Megkopott ismereteim alapján eleve nem értem mi értelme 20 kHz fölé menni.
Egy CD formátumú zenében nincsenek ilyen magas hangok. DVD se megy fel ilyen magasra.
24 bites zenéhez mondjuk nem sokszor volt szerencsém, de meglepődnék rajta.
Eleve az emberi fül... blah blah blah.
Vmi olyasmi rémlik, hogy állítólag (csak erős idegzetűeknek: audiofil zagyvaság következik ) az ilyen ultra magas hangok töltik meg a zenét élettel, vagy vmi ilyesmi. Gyakorlatilag nem is halljuk, de mindegy...
Értem amit mondasz, de ez a gyakorlatban mekkora eltéréseket jelent a névlegestől?
Ha mondjuk a határon nem -3 dB, hanem mondjuk -15. Bár akkor még mindig nem ismeretes a meredeksége a görbének.
A másik meg, ha egy surround rendszerbe illesztesz két ilyen front-ot, akkor meg amúgy is szinte mindegy meddig megy le, mert 120 hz-nél, vagy följebb már levágod a cikk értelmében.
Vagyis elégséges feltétel a szatellitektől, hogy hozzák a vágási frekit átvitelben, alatta meg úgyis mindegy.
Na most ha ez a feltétel adott, akkor meg már elegendő egy vágási freki minden hangfalra, alatta csak a szub fog szólni.
Szóval még mindig nem egészen értem mire ez a nagy cécó.
Ha meg átváltunk sztereó üzemmódba zenehallgatáshoz (2.0 és nem 2.1!!), akkor meg a szub nem játszik, csak a front-ok, szóval megint mindegy.
[ Szerkesztve ]