Sziasztok!

Gyógyulófélben lévő fillérbaszó volnék.

Mivel saját keresetem még csak hébe-hóba esik be, az egyetem mellett munkát nem vállalok, nyáron viszont meg-megszedem magam zsetonnal, ezért adott volt sokáig, hogy a fillérek ilyen ferde szeretete azok hiányából fakad. Mostmár persze jobb a helyzet, hogy egy meghatározott keretből kell költenem, ami ad lehetőséget rendes kajára, néha mindenféle extrára, és nem kell megszakadnom sem, hogy ezeket összespóroljam.

Telefonok terén örök filléres voltam, amíg idén karácsonykor meg nem tudtam, mi a tuti. Kaptam egy Xiaomi Redmi 4x-et, és egyszerűen annyira szuper, hogy ennél többet nem is kívánhatnék. Előtte mik voltak? Ingyen kapott lumia 520 a Raiffeisentől, Levetett Galaxy mini 1, Xperia X8, szóval ez az első rendes androidos csoda. Meg kellett tapasztalnom, hogy milyen király egy ilyen telefon. Mostmár kiadnám érte az árát.

Régebbi történet a laptop-mizéria. Itt igazából a tájékozatlanságom volt, ami betette a kaput, lassan de biztosan eljutottam a tutihoz, használt üzleti gép megbízható kézből. Eddig sajnos úgy sikerült csak elvergődni, hogy két lapát konzumer szeméten tengődtem 7 évig úgy, hogy az első 5 évben még asztali gépem is lehetett volna sokkal jobb mutatókkal és élvezeti értékkel. Dehát nem kell mindenkinek tudatos fogyasztónak lenni. Mára kiművelődtem.

Soha nem szerettem önerőből gyorskajáldába menni, max kínai. Ez valamennyire megmaradt, persze annyi módosítással, hogy mostmár néha kirúgok a hámból és elmorzsolok a bajszom alatt egy "egyszer élünk"-öt, és elmegyek a kedvenc hamburgerezőbe, beülök valahová egy kávéra, ha megkívánom. Persze, most is ritkán esik meg az ilyesmi, de már nem tiltakozik ellene minden porcikám, hanem felhőtlenül tudom élvezni. Ezt nem magamtól értem el, hanem megtaníttatta velem egy nem régen befejeződött, hosszú kapcsolat. Nem bánom, mert így az élet apró örömeinek még egy szegletét tudom élvezni.

Az első eset, amikor szabályosan megbántam a spórolást, és nagyokat bosszankodtam rajta, a biciklim nyerge volt. Akkor és ott elhatároztam, hogy a kényelem és az egészség mindenképpen prioritást kell hogy élvezzen a pénz felett. Ez volt, ami a gyógyulás útján elindított: úgy feltört az a nyomorult gyári nyereg, hogy visszatérő egészségügyi gond lett belőle, amit ugyan kordában tudok tartani, de sajnos a zálogházban nem veszik át.

Néha költök feleslegesen. Szerintem ezt nem szabad teljesen bűnnek elkönyvelni, inkább a tanulópénz a helyes kifejezés. Amikor sikerül valamit megvásárolni, ami csak áll és az értékét veszíti el, az sok rossz pillanattal ajándékozza meg a tulajdonosát. Hála az égnek, ellenpéldát is tudok mondani: zenei fesztiválra mentem hangosítós segédemberkének, plusz zenei fel is léptünk volna az egyik este. Nincsenek kimondottan drága hangszereim, inkább ilyen erős alső-középkategória, de amikor kézbe veszem őket, akkor mindig elámulok, és élvezem az összes rajtuk játszott percet. Minden fillért megértek. Az akkori énemnek nagyon drága hangszerek voltak, a mai énem viszont már másképp szólna hozzá. A hangszer érték marad, és ha egyszer sikerül egyet venni, aminél megvan a "nem kell másik" érzés, akkor hosszú évekre sikerül megnyugtatni a kisördögöt.