Már régebben volt, de 17-26 éves koromig azért durván toltuk. Elég sokszor volt, hogy hétvégén nyomtunk egy resetet. Az is előfordult párszor, hogy haverok hazavittek, annyira jól éreztem magam.
De ezek fiatalkori buli alkalmak voltak kizárólag. Egyedül sosem ittam, nem láttam értelmét, csak amikor volt kikkel, és mert buliztunk. De ennek már rég vége. Kimaxoltam az alkohol lehetőségeit még a 20-as éveim elején, nekem újat már nem tudna mutatni. De problémám sosem volt belőle.

Aztán pár évvel ezelőtt teljesen letettem. Úgy értve, hogy totális absztinencia, 1 sör sem, semmi. Teljesen jól elvoltam vele, jól éreztem magam nélküle, hogy nem "kell" inni semmilyen szart.

Míg 3,5 év után társadalmi nyomásra kénytelen voltam inni. Az emberek nagy része képtelen elfogadni, ha valaki nem szeretne alkoholt fogyasztani, mert nem és kész. (Ezzel kapcsolatban elég beszédes, hogy a magyar az egyik legnagyobb alkesz a világon.)
Így nagyobb rendezvényekkor, amin kötelező a részvétel (pl. e héten céges buli), muszáj vagyok inni valamennyit, különben megszólnak. Viszont akkor igyekszem a "minőségre" törekedni. Azért idézőjel, mert nekem fontos az életmódom, ami az egészségről is szól. Abba az alkohol pedig nem fér bele. De a héten megiszok 1-2 pohár bort, mert annak finom az íze, meg azzal azért csak nem ártok akkorát. Persze nem kannásra kell gondolni.

Néha megúszom azért, és amikor azt mondom, hogy fehér bort iszok, valójában vizezett almalé van benne. Cukormentes. De így a környezetem nem érzi magát kényelmetlenül, hogy van valaki, aki mer nem alkoholt fogyasztani.

De egyébként az is érdekes megfigyelés volt számomra, hogy te kussoljál, és ne szólj bele ha valaki elveti a sulykot, és túl sokat piál, mi közöd hozzá. De az meg simán belepofázik, hogy te miért szedsz vitaminokat, meg mi ez az egésseges phasság...
Na szóval egy kicsit ez a mentális terror is kicsit benne van, hogy kerülöm az alkoholt.