Én még azt tenném hozzá, hogy az ilyen állandóan panaszkodik, "Minden szar" "Minden tönkre megy" "Semmi sem olyan mint régen volt", "Nem lehet már minőséget kapni". Aztán előtte való nap mesélte lelkesen, hogy hogyan vette meg okosba a leselejtezett 8 éves céges gépet valami segglyuk kft-től és igaz, hogy a táp vezetékei közül 2 el volt égve, de egy kis szigszalaggal leragasztotta és az úgy nagyon fasza, az egész egy deákból megvolt. (ordas módon átbaszták amúgy )
Nem érti, hogy a legolcsóbb beko/candy mosógép-et miért nem éri meg megvenni, miért van egy árszint kb mindenben ami alá nem megyünk. Fikázza a 15k-s szolgáltatós androidos telóját, mert nem olyan mint a Béla iPhone X-e. "Dehát telefon-telefon, faszért gyorsabb az ővé, soha semmi gondja nincs nekem meg lefagy meg lemerül"

Amúgy amit a kajáról írtál igaz. Az ilyen ember simán elbasz napi 5 rongyot kajára aztán meg panaszkodik, hogy nem jön ki a pénzéből.

Ezzel csak az a baj, hogy hiába szereti a hasát, a fillérb*szó hozzáállása miatt az otthoni terülj-terülj asztalkám is gyanítom a 99Ft-os virsliből, margarinból meg egyebekből áll. Mert inkább vesz egy teli bevásárlókosárnyi ilyen cuccot, ahelyett, hogy azért a pénzért kevesebb, de tartalmasabb/minőségibb ételt vegyen. Ez pedig mindjárt meglátszana az alakján is az illetőnek.

Hogy ez nem jutott az eszembe, tényleg panaszkodik. No meg dicsekszik is, ahogy ecsetelted.

Én csupa finomságot láttam előtte. Hogy aztán otthon mit evett, azt nem tudom. Lehet, hogy a sütikkel kompenzálta az otthoni kaja minőségét.

"Nem kérem a yoghurtot, mert 45ft-ra volt kiírva, a gép meg 49-re viszi"

bekora pont nem igaz, legtöbb gépére 5 év gart ad, olcsókra is, sokra megyek 200-es nielével és az 1-2 év garjával ha 3 év után meghal - tudom-tudom, soha nem romlik el, csak nem értem akkor mért nem adnak 10 év gart rá.... -, szóval beko nálam is tervben van
egyébként meg háztartási gépek ki kell fogni kategória, van itthon lowen 8-10 éves candy mosógép és mosogatógép, semmi bajuk, ugyanakkor sok embertől drága lg, samsung, whirlpool gépe bírt 3-4 évet

wesder ha 45ft-ra van kiírva 45ft-ért oda kell adniuk én se kérném, elvből, ellenben 45ft-ért elhoznám és még meg is köszönnék h nem írok be a panaszkönyvbe és nem jelentem fel őket a fogyvédnél ( :

Ez teljesen rendben van, csak amikor ő annyira szerencsétlen hogy az àrnàl nem jut tovàbb, akkor sajnos igen is falbaverős érzésem van.

Ja...
Mert 41-ért odaadja a boltos... a 45-ös terméket... Tényleg nem számít...

az másik történet

Kalandor elvek, amik sok embernek ismeretlenek
hibázott valaki és azért rossz az ár? kérjék rajta számon vagy veregessék vállon, az már nem az én dolgom

