Nem azt mondta, hogy gyenge volt, csak nem volt annyira élenjáró, mint azt sokan hirdetik. A titkos fegyverprogramok tényleg megelőzték a világ többi részét, de döntően mind amerikai és orosz elméletekre és korábbi tapasztalatokra épült. Ami miatt a németek ebben kiemelkedtek az az volt, hogy orbitális mértékű pénzt beleöltek, ezért érdemi eredményeik voltak. Mondjuk azokat a pénzeket el lehetett volna költeni értelmesen is, de nem ezt az utat választották.

A német páncéllemezek semmivel sem voltak jobbak pl az oroszoknál. A legnagyobb problémája a Wotan-nak a ridegsége volt. Ha nem is hajókon, de szárazföldi járműveken nem volt ritka, hogy egy nem éppen kritikus találat miatt is egyszerűen szétrepedt az egész teknő vagy felépítmény. Egyébkétn a páncélszerkezetek építésekor is feleslegesen pazarolták a pénzt azzal, hogy gyémántkoronggal vágták őket. A világon mindenhol már régóta lánggal vágták, ami gyorsabb volt, és olcsóbb. És semmivel sem lett gyengébb az így előkészített lemezekből épített szerkezet. A németek csak '44-ben tértek át a lángvágásra.

Az amerikai lemezek esetleg lehet gyengébbek voltak, viszont azonos szerkezeti tömeg mellett akár jóval többet is be lehetett építeni belőlük, mivel nem csak holttömegként jelentkeztek.

Ami probléma még a németeknél, hogy ha volt is előnyük bármiben, az nekik fajlagosan sokkal többe került, mint bárki másnak. Mit értek két nagy hajóval? Az ellenfélnek tucatszámra voltak hasonló hajói. Ráadásul még támogatták őket légierőkkel is. Már Jütland-nál is volt a harcrendjükben egy anyahajó (az tényleg az voltm nem repülőgép hordozó). Szóval jó volt az a két hajó, csak éppen érdemi hasznuk nem származott belőle. Beleöltek az építésükbe egy hegynyi erőforrást. Aztán a Tirpitz-et szinte ki sem merték engedni nyílt vizekre, annyira féltették. Így még egy jó adag erőforrást lekötött csak az, hogy védjék. Persze lehet mondani, hogy a briteknek még többe került elpusztítani. Csak nekik volt erre szabad erőforrásuk, míg a németeknek nem. Jütland után is azért nem ütközött meg újra a két flotta, mert a németeknek a háború végéig nem sikerült maradéktalanul helyreállítaniuk a csatában megsérült hajóikat. Lehet, hogy kevesebb egységet veszítettek a csatában, mint a britek, csak éppen a sérülések miatt a hajóik jó része bevethetetlen lett. A britek akár három napon belül újra ki tudtak állítani 15 csatahajót.

Szóval jó az a konstrukciós fölény, csak néha inkább vesszen el egy hajó, mint súlyosan megsérüljön 4-5. Utóbbi 4-5 ugyanúgy kiesik a harcból, ráadásul többnyire a sérülések javítása közel annyi időt és erőforrást vesz igénybe, mintha építenének egy újat. Ráadásul a sérült hajót harcban is oltalmazni kell, ami megint erőforrást vesz el a csata megvívásától.

Ahhoz képest, hogy a QE osztálynál az emelkedési szög maximum 20°volt, az írányzékot pedig csak 15°-ig lehetett emelni a mai napig a Warspite tartja a rekordot, mint legnagyobb távolságról bevitt találat. Szóval egy dolog az elméleti lőtávolság, a másik pedig amit érdemben ki is tudnak használni. Semmit sem ér egy irányzék ha az irányzó nem tud megfelelően előretartást számolni. UTóbbiban a britek egyébként kiemelkedően jók voltak. Sima technikai paraméterekben lehet jobbak voltak a német ágyúk, de harcban ez nem igazán realizálódott. Egyébkétn a kisebb emelési szög leginkább annak tudható be, hogy a brit csatahajók nagyrésze még I. vh-s konstrukció volt.