A kérdés arra vonatkozott, hogy van-e olyan plusz információ az infrastruktúra részéről egy "roaming képes rendszerben", ami alapján a kliens elindítja a roaming folyamatot.
A klienst a rádiós környezet minősége érdekli. A fenti iphone-os példánál maradva, amig a jelszint nem esik -70dBm alá, azon a hozzáférési ponton fog maradni, amihez csatlakoztatva /hitelesítve lett. Ha a jelszint -70dBm alá csökken, akkor elkezdődik ez a folymat, és itt jöhetnek képbe az említett protokollok, amik elősegíthetik a gyorsabb a váltást, amennyiben mindkét oldalról támogatva vannak. Nagyon leegyszerűsítve például 802.11k esetén a kliens megkapja a szomszédos cellainformációkat az AP-től, így nem kell végigszkennelnie az összes csatornát, elég csak azt a néhány darabot ami a listában volt, ezáltal gyorsulhat a folymat egy megfelelően megtervezett és megvalósított hálózatban.
A gyengén vagy egyáltalán nem működő roaming okait leggyakrabban a Layer1-ben, azaz a fizikai rétegben kell keresni. Egy nem optimálisan kialakított rádiós körnnyezetben -ideértve például a nem megfelelő adóteljesítmény beállítást, nem elegendő cellaátfedést, helytelen csatornaválasztást- nem is fog megfelelően működni.
A témával kapcsolatban ajánlom megtekinésre az alábbi webinárt: Tech Talk: Mesh and Roaming

[ Szerkesztve ]