Nem bírom ki, bár még nem olvastam el:

Szal engem is zavar ez a "fejben dől el" maszlag. Igazából akinek még tényleg "fejben dől el" az nem beteg igazán. Az még ló...ar. Amikor már csak 2 adag Xanax mulasztja el, na az az igazi betegség.

Pedig fejben dől el. Ha már csak a Xanax mulasztja el, az betegség, de úgy hívják gyógyszerfüggőség. Nem értek egyet a gyógyszeres kezeléssel.

Szakértő kezekben, időben észleléssel simán lehet kezelni a pánikbetegséget gyógyszermentesen, csak ez itthon sajnos nem divat, az orvosnak egyszerűbb a gyógyszert felírni. Pedig a tényleg hatékony eszközt az adja, ha megtanulod magad kezelni, gyógyszer nélkül. Akkor van menekvés. Az a háló. A gyógyszer csak hal.

[ Szerkesztve ]

Én sem hiszem,hogy rosszindulat vezérelné,semmi okom ezt feltételezni,inkább elbagatelizál és nem kezel a helyén olyan dolgot amiről fogalma sincs,én azóta pszichológiát tanulok,rájöttem,hogy ezt kell csinálnom mert tudom és átérzem miről beszél az az ember aki előttem ül és mivel én gyógyszerek nélkül jöttem ki a depresszió,kényszerbetegség,pánik háromszögből így érzem magamban az erőt,hogy másokat is kisegítsek ebből,de azért nagyon dühít ha valaki elbagatelizálja a pszichiátriai betegségeket,elrendezi annyival,hogy biztos unatkozol,menj futni,dolgozz stb....A pánikról még annyit,hogy nem önönmagában van jelen,rengeteg esetben depresszióhoz társul,érdemes lenne azzal is komolyabban foglalkozni.A depresszió és kísérő tünetei genetikailag van kódolva,evolúciós célja van,ahogy a stressznek is hiszen évezredek alatt nem íródott ki a genomunkból,tehát célja van.

Defranco

Így van,a gyógyszer egy méreg,függő leszel tőle és ezt is akarják és ráadásul ez a könnyebik út,egész iparág épüla betegség fenntartására.Ha függő vagy van egy újabb betegséged,halmozod tovább.

[ Szerkesztve ]

Nem jól tudod. Az elején az átlagember aki nem jár minden szarral orvoshoz észre sem veszi.
Nekem miután ez kitudódott akkor esett le, hogy előtte fél évvel már átéltem egy ilyet egy moziban. Fogalmam se volt micsoda, de majdnem kirohantam a moziból annyira szarul voltam. Aztán elmúlt egy fél óra alatt és azután fél évig elő se jött.

"Ha már csak a Xanax mulasztja el, az betegség, de úgy hívják gyógyszerfüggőség."

Nem édesem. A gyógyszerfüggőség az, amikor ha már nem veszed be a gyógyszert már attól rosszul leszel! A tudattól, hogy nem veszed be! Tudom mert függő voltam. Igazából mindenki az lesz aki huzamosabb ideig szedi. Nem keverendő a kettő.

A divattal se értek egyet. A doki akihez én jártam kifejezetten gyógyszer ellenes volt. De mivel úgy láttam már elértük azt a szintet muszáj a gyógyszer. Neki amúgy épp az lenne a jobb ha minél többet járnék hozzá. Hiszen az több pénz neki. Gyógyszerrel viszont gyorsabb a javulás, hiszen az ember maga is tapasztalja, hogy milyen állapotot kell / kellene elérnie.

@Normi01:

Okés, de hogy jöttél ki gyógyszer nélkül? Csak mert szerintem elsődleges, hogy a kiváltó stressz tényezőket megszüntessük. Na de ha nem lehet? Mert én legtöbb esetben olyan dolgok miatt stresszeltem amin én magam nemigazán tudtam változtatni, de rám is hatással voltak. Tehát az én befolyásomtól független események amik viszont rám is hatással vannak / voltak. Nem tudtam befolyásolni, nem tudtam megszüntetni. Valahogy el kellet fogadni. Meg aztán munkahelyet se tudok váltani csakúgy. Azzal se nagyon lehetett mit kezdeni.
Szóval elhiszem, hogy könnyebben meglehet ezt oldani olyan esetben, amikor az ember megtudja szüntetni a stresszt okozó tényezőket. Na de mi van ha nem? Akkor valahogy meg kell tanulni együtt élni vele. Azt meg már elég nehéz. Nehéz minden nap találkozni azzal a helyzettel ami korábban kiváltott egy rohamot. Persze én is megoldottam, de kellett hozzá egy éves gyógyszeres kúra. Ami ki...ott jó volt! És kövezzetek meg, de az első 0,5mg-os Xanax után olyan jól éreztem magam, mint évek óta egyszer se! Hirtelen lejött a görcs a gyomromról. Akkor vettem csak észre, hogy gyakorlatilag 0-24-ig stresszeltem megállás nélkül. Olyan nyugalmat évek óta nem éreztem.
Egy évig szedtem, a stressztényezők egy részét megoldottam, majd teljesen magamtól leszoktam. Kész. Most van pár darab tartalékban de igazából már majd egy éve nem vettem be egy darabot se. Igazából eszembe se jut.

