számolnia kellett. Állítólag Lütjens és Lindemann össze is vesztek a PoW miatt a parancsnoki hídon, de a tengernagyi cím mindig erősebb a kapitányinál.

Ezenkívül azok a német flottaparancsnokok, akik nem tartották magukat a kapott parancsokhoz, azonnal repültek. Ekletáns példa a Scharnhorst és a Gneisenau esete: Norvégia mellett elsüllyesztették a Glorious-t és kísérőrombolóit, de a parancsuk szerint nem keveredhettek volna összetűzésbe nehéz brit hajóegységekkel. Noha a két hajó akciója teljes siker volt, a vezénylő parancsnokot hazatérés után azonnal leváltották.