Fölösleges elolvasnom ilyen könyveket, mert 10 meglehetősen aktív év tapasztalata (egy meglehetősen kompetens közegben) többet ér bármilyen esszénél.
Arról a tényről nem is beszélve, hogy ha valaki jól ismer egy elméletet, esetleg könyvet is ír róla, a gyakorlatban még nem feltétlenül remekel - ez nem csak a szerepjátékra igaz, hanem bármi másra is az életben.

"Az hogy bohóckodtok 2 órát főzés alatt nem a szabály határozza meg. Még jó hogy nincs szabály 2 óra bohóckodásos főzésre."

Senki sem bohóckodott. Nem is értem ezt a jelzőt. Vagy neked minden, ami nem kinyit->megöl->treasure->next vagy éppen nem komoly kalandmodul-technikai célt szolgál, az "bohóckodás"?

Sokszor sokkal szórakoztatóbb a karakterek mindennapjait vagy éppen személyes céljait (ami nem szerves része a "kaland(sorozat)nak") játszani.

"Jellem, aha, it már nincs a szabály kőbe vésve? Akkor minek van?"

SEHOL nincs kőbe vésve SEMMI. Ahol úgy tűnik, hogy igen, ott általában jó oka van - ahol racionálisan (és kontextusban a játszott világgal!) nem annyira, ott jön a kreativitás és az ésszerű rugalmasság. A jellem amúgy (az esetenkénti egy-két nagyon specifikus részlettől eltekintve) pont nem ilyen.

"Kikérem magamnak, Először is..."

Ezért mondtam, hogy írtam valamit, vázlatosan. Csak a szavakon lovagolsz.

"Nincs az a kaszt kombináció ami lefed vagy mást lefedne. Egy teljesen felesleges konstrukció, ami versengésre alkalmas de másra nem."

Budapesten lehet, Indiában vagy Gorvikban lehet, hogy nem. Vagy bármilyen feudális jellegű közösségben, magiokráciában, párhuzamos univerzumban, alternatív létsíkon, titkos szervezetben, bármiegyébben.

Ami a lényeg, hogy a dolgokat, amiket írtam, kontextusban (és a megfelelő közegekre vonatkoztatva) kell értelmezni és alkalmazni, nem szavanként. Egy rutinos RPG-stől ezt elvárja az ember.

"Személyiség a fontos? Akkor mondj EGY szabályt a felsorolt játékokból (nem CoC) ami a személyiségre vonatkozik. Ha nincs, a szabályok nem a személyiségről szólnak. Persze, személyiséget mindig ki lehet játszani, de egy szöget is belehet verni kalapáccsal és a fejeddel is."

Az egyik legfontosabb. Nem a szabályok, hanem a szerepjáték és egy élvezetes játékülés szemszögéből.

De oké. Akkor játsszuk az 1x1 verziót; pl. M.A.G.U.S.-ban Káosz, Halál jellemű JK nem lehet felszentelt Domvik pap.
Párhuzamot vonni értelmetlen a valóságbeli Katolikus Egyházzal és tagjaival, amíg a sarki templomban a papok nem idéznek arkangyalokat, nem állnak közvetlenül bizonyítható módon kapcsolatban más létsíkokkal vagy éppen nem növesztenek vissza néhány másodperc alatt leszakadt végtagokat. Remélem, érted, hogy mire akarok ezzel kilyukadni.

Igazság szerint ezt a bekezdést, úgy, ahogy van, nem tudom értelmezni. Mi köze ennek bármihez?

"Akkor vagy felesleges vagy nem felel meg a célnak a szabály. Ha jó lett volna akkor nem kell "rugalmasan" értelmezni. Ez mellébeszélés."

Te beszélsz mellé - vagy ha nem ez a célod, akkor kiforgatod, amit írok, szándékoltan figyelmen kívül hagyva a kontextust (gyakran visszatérő szó ez). Tökéletes rendszer NINCS. Ez ennyire egyszerű.

Olyan van (több is), ami teljesen jó, de egy-két szituációban némi módosításra / kiegészítésre szorul.
A szerepjáték meglehetősen kulcsfontosságú része a kreativitás, mind humán-, mind pedig technikai oldalon.
Persze lehet dolgokat Kaland Játék Kockázat szintjén is játszani, de arra sajnálnám már az időt. Ha ilyenre vágyom, előveszek egy lapozgatós könyvet az esti bóbiskolás előtt, és kész.

"Egy ember se ismerek aki leül szerepjátszani 10en Xdiknek."

Én ismerek alsóhangon egy tucatot, akiknek a fele minden hájjal megkent, vén róka, a másik fele meg lelkes amatőr.
Személy szerint annyira nem szívesen, mert (mint ahogy korábban írtam is) a 3-4 JK-t preferálom, hogy mindenkire egyformán jusson. figyelem és idő.

"Ez nálam negatívum. Az RPG verseny, olyan mint a bor ívás verseny. Én inni szeretem a pohár borom és élvezni, nem berúgni. RPG verseny értelmetlen ahogy van."

Hibás analógia. Amíg nem voltál legalább egyen, mint aktív résztvevő, nem sok értelme (és hitele) van megingathatatlan véleményt alkotni, nemde?

Véleményem szerint nagyon mereven (és egy minimális alázat) nélkül közelíted meg a szerepjáték fogalomkörét. De kinek a pap, kinek a papné. Nekem a papné lánya.

[ Szerkesztve ]