[ Szerkesztve ]

Te rettegsz.

(Mielőtt nagyon egymásnak ugranánk, szólok, hogy pánikbeteg voltam, nem is vagyok rajta 100%-ban túl, megéltem ezt a poklot. Szerencsém volt, mert a mentális kontrollom kifejezetten erőssé fejlődött bizonyos okokból, és jobban tisztában vagyok a szellemi és lelki folyamatokkal, mint az átlag, ez segített kilábalni belőle. De erre más is képes lenne, segítséggel. Tudom mit beszélek, légy szives ne támadj nekem, átérzem az érzéseidet, de álljunk nyitottan a másikhoz. Tudom mit érzel.)

[ Szerkesztve ]

Ebben egyetértek,a legfőbb probléma az ami nálam is volt,hogy évekig kényszeres voltam és azt sem tudtam,hogy van ilyen betegség,mire ellátásba kerültem elég "jól" álltam,arról ne is beszéljünk,hogy az egészségügyben dolgozó pszichiáterek/pszichológusok között rengeteg a szakmailag alacsonyan képzett,ezáltal alacsony arányban különítik el a betegségeket,mert mint tudjuk sok fedésben van egymással ezáltal nehéz a pontos kórkép felállítása.

[ Szerkesztve ]

Jézus. Azért az, hogy valakit Xanaxal kezelnek BŐVEN nem gyógyszerfüggőség.
A függő definiálása.

Méreg, méreg...
Nem toxikus, így nem nevezném méregnek.
Egy gyógyszer. Olyan, mint aki krónikus fejfájásban szenved, és fejfájás csillapítót szed.
A Xanax is ugyan ilyen.

Gyógyszeres kezeléssel csak a tüneteket lehet kezelni.
Ezzel nincs is semmi gond, mivel sok esetben a tünetek múlásával elfelejtődik ez a betegség, és így kezelve van a páciens.
Én magam kevert terápiára jártam. Párhuzamosan jártam pszichológushoz, illetve pszichiáterhez. Azt mondták ez a leggyorsabb módja a gyógyulásnak.
Végül már csak pszichiáterhez jártam. Nem bántam meg. Nem, nem a gyógyszerért jártam.
Sajnos szar pszichológust fogtam ki, de a pszichiáterem nagyon jó volt, így egymaga el tudta látni a pszichológus, illetve pszichiáter szerepet.

[ Szerkesztve ]

Nem vagyok Jézus.

Ellenben tudom azt, hogy a pánikbetegség időben elkapva és jól kezelve nem gyógyszerkérdés. Ha gyógyszerrel kezeled, azzal elnyomod a tünetet, de nem gyógyítod a betegséget. Ha pedig (a reagált hozzászólás szerint) már csak gyógyszerrel elviselhető a betegség, az az én definícióm szerint (és szerintem a köztudatban elfogadott definíció szerint is) függőséget jelent a gyógyszertől.

De ne lovagoljunk a fogalmakon, ha találsz neki jobb nevet, elfogadom. (Bár a legjobb az lenne, ha túllépnénk rajta)

Így van. Nálam is így volt. Az első mentős "móka" esetében nem mondtak semmit. Minden rendben. Majd a másodiknál az ápoló említette meg, hogy ez lehet, hogy az. Majd miután rákerestem a neten ( ) akkor vettem észre, hogy a tünetek egyeznek...
Na utána kerestem fel a pszichiátert. Akinek igazából meg tudtam magyarázni (érvelni), hogy azok a stressztényezők ami miatt én folyton stresszes vagyok azok igenis valós félnivalók és tényleg van miért stresszelnem. Holott én magam tudtam, hogy túlzásba esek. A dokinak meg el tudtam magyarázni és a végén ő is belátta, hogy nem is túlzás ahogy reagálok, holott én tudtam jól hogy az.

