A második Gondnok-csapat

Kaleri a Zvezda modulban az MBI-15 biomedikai kísérlet közben, amely az űrhajós reakcióidejének és tájékozási képességének súlytalanságban történő változását vizsgálja egy szimulátorprogramon keresztül

Az űrállomáson Foale és Kaleri szintén jól haladt – mindketten a saját űrügynökségük tudományos programját folytatták a szokásos karbantartó és testedző feladatokon túl. Kaleri folytatta a Malencsenko által végzett orvosi megfigyeléseket és növénytermesztési kísérleteket, Foale pedig különféle anyagtechnikai vizsgálatokon dolgozott a Destiny modulban. A megszokott rutin karbantartó feladatok (például a szűrőcserék, a füstérzékelők cseréje, stb.) mellett csak a futópad meghibásodásával szembesültek, így tudományos feladataikkal jól tudtak haladni.

Kaleri lábai kandikálnak ki a Pirsz zsilipajtaján, ahogy az űrhajós a Szojuzba mászik át

A fenti manőver után, immár a Szojuz orbitális moduljában lebegve

Novemberben Kaleri beöltözött egy Orlan-M űrruhába, hogy leteszteljék, szükség esetén megoldható-e, hogy a Pirsz modulból a Szojuz TMA-3 orbitális moduljába be tudnak-e jutni, ha valamiért a Pirsz túlnyomás alá helyezése esetleg nem sikerülne. Erre amúgy azért volt szükség, mert 2004-ben egy űrsétát terveztek a nyolcadik alapszemélyzet számára, és egy lehetséges vészhelyzet esetén biztosak akartak lenni abban, hogy a személyzet számára nem okoz problémát a Pirsz zsilipjének meghibásodása. Normális helyzetben ez nem lett volna akkora probléma, mivel egy harmadik űrhajós az űrállomáson tartózkodva segíthetne nekik például abban, hogy a robotkarok segedelmével gyorsabban eljuthassanak a Pirszből a Questhez, ám eme lehetőség nem volt most opció. Miután Kaleri beöltözött, és elkezdte a gyakorlatot, igencsak komoly problémákba ütközött az átjutást illetőleg, még úgy is, hogy Foale (aki ugye nem viselt űrruhát) próbált segíteni neki. Végül nagy nehezen bejutott a Szojuzba, ám sokkal több idő és energiabefektetéssel, mint ahogy azt eredetileg gondolták.

Kaleri a meghibásodott és elvben kijavított futópadot teszteli a Zvezdában november végén

Egy gyönyörű kép a Föld légköre mögött feltűnő Holdról az ISS-ről fotózva 2003 december elsején

November 20-án kisebb ünnepségre került sor: ez volt az ötödik évfordulója a Zarja indításának. A Nemzetközi Űrállomás félkész állapota és abszolút minimális lakószáma némileg keserű felhangot adott az eseménynek, főleg, hogy az űrhajósok kisebb-nagyobb problémákkal szembesültek, például a futópad újabb meghibásodása (mint később kiderült, az egyik giroszkóp csapágyazása ment tönkre), majd november 26-án mindkét űrhajós olyan hangot hallott, mintha valami nekiütődött volna az űrállomás külső burkolatának – a NASA a Columbia-katasztrófa utóhatásaitól aggódva még a Pentagont is megkérte, hogy műholdas felvételeket készítsenek mihamarabb az űrállomásról, hátha valami olyan sérülést szenvedett, ami a személyzetet veszélyeztetheti, ám sem ők, sem az űrhajósok találtak semmi nyomát ilyesminek. December elején pedig az Elektron oxigén-generátor mindkét pumpája leállt, ami a feltételezések szerint egy légbuborék okozhatott, ezért szét kellett szerelni és kitisztítani. A művelet sikerült, ám csaknem 10 óra alatt végeztek csak vele. A javítás nem sikerült tökéletesen: decemberben még háromszor állt le az eszköz, a meghibásodás hátterében a feltételezések szerint pedig egy elöregedett membrán állt. Ebből volt egy tartalék a fedélzeten, de a cserét igyekeztek minél tovább kitolni. Mivel további cserealkatrész nem volt, amikor az Elektron éppen nem működött, az elhasznált oxigént a Progressz M-48 tartályaiból pótolták. Mintha ez még nem lenne elég, a Zvezda tartalék légkondicionáló rendszerének hőcserélőjét kellett volna Kalerinek kicserélni, ami addig a pontig probléma nélkül ment, hogy leszerelte a régi egységet – csakhogy az új egység felszerelése nem sikerült, mivel egyszerűen nem fért be a helyére.

Foale és Kaleri a Zvezdában karácsonyi hangulatban ebédel

Karácsonykor a személyzet idézőjeles kimenőt kapott. Azért idézőjelest, mivel a testedzéseket és a kötelező karbantartási feladatokat mindenképpen el kellett végezniük. De legalább ünnepi ebédet kaptak: füstölt pulykát, amelyet még a Progressz M1-11 vitt fel. December 31-én az Elektron rendszert kikapcsolták, és helyette a Vika oxigén-generátorokat üzemelték be, amelyek lítium-perklorát gyertyákat felhevítve oxigént szabadítottak fel. Ezek gyakorlatilag megegyeztek azokkal, amelyek anno a Miren is voltak, és most pont azért kell őket felhasználni, mert a fedélzeten lévő 142 gyertya szavatossága lejárt e napon, az orosz irányítók így azt javasolták, hogy kezdjék el felhasználni őket.

