Mondhatjuk úgy is, hogy a külsőségekre, látszatra költ, minden egyéb másodlagos.

Aki dolgozott kereskedemben, annak végellátatlan sztorik vannak a fillérbaszo emberekről, nekem 10 honap tapasztalat van, barkácsáruházban...

Sokan teljesen odavannak a reklámujságért... pl egy tetotéri ablak különböző méretekben... aminek oda van irva hogy pl 40x60 29600ft... ez nagyban... majd az apróbetűs részben: yxz méret x forint... emberunk jön 6 kosárba betesz 12db tetőtéri ablakot a nagyobbak közul.. mondanom sem kell velux márka, ami nem a gagyi... lecsippentem: 2 millió 600 lesz... megrökönyöd: hát az hogy?! Mer az újságba ez cakli pakli 1 milla.. ujság elő: szájbarágósan megmutogat, hogy ez sajnos ennyi! Aduász: öt átverte ez a gechy múlti, térisék az uzemanyagát merő sokat autózott ode... áruházvezetőnek beleordotott az arcába: az meg takarodj innen, bizti őrökkel kidobatta... (egyébként még 20% kedvezményt is beajánlott)

A saját idiótaság ellen nem véd semmi

Mivel elég sokat "vásárolt", feltételezem, hogy jó áron el akarta adni.

Még egyetem alatt haverokkal körbe tekertük a Balatont. Egyik túratárs milliárdos agrár cég többségi tulajdonosának a fia. A bringáját nem vitte el túra előtt szervizbe átnézetni, mert az 5 rongy. Természetesen esténként azzal telt el mindig fél-1 óra, hogy bütyköltük a gépét, hogy kibírja a másnapot.
A legnagyobb poén mégis az volt, amikor egy étterembe kajáltunk, közösen kértük a számlát. Mindenki tudta, hogy mennyit fogyasztott, plusz rádobott kb. 5-7%-ot jatt gyanánt. Emberünk volt a sorban az utolsó, és forintra kiszámolta a számla végösszegét és még örömködött, hogy milyen kevésből megebédelt... A pincérnek is volt egy arca, miközbe nézte.

[ Szerkesztve ]

12db egy közepes családi ház mennyisége....

szerk: mondjuk ez konkrétan nem fillérb@szó kat., hanem a nettó idióta, olvasni még lehet megy, de értelmezni már biztos nem

[ Szerkesztve ]

Én pár évvel ezelőtt diákmunkaként dolgoztam strandon. Na ott is mik voltak.... Vizibicajkölcsönző: csávó elviszi a vizibicajt egy órára. Ötven perc mulva visszajön. Mondja, hogy mivel tíz perccel hamarabb hozta vissza, ezért arányosan adjak vissza a pénzből. Háromszáz forint lett volna ez, ezen állt neki velem kötekedni. Természetesen nem adtam vissza, elküldtem a halál f@szára. Másik okos ember meg elvitte a vizibicajt, egy óra múlva jön vissza, és mondja, hogy fizessem vissza a pénzt mert szarul irányítható a cucc . Mondom, hogy akkor miért nem szólt, és vihetett volna másikat. Erre nem tudott mit mondani . Természetesen semmi baj nem volt, csak az is megpróbált átbaszni. Volt még sok hasonló, de velem nem lehet baszakodni, mindenkit leállítottam

Ám legyen igazad, de én még nem láttam olyan családi házat, amin 3-4 tetőablaknál több lett volna. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy panelproli vagyok.

Jó erőben lehetsz, ha megúsztad ezeket a vitákat. No persze ha csak szájkarate volt, azt én is megúsztam volna zsenge testemmel.

egyik régi barátomnak a szobájában volt 3 tetőtéri ablak kommersz sorház, köbányán voltam mostanában egy családi házas részen, rengeteg tetőrbeépítéses házikóval, volt olyan manzard h nem lett volna elég a 12db és nem is volt túl nagy házikó

Csak vaktában mondom, soha nem építkeztem.
Eredetileg nagy tetőablakról volt szó, ami bőven méter fölötti méret. Akad olyan háztulajdonos, aki képes beépí(t)te(t)ni ilyen behemótból tízet a tetőtérbe? Biztos élmény az ágyból látni a csillagos eget, de szellőzés okán (szerintem) kettő is bőven elég.

Egyébként Kőbányán lakom, egy magasságban a Gellért-heggyel. Van itt a nyomornegyedtől a burzsujvillákig minden. Budapest mértani középpontja is itt van a Martinovics téren.

[ Szerkesztve ]

195 centi vagyok és 90 kiló, szóval legtöbben nem akartak tettlegességet csak szájkaratéztak . De nem vagyok agresszív ember, kiabálni is csak akkor szoktam ha már nagyon felhúzzák az agyam, az elején mindenkivel szépen beszélek, de van egy szint ahol már ideges vagyok . Verekedni pedig eddig csak önvédelemből verekedtem (szerencsére nem sokszor volt ilyenre példa)

Én csak 168 centi és 65 kiló vagyok, de sokat számít a határozottság.