Nem kevésbé létező embertípus, ugyanakkor ezt valahogy egészen konkrét személyek leírásának éreztem, nem annyira általános, mint az előző. Jajj neked, ha a munkatársaid megtudják, miket írsz róluk az internetre.
Több fronton ugyanakkor mégis az olcsójánosok védelmére kell keljek. Elsődlegesen azért, mert a kéregetővel ellentétben a fillérbaszó akár nagyon jól megtervezett pénzügyi stratégiát is követhet. Az, hogy az élet számára kevésbé fontos területein zsugoriskodik azért, hogy a számára élvezetesebb dolgokra áldozhassa a vagyonát teljesen értelmes döntés, még ha tőle eltérő beállítottságú embereknek fura is lehet. Van, aki azért spórol, hogy külföldre mehessen nyaralni, más azért, hogy több nyugdíja legyen, megint más a gyerekei taníttatására. Ezek a célok sokak világnézetével összeegyeztethetőek, s sokak vélik úgy, hogy érdemes értük fillérbaszóskodni.
Másodlagosan: míg a kéregetőt rá lehet nevelni a helyes magatartásra, a fukar viselkedés esetén már az is kérdés, hogy mit jelent a helyes magatartás. Kik vagyunk mi, hogy pontos leírást adjunk arról, milyen egy normális cipő, mivel kell borotválkozni vagy mit kell enni? Én akkor is hagyományos borotvával borotválkoznék, ha drágább lenne, mert könnyű tisztítani - nem ragad bele az arcszőrzet - tükörsima a végeredmény és nem kaparja a bőrt. Ugyanakkor el kell fogadjam, hogy létezik az eldobhatósok és villanyborotvások tábora is, számomra bármennyire is korlátoltnak tűnik ezen típusok használata.
Harmadrészt - még ha bizonyos döntések esetén pontosan definiálni is lehetne a mindenki számára jobb választást (pl. hogy a Pitralon mindenki számára jobb, mint a Barbon) -, az emberek fogyasztási szokásai a korai felnőtt korban - de legkésőbb húszas éveik végére - szinte véglegesen berögzülnek. Aki ebben az életszakaszban keveset költött ruházkodásra, az nagyon valószínűtlen, hogy később változtatna ezen, még ha közben milliomos is lesz. Gazdag amerikai üzletemberekről például mindig körbe szokott járni egy csomó cikk, amiben a kisember szerző arról hüledezik, hogy az illető vagyonához képest milyen szerény életmódot folytat. Például gyorséttermi reggelit eszik, hétköznapi autóval jár vagy olcsó karórája van, miközben megengedhetné magának a luxusétkezést, sofőrszolgálatot és legdrágább Rolexet. Mégsem teszi, mert ezekhez szokott hozzá.

Ennél rosszabb a jól kereső fillérbaszó. Volt két ilyen kollégám az évek során. Mindenre mindig sajnálták a lóvét. Ők azok, aki ha nagy ritkán kaját rendelnek a többiekkel, 5 Ft-tal nem adnának többet, inkább kiszámolják és apróznak.

Tipikus mondataik:

Spórolós:
"Áááá nem megyek a jobb uszodába úszni, az 200 Ft-tal drágább mint a másik."

Lebeszélős:
"Minek neked az az x vagy y termék? Vedd meg az olcsóbbat, jó az!"

Tarhálós:
"Nincs egy kis majonézed/csalamádéd/vajad?"

Az ilyenek, mert sajnálják a pénzt, nem fizetnek még egy kört a közös programon, de ha valaki meghívja őket, gond nélkül elfogadják. Nem képesek bedobni a közösbe egy minimális pénzmagot, nem adnak jattot, ésatöbbi.

Van még egy specifikus esete, az önző fillérbaszó. Ő az aki sír hogy nincs lóvé, hagyja hogy a többiek rendezzék a számlát, de azért új házimozira, drága cipőre, új tetkóra, futja...

Undorodom tőlük.

Szerk:
Jajj majdnem elfelejtettem eszembe jutott még egy.

A műszaki tanácsot, tippet kérő olcsójános:
Segítesz neki, elmagyarázod hogy miért érdemes a kicsit drágább, de jobb terméket venni, de richtig nem azt veszi hanem az olcsóbb szart, amiről szóltál hogy felejtős.
Egy ideje az ilyenek miatt nem adok tanácsot, mindenki a saját szarának kovácsa.

Főleg épített konfigoknál vannak ilyen fordulatok. A 250-ért összerakott konfigot nem tartom valami jó döntésnek, a 280-asban legalább van fantázia, a 300 ezreshez pedig évekig nem kell nyúlni és később is lehet fejleszteni. Mit vesz az emberünk? A legolcsóbbnál még olcsóbb szart okosba', amiről már kezdetben megmondtad hogy rá se nézzen.

[ Szerkesztve ]

Stimmel, a leírás konkrét személyre vonatkozik. Azóta több, mint húsz év eltelt, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan tudnák azonosítani.

Hogy is kezdtem? "Igazából ártalmatlan ..." Ez így is van. Ám a kellemetlen, mi több, bosszantó jelzőt azon dolgaival érdemelte ki, amelyek az utolsó fejezetben olvashatók. Érdekes, ezen vagy átsiklottatok, vagy kihagytátok, bár lehet, hogy tényleg nincs mit hozzáfűzni.

"Az ilyenek, mert sajnálják a pénzt, nem fizetnek még egy kört a közös programon, de ha valaki meghívja őket, gond nélkül elfogadják."

Hú, de régi történet...
Nem gazdag, átlagos figuráról van szó. Meló után beültünk a közelben lévő sörözőbe. Kértem a pultnál két korsó sört, odavittem az asztalhoz. Tracsiztunk erről, arról, elfogyott a sör. Nekem elég volt, de a kollégámnak nem, így megkérdezte: Nem iszunk még egyet? Hozzad, - mondtam, - majd elfogy valahogy. Válasza mellbe vágott: Nekem nincs pénzem. Ezzel vége is lett a sörözésnek.
Új voltam a cégnél, másnap megkérdezték a többiek, hogy mi történt. Nem állt szándékomban elmondani, de szinte szóról szóra mondták az előző nap elhangzottakat. Ők már ismerték a kollégát, nem véletlen nem mentek vele sörözni.

