En meg minden reggel vasaltam! Mindig szepen vasalt szoknyaban, bluzban ment el otthonrol reggel. :-)

ezek mellett mit takar az, hogy a "szerelme"?
Tiszteli és szereti a másikat, testileg és lelkileg is , társa jóban rosszban, mindemellett tud önálló entitás is lenni úgy, hogy ezzela másikat nem korlátozza be .
És még valami: rossz alapokra nehéz stabil építményt létrehozni. Nagyon fotnsnak tartom hát mind a szóbeli , mind a metakommunikációban megmutatkozó őszinteséget. (Még akkor i sha fájdalmas)

Nehéz ezt így megfogalmazni amúgy , szerintem.

Szerintem nagyon nagy baj, ha egy érzelmi alapon döntő nő egy racionális, érzelmektől mentes gondolkodást igénylő pozícióba kerül, és viszont - de ezt majd jobban is kifejtem.
Várom! kiáncsi leszek Rá, nem kicsit. Lehet reagálok majd rá

33as: hát nem tudom. Egy idő után zavarna a helyzet, szerintem.

Bocha: félreértés ne esséka szennyes a szennyestartóban van, de a mosogatás... Mindegy, majd ha saját lakásom lezs, lesz mosogatógépem

[ Szerkesztve ]

Szerintem az általad most leírtak még mindig nem csak a párkapcsolatokra vonatkoznak, legalábbis egy részük. Édesanyámat is szeretem, tisztelem, úgymond társa vagyok jóban-rosszban (ha bajba van segítek neki, ha én vagyok bajban ő segít nekem ). A tartalmas és őszinte kommunikáció teszem azt a legjobb barátaimnál is megvan. Maradnak tehát a testi dolgok és a "be nem korlátozás", ami viszont megint megérne egy külön cikket, majd két hét múlva...

Látod itt volt a bibi. Ha minden reggel kék zölden , szakadt ruhában ment volna dolgozni, a kutyát sem érdekelte volna...

Mert nincs vonzóbb egy jó kapcsolat által "ápolt" nőnél, és az összes f@sztalicska, az ilyen nők elcsábítását veszi kihívásnak.

Én páromat is csak 25-en akarják megdugni naponta, mert mosolyog, kedves, és mellesleg piszok bomba

Ja, mondjuk én a számítógépparkom környékét minden nap kis ecsettel portalanítom a feleségem szerint is egy "állat" vagyok. Szerintem mindenkinek van rigolyája és ez így van rendjén.

Én is megkaptam már nemegyszer ezt az antinő dumát. Holott csak arra vágyom, hogy egyenrangú kapcsolatban éljek. Igaz, ezt nem exem, saját anyám mondta rám pl.

Mert igenis, két munkahelyem van, hogy úgy tudjak élni, ahogy szeretnék. Semmi extrára nem kell gondolni, nem vagyok plázaribi, nem veszek minden héten új ruhát, nem járok szoliba meg buliba minden héten, stb, mindössze 26 évesen tudtam venni egy 8 éves autót kp-ra és most saját lakásra (kezdőre persze , hogy aztán 30 évig fizethessem) gyűjtök. Nekem ez az érték.

Sokan mégis törtető tyúknak tartanak azért, mert a két melóra "feláldozom" az időmet és lemondom pl a randit, ha sos munka van. Sőt, néha örülnék a harmadállásnak is. Valamit valamiért. A mostani párommal még nem élünk együtt (majd decembertől remélhetőleg), kíváncsi leszek, ő hogyan tolerálja az ilyen dolgaimat. Mégsem érzem úgy, hogy valami borzalmas nőci lennék, mert nem takarítom ki a lakást minden áldott este, hanem csak 7végén, amikor csend és nyugi van és ráérek ilyesmivel szöszölni.

És hogy miért saját és nem közös? Mert nem akarom megégetni magam, túl sok rossz példát láttam már magam előtt. És ha lesz is közös, lássuk pl a lakást mint értéket, akkor is tudni szeretnék valami biztonságot a hátam mögött. Csak épp mindezt nem úgy kívánom elérni, hogy más tolja a popóm alá, hanem én magamnak megteremtem.

Ja igen, és tényleg nem vagyok klasszikus nő. Ha kell, sz.gépet szerelek vmilyen szinten, autót is imádom és nem csak vezetni, exem nem tudta feldolgozni, hogy mennyire értek a számítógéphez pl (hozzá képest persze). Ja és utálok főzni, bár jópár dolgot tudok csinálni. Csak én se akarok. Bár ezen kívül egyéb házimunkával nincs bajom.

Bocs, nem igazán a beszélgetésekbe vág a szövegem, csak kikívánkozott.

Köszönöm, hogy hozzászóltál az íráshoz!
Ebbe a hozzászólásba írom, de Tőled függetlenül merült fel bennem a kérdés még annak idején: egy olyan nő, aki kvázi "lusta" mondjuk főzni, takarítani, vagy olyan mondvacsinált dolgok mögött él, mint mondjuk hogy "este 6 után én már nem takarítok"... szóval milyen anya lesz egy ilyen nőből? Mert én azt látom, hogy a mai nők egy jelentős része lusta... dolgozni (Veled ellentétben) és háztartást vezetni egyaránt, de persze tisztelet a kivételnek! Ezek a dolgok pedig kérdéseket vetnek fel az anyaságukkal kapcsolatban. Egy ilyen gondolkodású embertől azt kaptam válaszul, hogy ez majd ösztönös dolog lesz, ha eljön az ideje, én ebben nem vagyok biztos, szerintem tudatosan is fel kell készülni dolgokra, nem lehet ösztönökben vakon bízni.