Az biztos. Van ismerősöm aki majdnem akkora mint én, de mégis mindenhol kibasznak vele, mert annyira határozatlan és csöndes szegény, hogy sose áll ki magáért

Nekem faterom volt az az igazi fillérbaszó, akinek a közeléből menekülne az ember, de esetemben erre várni kellett majd két évtizedet. Nem emlékszem olyanra, hogy a rendszerváltás óta bármikor a magyar átlag duplájánál kevesebbet keresett volna, ráadásul mindezt rendes szabályos munkaszerződéssel, így nagyon izgulnia se kellett, hogy épp nem lesz boríték, minimálbérből számolják a táppénzt stb...
Mondjuk azt, hogy bár gazdagok sosem voltunk, de még a veszélye sem állt fenn igazán, hogy anyagi gondjaink legyenek. Ennek ellenére, ha az ember - a saját gyerekei vagy épp anyám (élete párja ugye ) - felvetette, hogy meg kéne fontolni egy-egy dolog megvételét, rögtön az első kérdése volt, hogy "Minek az neked?". Ha ezen túllendült az ember, és megfelelően felépített érvrendszerrel sikerült meggyőzni, hogy mondjuk ha már vízilabdázunk, akkor kéne egy labda, vagy esetleg a kerékpárversenyző fiának kéne egy kerékpár, akkor biztosan talált megoldást arra, hogy egy 10 egységnyi pénzért árult jó helyett vegyen egy 9 egységért árult szart. Egy labdát ami kicsúszik a kézből, egy biciklit, amivel utoljára 1970-ben volt versenyképes az ember, a 26 000 forintért árult zenélő, minden játékot lejátszó jackdugós Sonny Ericsson helyett egy 23 000-es valamit ami ezt pont nem tudta. Aztán ha az ember méltatlankodott, hogy kéne egy olyan ami jó, akkor megkapta, hogy minek az, azt se használod ami van. Persze, hogy nem mert nem mert vacak. Alkalmatlan arra amire vette az ember.
Persze lehetne mondani, hogy azért spórolt a családon, mert neki kell kurvákra és kokainra, de magával szemben is pont ugyanilyen fukar. Ha valami étel lejárt de még csak kívülről penészedik, körbevágja és megeszi a közepét, a tartós fogyasztási cikkei felén még rajta van a Союз Советских Социалистических Республик rövidítése... a maradék meg NDK-s. Ha újat vesz - elvégre ledes zseblámpát még nem gyártottak a varsói szerződés országai - akkor szigorúan kínai. A ruhái is szigorúan kínaiak, esetleg öcsémtől átveszi azokat, amik rá már nem jók, mert összementek a mosásban. Az autói is mindig olyanok voltak, amiket folyton szerelni kellett, mert egy új, vagy pár éves használt, az persze drága, de az nem drága, hogy alkatrészenként kell újáépíteni az elöregedő koreai vackot.
Mindent magának javít, (vagy legalábbis elteszi oda, ahol azok a dolgok vannak, amiket meg akar magának javítani), közben nem veszi észre hogy jól kereső emberként megérné inkább a saját munkáját végeznie és megfizetni valami szakembert, hogy megcsinálja a dolgait.
Mondogatom neki azt is egy ideje, hogy ha kifizetet egy taliga pénzt egy síútra, akkor talán megérné valami minőségi felszerelést venni, hogy élvezze is a sielést, de nem. Minek vegyek, hát van mindenem. És tényleg van. Tavalyelőttig egy cseszlovák léccel és egy keletnémet cipőben járt, azóta mindkettő megadta magát, így idén valami 20 éves örökölt léccel, meg az én négy számmal nagyobb cipőmben ment, amit én már lecseréltem, mert úgy is rossz volt, hogy egyébként méretben passzolt. Tényleg minek lecserélni. Pedig az erőnléte megvolna hozzá még nyugdíj előtt is, hogy szanaszét csússza a hegyet, de inkább töketlenkedik a vackaival, közben meg kárba vész a hetijegy.
Egyébként remek ember, de valahogy így sikerült felnevelődnie, aztán már idősebben nehéz levetni ezeket a megszokásokat. Mikor elkezdtem a saját életem élni, persze gondoltam, hogy én majd akkor nem leszek fillérbaszó, de az se jó, ha az ember teljesen átesik a túloldalra. Annyira nem leszek sosem gazdag, hogy mindent megengedhessek magamnak, ezért sok helyen spórolni kell, de azért nem lehet úgy élni az életet, hogy mindenhol a 3 forint megtakarítást nézem, közben elbaszom a szabadidőmet, a szórakozásomat az emberi kapcsolataimat, és rossz esetben a végén még úgy járok, hogy spórolnék 3 forintot aztán végül a dupláját bukom.

"Egyébként remek ember, de valahogy így sikerült felnevelődnie, aztán már idősebben nehéz levetni ezeket a megszokásokat."

Talán gyerekként sokat nélkülöztek otthon, így beleivódott a túlzott takarékosság.

