Nemrég végeztem középsulival és még annak vége előtt megszereztem a nyelvvizsgám. A sok diák miatt szét volt szedve az évfolyam 5-6 csoportra akiket egy szintfelmérő segítségével szedtek szét. Érdekes volt a későbbiekben látni, hogy hiába került valaki jobb csoportba mégis "rosszabb" tanárhoz került. Itt még nem is a tanár nyelvhelyességével volt a probléma, hanem a fegyelemmel és a tanítási stílussal. Sajnos a legtöbb helyen a diákok sokszor nem veszik komolyan a nyelv tanulását és motiváció híján nem fektetnek bele energiát. Én máig áldom az eget, hogy szüleim és nagyszüleim kb 15 éves koromig keményen vették a nyelvtanulást, ennek köszönhetem mai tudásom nagy részét.

Nem tudom ki hogyan látja vagy élte meg. Az az igazság hogy nem nagyon olvastam vissza. De többen írták a helytelen kiejtést mint alapvető problémát. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire különbözik egy (senkit nem szeretnék megsérteni) átlagos angoltanár, egy olyantól aki tényleg komolyan veszi a munkáját. Friss témákból merít anyagot, esetleg korábban külföldön képezte magát akár kiejtésben, akár csak a nyelv finomítása érdekében.