Helyesbítek. 14 évesen.

Inkább nyertél, mint vesztettél.

Sokan sajnàlkoznak hogy nem ihatom magam négykézlàbra.
Bàr igaz ehez nekem kb 2 sör is elég

ismerős szituáció: ivótársaság felbomlott itt is... mondjuk ha rámjön, akkor tudok inni nonstop (nem részegre, hanem maximum enyhén spiccesre, akár reggeltől-estig sörözgetéssel), de ez sem jellemző mostanában... hűtőben van egy polc hideg sör, de 2-3-4 hete nem ittam egyáltalán... van, hogy péntek/szombat délután lecsúszik néhány, esetleg mellé egy unicum... ha kicsit több, akkor van hogy a másnap reggelt egy felessel meg egy sörrel nyitom, máskor meg hetekig semmi és megvagyok nélküle nem vagyok egy duhajkodós részeg, inkább csak szókimondóbb vagyok spiccesen és olyankor jönnek a legjobb aranyköpéseim

20éves korom körül volt 2 alkalom, amikor megtanultam, hogy hol a határ nálam filmszakadás előtt: a határ olyan 6deci tömény és jóval több egyéb környékén van... pl 5-6deci vodka (egy része martinibe keverve) meg mellé néhány vbk csinált nálam párórás filmszakadást, amikor teleporttal közlekedtem a városban és lehányva tértem haza (buszra alig akart felengedni a sofőr) ...másik eset szarvason volt, ahol hubertusból ittam pár decit, franc tudja mennyi sört ittam mellé, majd festő ismerőssel vettünk egy 7decis kalinkát és húzóra megittuk a vegyesbolt előtt kb 20másodperc alatt... (járókelők csak néztek, mit művelünk) onnan távolsági busszal jöttem volna kecskemétig, haverok kunszertmártonnál szálltak le és meg a népligetben ébredtem az sem volt kellemes élmény... hótt kész állapotban letántorogtam a mosdóig, belenéztem a tükörbe, totál üveges szemek, homlokomon egy cikkcakkos seb, mint harry potternek és azt sem tudtam, mi történt a vodkaivástól reggelig: csak 1-2 emlékfoszlány és hang maradt (valami csattanás, igazoltató rendőrök, róka kiengedése egy kertbe, reggel a busznál várakozás, lebukfencezés egy padról) ...utána hétfőn számoltak be részletekről ...ezek az alkalmak megtanították nekem, hogy töményből fél liter fölött bajok lehetnek pedig ittam azt néha eszetlenül (kocsmába 2deci rum húzóra, majd másikban mégegy deci... rá valami vodkanarancsból pár és utána aki nővel összejöttem buliban, azt mondta, hogy nem is látszódik rajtam )

ui: volt még egy jó sztori egyik ex családjával... nővérének az élettársa elég nagy ivó volt, tanyán laktak és a szomszéd cimborája is hasonlóan nyomta... első találkozáskor (valami szülinapozás) azonnal előkerült a házipálinkája, ittunk is pár kört, ahogy az ismerősök/családtagok szállingóztak egyesével, mert "mindenkivel inni kell" ...oké, akkor igyanak ők is... benne voltam, mellé gurultak le a sörök éreztem, hogy ez egy teszt és arra számítanak, hogy ki fogok dőlni, de nem így lett... szomszéd hívott is, hogy fogyóban a bor a buliban, hozzunk tőle (kb 400méter a tanyája), meg megmutatja a borospincéjét, amit akkor épített, mert nagyon büszke rá... átmentünk, fejtettünk bort, de akkor már ittunk is belőle pár pohárral... ekkor kezdtem már úgy jócskán spicces lenni, de semmi baj nem volt... fickó meg már sokkal rosszabbul állt... vittük a bort, lehasalt az asztalra és bedobta a szunyát többet utána már nem nagyon próbáltak "leitatni"

[ Szerkesztve ]

Ezt jó volt olvasni.

Van aki jobban is bírja. Egyik cimbi kétajtós szekrény volt mégis kidőlt öt sör után.
Egyik legrosszabb tanyabulink az volt, mikor elvileg négyen indultunk ki a hegyre fix piával, amit úgy számoltunk ki, hogy reggelig kitart a pincepöri mellé.
Már rotyogott a kaja, mikor jöttek a telefonok haveroktól, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, jöhetnének-e?! Hát a házigazda részéről rossz ötlet volt igent mondania, mert a következő csapat nem állt olyan jól tarisznyával, mint amivel mi mentünk és hajnalban már az alvás volt a fő cél és egy kis 30cm keskeny padért is ölre menő küzdelmek mentek, mert a padlón persze senki nem akart aludni, persze nyertem. Azóta sem aludtam még olyan kényelmetlenül sehol, mint ott szóval annyira mégsem volt teljes és őszinte a győzelmem felett érzett örömöm.