Ez sok emberre jellemző, ismerek ilyet. A csávó pár évvel ezelőttig egy szétrohadt Zastavával járt, pedig jól keres (netto 400 folott). Azt is csak azert cserélte le mert olyan állapotban volt már hogy esélye se volt leműszakiztatni. Vett helyette egy 1996-os Suzuki Swiftet . A telefonja pedig egy már kb. darabokra hullott Samsung Galaxy Ace, amit még 2012-ben vett . De mindennel ilyen a csávó, mondjuk legalább van már jó pár millás megtakarítása, de mikor megkérdeztem mire gyűjt akkor nem tudott válaszolni, csak hogy kellhet még sok dologra a pénz. Ő pont olyan, hogy nagyon nagy szegénységben nőtt fel, szóval egyértelműen amiatt ilyen.

Nálunk is volt olyan gyerek koromban, hogy fizetés előtt anyám a szomszédoktól kunyerált kenyeret, hogy legyen vacsorára zsíros kenyér. No persze visszakapták kamatostól. Tudom, mi az a szegénység, volt olyan, hogy hánytam az éhségtől.

Szerencsére nem lettem fillérb*szó. Nem dúskálok, de nem is kuporgatok. Ha csokit akarok, megveszem, jövő héten lesz a szülinapom, a szivar már megvan, még valami jó kis pia kell, aztán megünneplem magam. Elvégre egyszer vagyok 67 éves.

Igazából a nagyapámnak volt nélkülözéssel teli gyerekkora, de akkoriban II. világháború, málenkij robot kommunista hatalomátvátel, padlássöprések, tészesítés... kinek nem? Ő szintén elég fillérbaszó lett, viszont faterom öccse nem. Mire fater suliba ment nagyapám már mérnök volt a helyi bányánál. Gazdagok ők sem voltak, de egy bányamérnök fiaként nem kellett szegénységben felnőni akkor, mikor épp a vas és acél országát akarták felépíteni. Érdekes, hogy sokan meg pont úgy vannak vele, hogy ha fiatalon nélkülözniük kellett, akkor felnőtt korban stabil egzisztenciával már nem spórolnak sem magukon sem a szeretteiken. Szerintem a habitustól is függ. Azt meg hogy honnét van az ember habitusa, még mindig csak találgatják az ezzel foglalkozó kutatók.

Ez igaz, mindenkire máshogy hat az ilyen

Szoktam olvasni kiszámolót, meg még jó pár blogot stb...nem egyöntetű a vélemény, de sokan rajtam kívül is ugy vélekednek hogy aki igazán szegénységbe nőt bele az a sok pénzel nem tud mit kezdeni, ha átlag feletti a fizuja akkor vagy holnapra nincs belőle semmi, vagy úgy tesz mintha holnap éhenhalna... de az utóbbi ritkább.. a szomorú valoság az aki aránylag gazdagabb családból jött az jobban bánik a zsetonnal... eltekintve az ujgazdag fattyaktól..

Aki kajára, vagy bármi másra költ, az nem fillérbaszó, csak zsugori.
Zsugori: kedves elkerülhetetlen rokon, aki a saját anyjától elvisz mindent örökre. Mindennek az árát, vagy többet előre elkéri, igen, a 40Ft-os tömítését is, de otthon milliós térkő van az udvaron.
-"minden nekem kell"
Fillérbaszó: kedves volt kolléga, aki a rodhadt almát hozta be kajaként, kivágta a rossz részt, és a maradékot ette. Meghívták egy sörre, "majd a következő alkalommal te fizetsz" helyett inkább másnap odaadta az árát, hogy a sajátját megspórolhassa. Mindenhol alkudoszik, kedvezmény nélkül szószerint semmit sem vesz.
- saját magától is sajnálja, de elfogadni sem szeret, nehogy vissza kelljen adni

Én mélyszegénységben nőttem fel, nem is tudok bánni a pénzzel, hisz sosem volt. Nem szórom, figyelek, hogy a számlák be legyenek fizetve, a többi nem izgat.

[ Szerkesztve ]

Aki a legolcsóbb arcszeszt veszi és úgy bánik vele, ahogy leírtam, aki sajnál pár száz Forintot egy karórára, inkább másoktól kérdezi, hogy mennyi az idő, az szerintem belefér a kategóriába.

A mi családunkban az a mondás járja, hogy a jó kapcsolat alapja a korrekt elszámolás így mi is szépen kifizetjük egymásnak a 2 db zsemlét és a 40 Ft-os tömítést is. Nem is volt soha vita a pénzből, pedig néha milliók mentek kézfogás alapján a szűk családi körön belül.

Egyszerűen ez a fajta anyagi szemléletmód hasznára válik mindenkinek, nagyon nagyon sok problémát ki lehet vele küszöbölni ha már egészen fiatal kortól kezdve ez bele van nevelve a gyerekbe.

Nagyon sokszor megkaptam már, hogy ez nem normális, de érdekes módon főleg azok pampognak erről, hogy mennyire furcsa akiknek folyamatos vitája van a pénzen.