Persze az is igaz, hogy amit írtam, azok a korai MFM vinyókra igazak leginkább. Azok a classic teljes magasságú meghajtók, amelyek még az XT-kben és korai AT-kben voltak. A későbbi MFM HDD-k, amelyek már feles magasságúak voltak, azoknál jobb volt a helyzet, nem csak sebesség tekintetében. A 150 KB/sec-et már modern slim 3,5 colos floppy drive-ok is bőven lenyomják, nem hogy a dupla sebességű CD-ROM. Nyilván, az MFM idejében létező floppyk eleve lassabbak voltak (főleg az 5,25 colos floppy), így az MFM HDD hozzájuk képest előrelépés volt sebességben.

Abban igazad van, hogy korai IDE HDD-knél is még kellett Type-ot megadni a BIOS-ban, de a fejlődés nem állt meg, az IDE meghajtóknál gyorsan elterjedt az autodetect. Az autodetectnek is két formája volt, egyiknél a felhasználónak kellett a BIOS-ban autodetectedet beállítani, és a BIOS egy gyors csekkolás és jóváhagyás után mentette a paramétereket Type 47-es beállítással, majd később már nem is lehetett Type-ot beállítani, hanem a rendszer minden bootoláskor automatikusan detektálta a HDD paramétereit, ahogy most a SATA meghajtóknál is történik.

(#32) Vesa: valóban nem, most jól lebuktam.

[ Szerkesztve ]