Nagyon hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem is. Talán a bonyolultabb cserépkályhákban már ennél is sokkal tekervényesebb füstcső-rendszer van, de nehezebben is takarítható. Viszont ezt is szét kell majd néha kapni, mert egy-két év alatt veszélyesen eltömődhet. Voltak már közvetlenül a gázcirkós idők előtt olyan cserépkályhák, amiknek az oldalát ajtóval (kis ajtókkal) lehetett nyitni a takarításhoz, az épített sparheltek fém sütődobozát meg ki lehetett emelni, és nem kellett szétbontani.

További problémát jelenthet, hogy a csupasz téglát - a mázolt csempével szemben - elég nehéz lesz tisztán tartani, rárakódik a por, a hamu, a korom összefogja és kvázi lemoshatatlan.

Illetve nem tudom, mekkora hőt tud átadni egy ilyen sütőtér, mert azt általában fémdobozból szokták csinálni, így rengeteg idő lesz, míg felmelegszik 200 fokra a belseje.

De egyébként tényleg hangulatosan néz ki, ám a fenti aggályok miatt én maradnék a csempézett kályhánál - ha volna választásom.

[ Szerkesztve ]