érdekes téma, de úgy érzem, amilyen pozitív értékeket keresnek itt sokan, azt kár volna a nők mellé tenni. úgy értem, leírják sokan, hogy milyen egy normális ember egy normális kapcsolatban (képes örülni, problémákat kapcsolaton belül igyekszik megoldani, szerető, odaadó stb.). jó esetben a pasik is ilyenek.

a szakítások utáni sebek nyalogatása pedig szükséges dolog, de egy bizonyos időintervallumon túl egészségtelen, nem normális. egy közös otthon látványa szakítás után fájdalmas dolog, de az ember szedje össze magát, lépjen túl rajta, zárja le. azért pedig ne a nőket hibáztassuk, ha valami nem jön össze, és lelép mással. pasik is csinálnak ilyet. ha egy kapcsolatból az egyik fél kiugrik, annak azért többnyire oka van. bármi is az az ok, az a kapcsolat már nincs, mindkét félnek máshol kell boldogulnia.

az pedig, hogy "kirúgott a barátnőm, úgyhogy minden nő qrva, mostantól úgy is fogom kezelni őket" egy sértett, hisztis és primitív gondolkodás. persze, az ember ösztönösen így érez, de mint mondtam, ez csak egy darabig normális dolog. tudni kell túllépni dolgokon, akinek ez nem megy, egész életében a saját kis hisztijeit fogja dédelgetni.

ne feledd: a fájdalom benned van, te okozod magadnak (hiszen az exed már rég máshol jár, sokszor azt sem tudod, hol, míg te egyedül keseregsz a szobádban - igazán nincs külső tényező, aki belédplántálja azt a fájdalmat, te magad csinálod, önsajnálatból).

elmúlik pár hónap, és kinyílik egy csomó kapu, új dolgokba vágsz, vághatsz, új emberek, spontaneitás stb. a boldogság is benned van, rajtad múlik, ha ezt nem tanulod meg, előbb-utóbb párkapcsolatban is boldogtalan leszel. a párkapcsolat NEM cél, inkább katalizátor. nem képes segíteni rajtad, ha te sem magadon.

bocs a hosszú és okoskodó szövegért