@DeFranco:

Nem kell egymásnak esni. Csak mondom, hogy szituációtól és egyéntől függően ez nem olyan egyszerű ahogy azt sokan leírjátok. Akkoriban dokihoz menni se volt időm, nem hogy magamon elmélkedjek...

Igazából ezt nagyon gyűlölik mikor komplett kórképpel mész hozzájuk és győzködöd őket,csoda,hogy nem hipochonderként kezelt,de ez nem számít a lényeg,hogy a diagnózis megvolt és a gyógyulás útjára léptél.

Megfogalmaztad, ahogy én is szerettem volna. A tipikus halálfélelem, amikor azt érzed mindjárt elájulsz és meghalsz, forog veled a világ, iszonyatosan rosszul vagy. Legutóbb a munkahelyemen kapott el szünetben, csak egy cikket olvastam egy férfiról, aki új szivet kapott és belegondolva min mehetett keresztül egyszerre csak rám tört a halálfélelem és a kisérői. Ott hagytam mindent az asztalon mert járni akartam, "hogy életben tartsam magam". Aki ezeket nem élte át, az semmit nem tud erről, hogy akkor abban a pillanatban mekkora pszichés nyomás alatt van az ember. Mentem mindenkihez, csak hogy beszélhessek, hogy eltereljem a gondolataimat és próbáljak megnyugodni.

Kimutatták, hogy a pszichoterápia megváltoztatja az agyban végbemenő biokémiai folyamatokat, csak lassabban, és nem olyan hatásfokban, mint a gyógyszeres kezelés.
Szerintem jobb az orvosra bízni annak megítélését, mikor melyiket kell alkalmazni. Egy igazán jó orvos a beteggel konzultálva el tudja dönteni. Ez a szakmája, ezt tanulta, ért hozzá.

Narxis: Az akaratgyenge szó használata nálam is kiverte a biztosítékot. Ne legyen benne részed, de ha egyszer megtapasztalod, akkor majd rájössz, hogy abban a pillanatban lehetsz Te akármilyen fasza gyerek.
Egyetlen apró momentum is kiválthatja és akkor nem menekülsz.

Nézd, én igazából azért akartam már egy ideje dokihoz menni, mert már magamnak is feltűnt hogy túlreagálom a stresszhelyzeteket. Olyanokon és olyan szinten tudtam streszelni amit más lazán elintézne egy legyintéssel. Rájöttem, hogy ez nem normális dolog. És ekkor jött közbe a pánikroham. Amikor meg már végkép ugy gondoltam el kell menni dokihoz. Ő kérdezte mi a panaszom én meg elmondtam.

Alapvetően egyet is értett velem abban, hogy tényleg túlreagálom a helyzeteket. És "megdicsért" amiért észrevettem magamon (ami abban a stádiumban nem volt nehéz).
Aztán "probléma" akkor jött, amikor kérte, hogy meséljem el miért gondolom annyira rossznak, stresszesnek az adott helyzetet, amit akkor még szerinte is túlreagáltam. Aztán elmeséltem és a végén teljesen igazat adott nem! Holott tudtuk h tulreagálom a végére mégis elfogadta az érvelésem...

Pedig sztem az lett volna a dolga, hogy rámutasson mit miért nem kellene túlreagálni, mert ez meg az meg amaz... Nem pedig még megerősítenie a hülyeségemben.

Én még azt hozzátenném,hogy nem egy esetben szűnt meg a betegség(kezelés nélkül) mikor az emberek megkapták a hozzájuk méltó kellő figyelmet és szeretetet,de van,hogy kevés vagy eleve kellő figyelemben és szeretetben részesül ahogy én is akkoriban mégis létezik a dolog,alapvetően a pánik és rokon betegségeinek mozgatórugója a figyelemfelkeltés ezt ne feledjük el,a tünetet kezeli a gyógyszer de az okot nem szünteti meg,ez hamis illúzió amit a gyógyszeripar vadkapitalista eszméje erőszakol ránk a pszichiátereken keresztül.

Dany007 :

Félreértelmeztem,azt hittem komplett "webes" diagnózissal mentél,de nem,yg elnézést kérek,igaz eleve semmi rossz nem dolgozottt bennem mikor írtam.

