Disznótáp = annyira selejt liszt hogy max a disznónak lesz jó. Na ebbe raknak némi E betűt, és pikpak kenyérnek látszó tárgy lesz belőle. Addig kibírja amíg kifizeted a vételárát, aztán meg (nekik) már mindegy. Nekünk nem.

A szentesi pékség kenyerétől a (régi) Köki közértes zsemléig mindenhol jobb volt minőségileg mint ma. A lentebb linkelt cikkből kiderül miért. Rablógazdaság van, a profitmaximalizáláshoz a vásárlón nyerészkedés a kulcs. A (mindenkori) kormánynak meg az lenne a dolga hogy ennek gátat szabjon. Nem mondom hogy 200-ért már arannyal futtatva legyen, de hogy ne szemetet rakjanak ki a polcra, az igen.

A másik meg a köpködős kolbász / felvágott. Régen a parízerbe se volt annyi csont és porc darabka beladarálva mint most egy Gyulai / Csabai (elvileg márkás) kolbászba.

"Mondjuk nem tudom te hol vásárolsz ahol a kenyér estére nyúlós ragacsos masszává esik össze, de szerintem keress másik boltot."
Keresek, de nem találok. Mindenhol ilyen van, mert árverseny van, olcsóért meg csak hulladék. A baj az hogy drágán is. Hiába nem a legolcsóbb zsemlét veszed le a polcról, az is szar, csak valami fantázianeve van, meg 5x akkora ára. A neten időnként felbukkannak írások rendes pékségekről, dehát a város másik végébe nem fog kibuszozni az ember minden nap a napi kenyérért, az nem elégséges megoldás. Pedig nem egy ufótechnológia, évezredekig az egész világnak ment a dolog.