Na, mi jutott az eszembe...

Lehettem vagy 7-8 éves. Anyámék főztek pálinkát. Mosófazék, bele a cefre, abba annyi tégla, hogy a rájuk helyezett tál ne érjen bele, az egészet megkoronázta egy hideg vízzel megtöltött lavór. Talán jól emlékszem, talán nem, de a lényeg az, hogy a tálban gyűlt a nedű. Időnként ellenőrizték, ha a belemártott ujjon nem gyullad meg a szesz, akkor 50 fok alatt van. (Tanulékony vagyok, jóval később én is így ellenőriztem, ha néha házi pálinkát vettem.)
No, van már szesz, engem elkergettek a közértbe aromáért, méghozzá császárkörte és dió volt a favorit. Hoztam, megkezdődött a pancsolás. A részletekre nem emlékszem, de kellett forralt víz is, meg cukor. A végeredmény egyszerűen gyönyörű volt. A császárkörte vöröses sárgán, a dió zölden hirdette, hogy kész a próbatételre.
No, ebből (mikor melyikből) anyámék ittak esténként egy-egy stampedlival, ami talán még fél decit se tett ki. Mondjuk úgy, az íze volt a lényeg. Kértem én is, nem adtak, nem gyereknek való. Na jól van, várjatok csak...
Másnap a suliból hazaérve, mivel ők még nem voltak otthon, első dolgom volt megkóstolni azt a szépen csillogó sárgát. Édes volt, fincsi volt, tetszett a dolog. Anyám este gyanakodva nézte az üveget, szemmel láthatóan méricskélte, hogy mennyi van benne. Rám nézett, én meg veszettül tanultam, bár soha nem szoktam, anélkül is kitűnő tanulónak számítottam.
Okulva ebből másnap miután megkóstoltam azt a szépen csillogó zöldet, felöntöttem egy kis vízzel, hogy azonos szinten legyen a folyadék. Igen ám, csak sokra sikerült. Nosza, leittam belőle, pár próbálkozás után mindent rendben valónak találtam. Pechemre anyám korábban jött haza, első dolga volt ellenőrizni az üvegeket. Lebuktam. Már csak azért is, mert csillogott a szemem, meg amikor kérdezett, igencsak tört magyar nyelven tudtam válaszolni.
Megegyeztünk. Többé nem nyúlok az üvegekhez, akkor nem kapok a sejhajomra. Így is lőn.
Aztán eljöve 1969 szilvesztere...

Jó kis sztorik. Én egyszer nagymamámnál bementem a spájzba, mert veszettül szomjas voltam. Találtam is egy üveget amire az volt ráírva, hogy "konyári". Jól meghúztam, utána meg marta a torkomat, mint a méreg, persze jóféle házi pálesz volt. Se köpni, se nyelni nem bírtam. De megtanultam, hogy a a víz nem a spájzban van, a konyári pedig nem víz.

Édesapàm ugyan így jàrt, mikor az éjszaka közepén felkelve félkómàsan azt a szódàsüveget húzta meg amibe a hàzipàleszt töltötte.

[ Szerkesztve ]

A jó pap is holtig tanul.

én sokáig nem szerettem a sört... kiskoromban, ha vendégség volt nálunk, általában kértem volna a felnőttek söréből, nem adtak, viszont "a habját megkóstolhattam": keserű volt, nem ízlett egyáltalán, így 1-2 alkalom után nem is kértem többször... majd eljött a szóbeli érettségi: június közepe volt, rettentő meleg... utolsó járatos busszal hazamentem, útba esett a kocsma, betértem és ott volt faterom (szokás szerint): meghívattam magam egy üveg sörre, mert nagyon megszomjaztam rá egy üveg jéghideg stella artois... olyan könnyen és jólesően csúszott le, mint még soha... kb. az volt az a pont, ahol megszerettem a sört... már 17 éve... azóta télen-nyáron, bármikor jól tud esni... csak az fáj, hogy nem lehet itthon jó stella-t kapni, mert a borsodi főzi és kukoricázza

"... nem ízlett egyáltalán..."

Ugyan nem ide tartozik, de hadd mondjam.
Szeretem a tejfölt, ki nem fogyhat a hűtőből. Mikor a lányom pici volt, nézte, ahogy kanalazom. nyújtottam neki egy kicsit, benyalta, aztán fintorgott, láthatóan nem ízlett neki.
Kérsz még? - Kérdeztem tőle, ő pedig igenlően bólogatott. Fintorogva ette, pusztán azért, mert tőlem látta. Megjegyzendő, nem undorodott meg tőle, nagy tejföl rajongó.

