Igazából a nagyapámnak volt nélkülözéssel teli gyerekkora, de akkoriban II. világháború, málenkij robot kommunista hatalomátvátel, padlássöprések, tészesítés... kinek nem? Ő szintén elég fillérbaszó lett, viszont faterom öccse nem. Mire fater suliba ment nagyapám már mérnök volt a helyi bányánál. Gazdagok ők sem voltak, de egy bányamérnök fiaként nem kellett szegénységben felnőni akkor, mikor épp a vas és acél országát akarták felépíteni. Érdekes, hogy sokan meg pont úgy vannak vele, hogy ha fiatalon nélkülözniük kellett, akkor felnőtt korban stabil egzisztenciával már nem spórolnak sem magukon sem a szeretteiken. Szerintem a habitustól is függ. Azt meg hogy honnét van az ember habitusa, még mindig csak találgatják az ezzel foglalkozó kutatók.