Megint kedvet kaptam egy n+1-edik próbára. Legutóbb talán 6 éve, az előtt meg még általános iskolában.
Mindig ott csúszik el a dolog, hogy nyitott szemlélet ide vagy oda, ez nem Windows. És nem is akar Windows lenni. Ami rendben is volt még az XP-s időkben, amikor még lázadásból váltottam Linux különböző disztróira.
De a Win7-essel ez a lázadás megszűnt, és most a Win10-el is elégedett vagyok pár aljas húzást leszámítva, mint az elkerülhetetlen adatgyűjtés.
Kvázi ebben nőttem fel, hogy egy programot ugyanolyan módon kell telepíteni minden Windows-on, és az install indítása után már adja magát az egész folyamat. A sablonos szoftverkörnyezet dologra ki se térnék.

Most viszont fent van az Ubuntu és azon kapom magam, hogy ennél a Unity-nál még a régi Gnome is intuitívabb volt (ahol az intuitív "Windows logikát" jelent). a bal oldali tálca egy dolog, de pl miért jó az, hogy az ablakok sarkában lévő gombok átköltöztek a bal oldalra? Ezek annyira alapvető dolgok, hogy nem is értem milyen megfontolásból nem ott van "ahol kéne". Tudom, ez nem Windows és nem is akar az lenni.

Megpróbáltam felrakni az első programokat, amiket használok és szeretek.
Chrome. Az alkalmazásboltban nincs fent, hát jó nem is vártam, hogy az egész internet meglesz (ez régen is nagyon nagyon sovány kínálattal rendelkezett), de arra nem számítottam, hogy a letöltött .deb telepítése problémába fog ütközni. Gyakorlatilag nem telepíti fel a fájlt, egyszerűen nem történik semmi.
Rákerestem, vmi ismert bug. Állítólag javítva lett. Na most LTS-hez, meg friss telepítéshez képest ez a javítás vhogy nincs fent. Oké hagyjuk... Alternatívaként Chromium lett belőle.

Skype. Ez sincs benne az alkalmazásboltban, persze hogy nincs...
Google, skype ubuntu 16.
Látom, hogy ehhez vmi partner repo kell, meg pár apróság.
Jól van, terminál megnyit, parancsok copy&paste.
Majd megnyitom a skype-ot és a döbbenet kiült az arcomra, hogy hát ez meg mi a rák fene??
Mint vmi IRC chat ablak 20 évvel ezelőttről.
Értem én, hogy a Windows skype egy bazi nagy bloatware meg minden, de azért nem vártam volna, hogy ennyire lecsupaszított GUI-t látok majd.
szerk: jah azt meg se kéne említenem, hogy ebben a fura Start Menüben (na jó, a Win10 menüje is hasonlóan fura - nem régóta használom azt is) elsőre azt se tudtam merre keressem a Skype-ot. Oké keresés. De nekem ki kellett túrnom az ikonját is, mert egyszerűen tudni akartam hova rakta a telepítő.

Gondoltam laptopon jó lesz ez nekem, hisz játék nincs, csak böngészek a gépen, meg némi Arduino játszadozás (természetesen előre megnéztem, hogy elérhető-e linuxra), film, oszt ennyi.
Ok, akkor nézzünk egy filmet.
Fájlkezelő, mkg indítása.
Film indul, majd arra leszek figyelmes, hogy olyan halk a laptop, mint egy kommersz üzleti gép (Asus SonicMaster üvöltős hangszórók). Na mondom ez nem szupi, hangerő maxra tekerve és még mindig halk.
5 perc után meguntam és bebootoltam a Win10-re filmet nézni.

A tapipadon nincs 3 ujjas vezérlés, csak kettő.

Szóval egy szó mint száz, én nagyon értem, hogy ez nem Windows és elfogadom, hogy valakinek erre van szüksége. Viszont engem vmiért nem tud meggyőzni, hogy nekem ez jó.
Pedig nyitott vagyok rá, tényleg. Régen még manual-okat is bújtam egy-egy hiba miatt, meg a netet túrtam, ha vmi nem akart lefordulni.
Viszont Win7 óta úgy vagyok vele, hogy Windows-t egyszerűbb használni, mint Ubuntu-t. Igen.
Nincsenek kompromisszumok a Win hiánya miatt és nem látom azt mivel nyújtana többet nekem az Ubuntu. Azt se mondhatom, hogy azért jó, mert ingyen van. Hisz a laptop-on lévő Win a géppel együtt jött, szóval az is adott.
Még használgatom egy ideig, aztán szerintem az lesz belőle, hogy egyre kevesebbszer fogok Ubuntu-ra boot-olni, mint régen is.

Próbálok rájönni miért jó az nekem, hogy egy Skype telepítéshez egy .exe indítása és az ablakban a next végigzongorázása helyett nekem terminált kell nyitni és a netről kimásolt parancsokat futtatni, amihez kutatás kell, mert ugye nem a kisujjamból fogom kiszopni mit kell beadni a parancssorba.
Szóval keresem a választ kinek is készült tulajdonképp ez a rendszer?
Majd ezen filózok a következő napokban, miközben szopatom magam egy kicsit, amíg meg nem unom megint a következő pár évre vagy a következő Logout bemutatóig.

[ Szerkesztve ]