Azt tudom mondani, amit előzőnél, de ez még izgalmas is volt.

Köszi a cikket, sajnos jártasság híján nem tudok belekötni semmibe.

Remek írás, nagyon igényes szokás szerint. Egyből ez a szám jutott eszembe.
Köszi szépen, még több ilyet!

Remek írás érdekes, hogy a sors hogy alakul néhány rossz döntés után.

Remek írás,jó volt olvasni.

Szép cikk! Nagy rajongója vagyok én is ezeknek a hajóknak.

legjobb könyv a témában magyarul

Az egész történet elolvasható egy kicsit részletesebben Walter Lord: Hihetetlen győzelem c. könyvében, amelyet 1981-ben adtak ki idehaza.
A képekhez gratulálok.

Hatalmas zene, köszi!

A cikk kiváló, köszönjük szépen!

Remek írás! És most jó hosszú lett!

garatula az iráshoz

Szerencsére a 2000-es években újra kiadták.

A gratulációkat köszönöm mindenkinek.

[ Szerkesztve ]

Nagyon jó írás, én is gratulálok.

Viszont abban, mennyire vagy biztos, hogy december 7. előtt tudtak már mindent? Akkor a támadás előtt
miért nem vonták ki a csatahajókat is? Otthagyhattak volna néhány rombolót, meg szállítóhajót csalinak.

Az nem lett volna elég veszteség ahhoz hogy az USA belépjen a háborúba. Fájdalmasnak kellett lennie, és azok a hajók amúgy nem sokat értek csak számokban.

Nem igazán volt már szükség a csatahajókra, a későbbiekben összesen két alkalommal vettek részt komoly ütközetben: először '42 októberében, amikor a Wahington és a South Dakota elsüllyesztette a Kirishimát, másodszor pedig Leyténél.

Hmmm... kétezer ember (köztük civilek) feláldozása politikai célokért, ez igazából hazaárulás kategória vagy valami hasonló bűncselekmény... akárcsak a Luzitánia vagy a 9/11 esetében.

És pluszban át tudták nyomni a költségvetésen azokat a fejlesztéseket amiket (papíron) egy ekkora erő elvesztése miatt pótlásnak szántak.

A Pearl Harbour rejtélye című könyv részben magyarázatot ad erre.

Szó sincs arról,hogy az amerikaiak tudtak volna a Hawaii elleni csapásról,és kvázi odadobták volna "csalinak" a Csendes-óceáni Flottát a hadüzenet kiprovokálására.Erre nem is volt szükségük,hiszen gyakorlatilag hadüzenettel felérő ultimátumot adtak Japánnak,teljesíthetetlen feltételekkel.(Amelyekről Japán szinte az utolsó napokig próbált kétségbeesetten megegyezni az USA-val,csak ezt nem divatos hangoztatni az angolszász történelemírásban.)

Az igazság az,hogy az amerikaiak durván alábecsülték a japánok harcértékét, és képességüket arra,hogy egy ilyen kaliberű hadműveletet megtervezzenek és végrehajtsanak.Számítottak ugyan korlátozott csapásra a Fülöp-szigetek,vagy Guam ellen,de eszükbe sem jutott,hogy az anyaországtól több ezer km-re fogják mérni az első csapást a japánok,ez az oka,hogy ott voltak a csatahajók,és nem vonták vissza őket a hátországba.

az amerikaiak durván alábecsülték a japánok harcértékét

A hírszerzés által tudhattak arról, hogy a japánoknak vannak repülőgép anyahajóik.
Ehhez képest - háborús helyzetben - még a flotta/támaszpont harckészültségi szintjét sem emelték, amit ilyenkor "rutinból" meg szoktak tenni.

Mondanám, hogy van abban valami, amit mondasz - ha szintén a flottatámaszponton lettek volna a repülőgép-hordozók. Valamiért azonban az akkor rendelkezésre álló hét hajóból egy sem volt Hawaiin.