Sziasztok!

Gyógyulófélben lévő fillérbaszó volnék.

Mivel saját keresetem még csak hébe-hóba esik be, az egyetem mellett munkát nem vállalok, nyáron viszont meg-megszedem magam zsetonnal, ezért adott volt sokáig, hogy a fillérek ilyen ferde szeretete azok hiányából fakad. Mostmár persze jobb a helyzet, hogy egy meghatározott keretből kell költenem, ami ad lehetőséget rendes kajára, néha mindenféle extrára, és nem kell megszakadnom sem, hogy ezeket összespóroljam.

Telefonok terén örök filléres voltam, amíg idén karácsonykor meg nem tudtam, mi a tuti. Kaptam egy Xiaomi Redmi 4x-et, és egyszerűen annyira szuper, hogy ennél többet nem is kívánhatnék. Előtte mik voltak? Ingyen kapott lumia 520 a Raiffeisentől, Levetett Galaxy mini 1, Xperia X8, szóval ez az első rendes androidos csoda. Meg kellett tapasztalnom, hogy milyen király egy ilyen telefon. Mostmár kiadnám érte az árát.

Régebbi történet a laptop-mizéria. Itt igazából a tájékozatlanságom volt, ami betette a kaput, lassan de biztosan eljutottam a tutihoz, használt üzleti gép megbízható kézből. Eddig sajnos úgy sikerült csak elvergődni, hogy két lapát konzumer szeméten tengődtem 7 évig úgy, hogy az első 5 évben még asztali gépem is lehetett volna sokkal jobb mutatókkal és élvezeti értékkel. Dehát nem kell mindenkinek tudatos fogyasztónak lenni. Mára kiművelődtem.

Soha nem szerettem önerőből gyorskajáldába menni, max kínai. Ez valamennyire megmaradt, persze annyi módosítással, hogy mostmár néha kirúgok a hámból és elmorzsolok a bajszom alatt egy "egyszer élünk"-öt, és elmegyek a kedvenc hamburgerezőbe, beülök valahová egy kávéra, ha megkívánom. Persze, most is ritkán esik meg az ilyesmi, de már nem tiltakozik ellene minden porcikám, hanem felhőtlenül tudom élvezni. Ezt nem magamtól értem el, hanem megtaníttatta velem egy nem régen befejeződött, hosszú kapcsolat. Nem bánom, mert így az élet apró örömeinek még egy szegletét tudom élvezni.

Az első eset, amikor szabályosan megbántam a spórolást, és nagyokat bosszankodtam rajta, a biciklim nyerge volt. Akkor és ott elhatároztam, hogy a kényelem és az egészség mindenképpen prioritást kell hogy élvezzen a pénz felett. Ez volt, ami a gyógyulás útján elindított: úgy feltört az a nyomorult gyári nyereg, hogy visszatérő egészségügyi gond lett belőle, amit ugyan kordában tudok tartani, de sajnos a zálogházban nem veszik át.

Néha költök feleslegesen. Szerintem ezt nem szabad teljesen bűnnek elkönyvelni, inkább a tanulópénz a helyes kifejezés. Amikor sikerül valamit megvásárolni, ami csak áll és az értékét veszíti el, az sok rossz pillanattal ajándékozza meg a tulajdonosát. Hála az égnek, ellenpéldát is tudok mondani: zenei fesztiválra mentem hangosítós segédemberkének, plusz zenei fel is léptünk volna az egyik este. Nincsenek kimondottan drága hangszereim, inkább ilyen erős alső-középkategória, de amikor kézbe veszem őket, akkor mindig elámulok, és élvezem az összes rajtuk játszott percet. Minden fillért megértek. Az akkori énemnek nagyon drága hangszerek voltak, a mai énem viszont már másképp szólna hozzá. A hangszer érték marad, és ha egyszer sikerül egyet venni, aminél megvan a "nem kell másik" érzés, akkor hosszú évekre sikerül megnyugtatni a kisördögöt.

(#18) TheLázs: Válasz akart lenni, csak véletlen az "Új"-ra böktem.

[ Szerkesztve ]

Ismerek ilyet, de ennek az ellenkezője még idegesítőbb:

Egyik ismerősöm képes volt megvenni részletre az ájfon ikszet, rendszeresen vesz 40-50 ezer (!) körüli áron inget/nadrágot, fodrászra szintén rengeteget költ, néha elmegy valami drága étterembe és büszkén posztolja instára, hogy most épp 60 ezret hagyott ott, közben pedig egy lepusztult lakásban él ahol egy rendes bútor sincs, autója sincs és otthon általában zacskós levest eszik és kiflit magában .