Nem kevésbé létező embertípus, ugyanakkor ezt valahogy egészen konkrét személyek leírásának éreztem, nem annyira általános, mint az előző. Jajj neked, ha a munkatársaid megtudják, miket írsz róluk az internetre.
Több fronton ugyanakkor mégis az olcsójánosok védelmére kell keljek. Elsődlegesen azért, mert a kéregetővel ellentétben a fillérbaszó akár nagyon jól megtervezett pénzügyi stratégiát is követhet. Az, hogy az élet számára kevésbé fontos területein zsugoriskodik azért, hogy a számára élvezetesebb dolgokra áldozhassa a vagyonát teljesen értelmes döntés, még ha tőle eltérő beállítottságú embereknek fura is lehet. Van, aki azért spórol, hogy külföldre mehessen nyaralni, más azért, hogy több nyugdíja legyen, megint más a gyerekei taníttatására. Ezek a célok sokak világnézetével összeegyeztethetőek, s sokak vélik úgy, hogy érdemes értük fillérbaszóskodni.
Másodlagosan: míg a kéregetőt rá lehet nevelni a helyes magatartásra, a fukar viselkedés esetén már az is kérdés, hogy mit jelent a helyes magatartás. Kik vagyunk mi, hogy pontos leírást adjunk arról, milyen egy normális cipő, mivel kell borotválkozni vagy mit kell enni? Én akkor is hagyományos borotvával borotválkoznék, ha drágább lenne, mert könnyű tisztítani - nem ragad bele az arcszőrzet - tükörsima a végeredmény és nem kaparja a bőrt. Ugyanakkor el kell fogadjam, hogy létezik az eldobhatósok és villanyborotvások tábora is, számomra bármennyire is korlátoltnak tűnik ezen típusok használata.
Harmadrészt - még ha bizonyos döntések esetén pontosan definiálni is lehetne a mindenki számára jobb választást (pl. hogy a Pitralon mindenki számára jobb, mint a Barbon) -, az emberek fogyasztási szokásai a korai felnőtt korban - de legkésőbb húszas éveik végére - szinte véglegesen berögzülnek. Aki ebben az életszakaszban keveset költött ruházkodásra, az nagyon valószínűtlen, hogy később változtatna ezen, még ha közben milliomos is lesz. Gazdag amerikai üzletemberekről például mindig körbe szokott járni egy csomó cikk, amiben a kisember szerző arról hüledezik, hogy az illető vagyonához képest milyen szerény életmódot folytat. Például gyorséttermi reggelit eszik, hétköznapi autóval jár vagy olcsó karórája van, miközben megengedhetné magának a luxusétkezést, sofőrszolgálatot és legdrágább Rolexet. Mégsem teszi, mert ezekhez szokott hozzá.