Nyelvtanulás: jó példa. Egy szótárat megtanulni? Hát... azt nemigen lehet, erre alkalmatlan.

Amire viszont alkalmas, az a következő:

1: Ha foto-olvasod a szótárat (nem tudom mi lenne erre a jó magyar szó) akkor annak tartalma bekerül a tudatalattidba és adott helyzetben egész jó aránnyal "dobja ki" neked a megfelelő szavakat, sőt, adott esetben azok szinonímáját is. Persze ez is "puha" dolog, vagy dobja vagy nem dobja, sok mindentől függ, de ártani nem árt, és kezdőként is érezhető a hatása.

Megvan ennek a folyamata, hogy miért és hogyan történik. Egzakt fogalmakkal és adatokkal nem lehet alátámasztani, itt még az orvosi értelemben vett agykutatás sem tart, éppen ezért a magyarázat is rengeteg elvont fogalmat, metaforát használ. Ha meg kellene magyaráznom, csak így tudnám.

2: Ha adott esetben analóg szótárazni kell - és ez ma már okostelefonok mellett elég ritka - akkor a konkrét szó megtalálásában sokat segít. Ez az, amit ez előtt írtam, az, hogy húzza valami a kezed. Megtalálnád amúgy is, csak így jóval gyorsabb, mert valahol mélyen még azt is pontosan tudod, hogy az oldalon belül hol helyezkedik el a keresett szó. Sok esetben volt olyan is, hogy egy sokkal jobb szinonimát találtam a keresés közben. Egyszerűen csak valahogy odavonzotta a tekintetem.

Mennyi ideig marad meg? Véleményem szerint korlátlanul. Én úgy gondolom (és ezt nem én találtam ki természetesen) hogy az emberi agy kapacitása ilyen szempontból végtelen, az életben megtapasztalt összes dolog / élmény / információ tartósan megmarad az agyban.

Amik itt a lényeget jelentik, azok a szinapszisok. Minden információ minden emlék, minden adat az agyban az agysejtek meghatározott kapcsolata útján tárolódik, ezek a szinapszisok. Ez tudtommal tudományos tény. Ezek a szinapszisok, "ösvények" örökre bevésődnek az agyba, tehát többé-kevésbé bármikor előhívhatóak elméletben. Valahol a villámolvasás és az agykontroll erről szól. Természetesen ez csak elméletben működik így, mert ezek a szinapszisok idővel "elhalványulnak" (bár léteznek) vagy annyira "hátra" kerülnek (be a jobb agyféltekébe) ahonnan csak a megfelelő módszerrel és / vagy intuitív úton kerülnek elő. Ennek az az oka, hogy az agy folyamatosan defragmentál, és folyamatosan priorizálja az információkat, hiszen (bár ahogy írtam, feltételezzük, hogy az agy teljes kapacitása végtelen) a tudatos agy kapacitása véges. Éppen ezért az agy egy feltételezett relevancia vagy használati gyakoriság alapján rendezi az információkat a hátsó zugtól a rövid távú memóriáig.

Éppen ezért elméletileg nem kellene elolvasni egy könyvet kétszer, de majd látni fogod, hogy itt az "elovasás" teljesen mást jelent, mint hagyományos esetben. Fotóolvasni egyszer kell, de egy mindmapet megcsinálni, vagy "búvár-technikával" vizsgálni a könyvet többször is. Ezzel erősíted meg a kapcsolatot a tudatalattiban eltárolt információ és a tudatos agyad feldolgozókapacitása között. Ettől függetlenül a tudatalatti magától is dobhat morzsákat, de csak erre hagyatkozni nemigen érdemes, mert a tudatalattinak sajátos "logikája" van. De ez már messzire visz.