Én is megkaptam már nemegyszer ezt az antinő dumát. Holott csak arra vágyom, hogy egyenrangú kapcsolatban éljek. Igaz, ezt nem exem, saját anyám mondta rám pl.

Mert igenis, két munkahelyem van, hogy úgy tudjak élni, ahogy szeretnék. Semmi extrára nem kell gondolni, nem vagyok plázaribi, nem veszek minden héten új ruhát, nem járok szoliba meg buliba minden héten, stb, mindössze 26 évesen tudtam venni egy 8 éves autót kp-ra és most saját lakásra (kezdőre persze , hogy aztán 30 évig fizethessem) gyűjtök. Nekem ez az érték.

Sokan mégis törtető tyúknak tartanak azért, mert a két melóra "feláldozom" az időmet és lemondom pl a randit, ha sos munka van. Sőt, néha örülnék a harmadállásnak is. Valamit valamiért. A mostani párommal még nem élünk együtt (majd decembertől remélhetőleg), kíváncsi leszek, ő hogyan tolerálja az ilyen dolgaimat. Mégsem érzem úgy, hogy valami borzalmas nőci lennék, mert nem takarítom ki a lakást minden áldott este, hanem csak 7végén, amikor csend és nyugi van és ráérek ilyesmivel szöszölni.

És hogy miért saját és nem közös? Mert nem akarom megégetni magam, túl sok rossz példát láttam már magam előtt. És ha lesz is közös, lássuk pl a lakást mint értéket, akkor is tudni szeretnék valami biztonságot a hátam mögött. Csak épp mindezt nem úgy kívánom elérni, hogy más tolja a popóm alá, hanem én magamnak megteremtem.

Ja igen, és tényleg nem vagyok klasszikus nő. Ha kell, sz.gépet szerelek vmilyen szinten, autót is imádom és nem csak vezetni, exem nem tudta feldolgozni, hogy mennyire értek a számítógéphez pl (hozzá képest persze). Ja és utálok főzni, bár jópár dolgot tudok csinálni. Csak én se akarok. Bár ezen kívül egyéb házimunkával nincs bajom.

Bocs, nem igazán a beszélgetésekbe vág a szövegem, csak kikívánkozott.