Egyetértek. Ha most "nincs kedvem" megcsinálni valamit, ami pl tényleg fontos - buta példa: a könnyen romló kaját kidobni -, akkor nem lehet biztosíték arra, hogy nem fogja érdekelni az anyukát az, hogy a gyerek a magas mászókára mászott és leesik-e épp vagy pláne korábban hogy sír ("hadd sírjon, kell az is" alapon), illetve hogy éhes ("legalább nem lesz kövér gyerek").

Én aláírom, hogy most tényleg nem vagyok egy házitündér semmi esetre sem (otthon szülőkkel nem is kezelik az embert felnőttként), amikor azonban albérletben laktunk exemmel, hamar kialakult az a rend és rendszer, ami mindkettőnknek jó volt. Ki mikor milyen házimunkát csinál meg (amúgy általános és elfogadott nézet volt köztünk, hogy aki hamarabb hazaért, az nyerte meg a főzést, a másik akkor mosogatott "cserébe". A 7végi takarítás nagyjából együtt ment. De ha valaki többet dolgozott azon a napon vagy héten - ő is vállalt néha plusz munkát, ahogy nekem is az estéim és a 7vége egy része gép előtt ülve halad el felettem -, úgy a másik zokszó nélkül megcsinálta amit kellett.
Számomra ez ettől volt jó. Hogy nem volt az, hogy te vagy a nő, ez a te feladatod, ő meg leül meccset nézni pl.
Az ő ujjáról sem esett le a képzeletbeli gyűrű, ha meg kellett vmit csinálni, ahogy nekem se. Max morgás volt, hogy pihenés helyett ez meg az van, de együtt röhögve, ökörködve még a takarítás is külön programnak minősülhet.

Na és akkor most jöhet a nehézség, megtalálni 8.5 év kapcsolat után azt, akivel szintén ez összehozható, ami a kölcsönösségen és egymás segítésén alapul. A buta kispolgári vágyakról nem is beszélve (kis ház, kis kert, két gyerek, blabla). Nehéz lesz...

(A "modern" nő klasszikus értékekre vágyna? Könnyen lehet. )

Ez így igen korrekt, én is hasonlóan képzelem el a dolgokat!
Annyit azért hozzátennék, hogy a "klasszikus" felosztás sem azt jelenti, hogy a nő főz a férfi meg meccset néz, mivel vannak tipikus "ház körüli" munkák, melyek a régi felosztás szerint a férfi feladatai: szerelés, szög beverése, izzócsere, stb. Ezek persze ráfordított idő szempontjából meg sem közelítik mondjuk a főzést, szóval én sem vagyok a hívük, a mai világban ez nehezen életképes, mivel ugye a nők dolgoznak munkahelyen is.

Elnézve a mostani helyzetet, nagyon örülnék, ha azok szülnének gyerekeket, akikkel mindössze annyi a probléma, hogy lusták házimunkát végezni. A valóság úgy néz ki, hogy a kicsit értelmesebb emberek jelentős százaléka olyan zsigeri görccsel gondol a gyerekvállalás problémáira, hogy kifut az időből, miközben a társadalom primitívebb felét nem érdekli se Isten se ember, és teliszüli az országot a szombati vodkanarancsos buli után ismeretlen apától fogant babákkal. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ezekből a babákból nem lehet rendes ember, de sajnos elég nagy hátrányból indulnak.)

Igen, a gyermekvállalás nehéz és felelősségteljes döntés. Mindazonáltal eddig sem mellékeltek három diplomát és nyolc hónap dolgozója kitüntetést egy újszülötthöz.

1. a nő alapvetően azér van, hogy jol meg legyen b*****, és lekölykedzen pár utódot
2.a modern nőnek pedig azér jo, mer odatartja a pics**** és el van tartva.
ezek axiómák nincs mit vitatni rajta

Válasz Bochanak:
Igen, teljesen jogos, van ami "tipikusan" férfimunka és van, ami női, ezt aláírom. Ettől függetlenül én se sikítok a sötétben órákig, ha kiég egy izzó. (Max azért, hogy nemtom, milyen való bele. )

Én is hozzátennék még annyit, hogy így, amit fentebb leírtam, nagyon rózsaszínnek, romantikusnak és csöpögősnek tűnhet, azért valójában nem ennyire vidám néha, főleg a szürke 7köznapoknál, aminél jobban semmit sem gyűlölök - másfél év együttélés alatt rájöttem. Persze az élet hoz néha baromi rossz napokat, hát ilyenkor kell elővenni az embernek a konflikuskezelő képességét és kompromisszumra jutni. Vagy ahogy szoktam volt mondani, tudni kell kezelni a másikat a hülyeségeivel együtt.

[ Szerkesztve ]

Én is lehet, hogy kifutok az időből, mihez képest persze. Nem hinném, hogy záros határidőn belül szülök (nincs úgymond kinek, ahol is a "kinek" alatt azt kell érteni, akinek érdemes is - és örökké együtt, stb romantikus lányregények -, ráadásul nem egy év után fogok valakivel családot alapítani).
Tehát megint marad - félreértés ne essék, nem általánosítok: rám - az anyagiasnak tűnő hüjepicsa kifejezés, aki dolgozik és gyűjtöget valami fennköltre, amit elképzelt magának.

Nem vagyok hajlandó addig gyereket vállalni, amíg nem látom reális esélyét, hogy el lehessen tartani és normálisan felnevelni. Mert sokan mondják, hogy mindenki megoldotta eddig is, blabla. Oké. És kérdem én, hány házasság, kapcsolat és gyerek ment ennek a felfogásnak a rovására??? Mert a mindennapi betevő falatnak a kérdése igenis megmérgezi a kapcsolatot.

Te meg ezek szerint azért vagy, hogy megd.gj rendesen, eltarts engem, a seggemet és a kölyköket. Csak legyen miből!

[ Szerkesztve ]