[ Szerkesztve ]

Nekem ott van párom, jól megvagyunk szeret, akkor is ezt tette ehhez nem hiszem, hogy köze van. Szerintem ahhoz van köze a megoldásnak, hogy a kiváltó okot hogyan kezeli az ember. Ha jó volt akkor a tipp mint kiváltó ok (munkahely) akkor megoldódott mert semmi gond. Lehet, hogy emberfüggő + vannak sima meg súlyos esetek.

Ezzel én is egyetértek. Mivel a Xanax elég gyorsan hatott roham esetén tisztába voltam vele, hogy ez az okot biztos nem szünteti meg.
De! Már egy fokkal nyugodtabban éltem, mert tudtam ha gond van akkor bekapok egyet és vége is. Sokkal könnyebb volt ezután már tudatosan kezelni a dolgot.

Nekem akartak adni egyszer antidepresszánst is. De rosszul lettem tőle - szerencsére - és egynél többet be se szedtem. Brutális mellékhatásai vannak (öngyilkossági hajlam!!!). Nálam előjött a rosszullét, hányinger és hasonlók. Úgyhogy nem szedtem.

szerk.: okés, semmi gond. Isten ments webes diagnózis. Azt egy mentő ápoló ajánlotta. Én megnéztem a tüneteket és magamra ismertem. Ahhoz jön hozzá az előző hsz-ben leírt story. Szóval akkor csak kaptam mégegy megerősítést, hogy bizony el kell menni dokihoz.

@Lacika25:

Hajajj... Nálam is volt ilyen. A rohadt Mcdrive-ban álltunk, mikor rám tört elég durván. Nagyon szarul voltam és már néztem ki az ablakon, hogy na mindjárt elrohanok valahova jó messzire! Pedig én vezettem... De mégis ilyenek jártak az agyamban... Muszáj volt valamit csinálnom... De végülis kibírtam. De piszkosul szar volt.
Én is mindig kerestem az emberek társaságát. Nem akartam egyedül maradni! Igazából nem is mertem, mert mivan ha történik valami és nem lesz ott senki aki segíteni tudna... Fu nagyon szar volt...

[ Szerkesztve ]

Most ugyanazt írtad amit én,csak még nem látod teljesen,a lényeg a figyelemfelkeltésen alapul,gond volt a munkahelyén,az elme nem így működik,a tudatalattid melózik éjjel-nappal,így jelzett,hogy meneküljön onnan,ez ösztön,csak még nem érti mindenki teljesen nekem az ország legjobb dokija mutatott rá tisztán,hogy mi is ez valójában.

[ Szerkesztve ]

Elméletben ez így működik, a gyakorlatban pedig felírnak egy stock gyógyszert, aztán emelik az adagot, ha nem jön be. Ha minden szakad váltanak egy másik gyógyszerre. Láttam így embert tönkremenni.

Lehet gyógyszeresen kezelni, kiegészítésként, ideiglenesen, a terápia megkönnyítésére. De ez egy ideiglenes eszköz, nem a gyógymód és nem a megoldás. Ma pedig így tekintenek rá többségében.

#54. de nagyon egyetértek...

[ Szerkesztve ]

A xanax leggyakoribb mellékhatása a súlyos májkárosító hatásán kívül a depresszió és függőség,pláne arra hajlamos embereknél,óvatosan kezelendő,az egyik legnagyobb méreg!

[ Szerkesztve ]

Oh ne is mond... Én arra is rápánikoltam, hogy mi lesz ha rászokok és ilyen idétlen zombi leszek aki nyugtatókon él... Nem akartam én azt szedni. De akkor jobb megoldásnak tűnt, mint várni amíg elmúlik a roham. Sose terveztem a hosszútávú szedését. 1 év után sikeresen leszoktam, mindenféle komplikációk és visszaesés nélkül. A vérképem szerencsére teljesen jó. A vérnyomásom kicsit magas, de az már évek óta és nem vészesen.

Bárcsak a cigiről tudnék így leszokni. Na most ezzel nem azt mondom, hogy nem okoz kellő mértékű függőséget a Xanax mert hát még szép hogy okoz. És bizony vigyázni kell vele! De én le tudtam szokni gond nélkül. Sokaknak még orvosi felügyelet alatt se megy könnyen. Az antidepi gyógyszer meg aztán még rosszabb.

@DeFranco:

Velem is érts egyet! Én is ezt írtam pár hsz-szel korábban. Hogy a kiváltó okok megszüntetése a legfontosabb... Csak persze van néha olyan eset, amikor ez nem megy.

[ Szerkesztve ]