Én sem szerettem meg a sört 3-4 éves gyerekként, (aztán persze később igen), de öcsém oda volt érte. Alig három évesen szintén valami vendégségben bejelentette hogy ő is kér. Persze a felnőttek megbeszélték egymás közt, hogy adnak neki, úgyhis kiköpi, úgyhogy valakitől kapott egy poharat. Ivott egy kortyot, aztán hatalmas széles vigyorral annyi mondott hogy "finom". Többet nem kapott senkitől.
Én úgy tudom, hogy a belga Stella is kukoricás.

A magyar licenszelt igen.
Eredeti belga gyártás nem tartalmaz kukoricát...
Amiben kukorica van, az nem "sör"...
"Rendes" sörben nincs kukorica... Ez csak az "olcsósítás" végett teszik bele a gyártók, és ráfogják a marketingre, hogy ez az igény...
A csehek azt mondják, hogy a kukoricát a disznóba kell tenni, nem a sörbe! (disznót a kolbászba, kolbászt a kemencébe...)

én azt vallom, hogy az a sör, amit kukoricáznak, az moslék... (kivéve a direkt kukoricasörök, de az más asztal)

#33: fiunk még csak 1.5 éves, de ő is abból akar mindig enni, amit mi is eszünk szerencsére nagyon jó az étvágya: megeszik mindent... egyelőre csak a citromos teával nincs kibékülve, pedig a citromot is szereti magában... a sört meg felismeri (vagyis a sörös dobozt): otthon mondogattuk neki párszor rá, hogy "sör" aztán 1hónapja családi összejövetel volt, sofőrködtem és csak ilyen 0.0%os "limonádét" ittam... annak a dobozára is mondogatta, hogy "sör" családtagok csak néztek, hogy jól felismeri

A részeg ember eléggé kellemetlen tud lenni. Leginkább akkor, ha te nem vagy az. Ámbár nem vagyunk álszentek. Én is voltam részeg és problémát nem jelent a részeg embert nekem elviselni.

Már régebben volt, de 17-26 éves koromig azért durván toltuk. Elég sokszor volt, hogy hétvégén nyomtunk egy resetet. Az is előfordult párszor, hogy haverok hazavittek, annyira jól éreztem magam.
De ezek fiatalkori buli alkalmak voltak kizárólag. Egyedül sosem ittam, nem láttam értelmét, csak amikor volt kikkel, és mert buliztunk. De ennek már rég vége. Kimaxoltam az alkohol lehetőségeit még a 20-as éveim elején, nekem újat már nem tudna mutatni. De problémám sosem volt belőle.

Aztán pár évvel ezelőtt teljesen letettem. Úgy értve, hogy totális absztinencia, 1 sör sem, semmi. Teljesen jól elvoltam vele, jól éreztem magam nélküle, hogy nem "kell" inni semmilyen szart.

Míg 3,5 év után társadalmi nyomásra kénytelen voltam inni. Az emberek nagy része képtelen elfogadni, ha valaki nem szeretne alkoholt fogyasztani, mert nem és kész. (Ezzel kapcsolatban elég beszédes, hogy a magyar az egyik legnagyobb alkesz a világon.)
Így nagyobb rendezvényekkor, amin kötelező a részvétel (pl. e héten céges buli), muszáj vagyok inni valamennyit, különben megszólnak. Viszont akkor igyekszem a "minőségre" törekedni. Azért idézőjel, mert nekem fontos az életmódom, ami az egészségről is szól. Abba az alkohol pedig nem fér bele. De a héten megiszok 1-2 pohár bort, mert annak finom az íze, meg azzal azért csak nem ártok akkorát. Persze nem kannásra kell gondolni.

Néha megúszom azért, és amikor azt mondom, hogy fehér bort iszok, valójában vizezett almalé van benne. Cukormentes. De így a környezetem nem érzi magát kényelmetlenül, hogy van valaki, aki mer nem alkoholt fogyasztani.

De egyébként az is érdekes megfigyelés volt számomra, hogy te kussoljál, és ne szólj bele ha valaki elveti a sulykot, és túl sokat piál, mi közöd hozzá. De az meg simán belepofázik, hogy te miért szedsz vitaminokat, meg mi ez az egésseges phasság...
Na szóval egy kicsit ez a mentális terror is kicsit benne van, hogy kerülöm az alkoholt.

Én sem iszom meg a "kukoricadarát" Inkább évente 1-2 túra valamelyik "fellegvárba" Prága, Pilzen, vagy egy német város... és egy korrekt "tanksört" túra csülökkel... Az ilyen "pisilnisör" semmit nem ér... inkább nem iszom.. Stellát sem, mióta hazai gyártás... Nem veszem meg a hazai Pilsnert sem...

"lábmosóvíz"