2003 végén O'Keefe NASA igazgató egyértelművé tette, hogy az amerikai űrrepülőgépek még 2004-ben sem fognak elindulni a világűrbe. Nem sokkal korábban még arról volt szó, hogy további két „Gondnok” személyzetet indítanának, 2004 áprilisában a 9. alapszemélyzetet (William S. McArthur és Valerij Tokarev) és 2004 októberében a 10-iket (Michael Fincke és Gennagyij Padalka), majd 2004 végén, az STS-121 fedélzetén immár „teljes értékű” személyzetként a 11. menne fel (Szalizsan Saripov, John Lynch Phillips és Oleg Kononyenko a megnevezettek listája), sőt, a NASA a 12. alapszemélyzet két amerikai tagját is megnevezi (Leroy Chiao és Sunita Williams). Ezt viszont hamarosan megkeveri, hogy McArthur orvosi okok miatt ideiglenesen lekerül a listáról, így Padalka és Fincke előrelép a kilencedik küldetésbe, majd a felkészültség alapján Leroy Chiao és Szalizsan Saripov kapja a lehetőséget a 10. útra. Az űrrepülőgép hiánya pedig további fájdalmas döntésekre kényszeríti a program vezetőit, mivel az ellátás továbbra is csak a Progressz teherűrhajókkal megoldható....

Kaleri légnyomás-ellenőrzést hajt végre 2004. január 9-én...

...és még ugyanaznap, miközben a Vozduh szén-dioxid elnyelő karbantartását végzi

2004 január elsején az újév alkalmából az ISS lakói „szabadnapot” kaptak, csak a legszükségesebb üzemeltetési teendők és persze az előírt testedzés volt kötelező, ráadásul lehetőséget kaptak arra, hogy a családjaikkal videokapcsolatba lépjenek. Az irányítóközpontban viszont felfigyeltek arra, hogy a belső légnyomás, ha nagyon lassan is, de csökkent – valahol szökik a levegő az űrállomáson. Az elkövetkező napokban a Vika oxigéngenerátorral és a Progressz M-48 tartályaiból is további oxigént engedtek a belső légkörbe, illetve nekiálltak a szivárgás lehetséges helyeit felkutatni, de az első kísérletek kudarccal jártak. Aggodalomra nem volt ok: az adott szintű nyomáscsökkenést a fedélzeten lévő készletekből is bő fél évig képesek ellensúlyozni, ám ettől függetlenül nem hiányzott a meglévő problémák (mint az Elektron meghibásodása) mellé még ez is. Január 11-én Foale végre megtalálta a probléma forrását: a Destiny modul hasán lévő ablak rétegei közötti nyomáskiegyenlítésre használt kiegyenlítő cső levétele után egy addig alig hallható sivító hang megszűnt. Korábban mindkét űrhajós ellenőrizte már az ablakot, de a modulban működő tudományos eszközök és légkör-forgató ventilátorok zaja mellett alig lehetett észrevenni ezt a hangot. A hét hátralévő részére az irányítás a Zvezdába küldte az űrhajósokat, és a többi modul ajtaját be kellett zárniuk, hogy figyelemmel kísérhessék a légnyomásváltozást bennük, egyértelműen meghatározva, hol is szökik a levegő.

George W. Bush és Sean O’Keefe a 2004. január 14-i elnöki beszéd után

2004. január 14-én George W. Bush amerikai elnök beszédet intézett, ez nagyjából analógiája akart lenni John F. Kennedy elnök 1961. május 25-i beszédének, amelyben anno gyakorlatilag az Apollo-program életre hívását jelentette be. Bush egyfelől kinyilatkoztatta, hogy 2010-re befejezik a Nemzetközi Űrállomást (amit nem tett hozzá, hogy az ekkori tervek szerint 2016-ban véget is ér az életciklusa, és belevezetik a légkörbe), egyben az évben le is állítják az STS űrrepülőgépet, illetve hogy egy új űrhajót fejlesztenek ki, ekkori elnevezése Crew Exploration Vehicle (~ Személyzettel ellátott Felfedező Jármű), amely legkésőbb 2014-ben már emberrel a fedélzetén indul küldetésre. A CEV célja az, hogy az űrhajósokat az alacsony Föld körüli pályán túlra is eljuttathassa. E téren pedig 2020 volt a céldátum arra, hogy újra ember léphessen a Hold felszínére, és hogy aztán a Marsra és azon is túl vigye utasait. A beszéde ugyanakkor a pénzügyekre is rávilágított: a NASA mindössze 1 milliárd dollár extra támogatásra számíthat az elkövetkezendő öt évben (tehát 2009-ig), a többi költséget (az első becslések szerint 10 milliárd dollárt) belső átcsoportosításokkal kell(ene) megoldania. Az Apollo újrázós program hamarosan nevet is kapott: Constellation (~ Csillagkép).

A CEV (egy némileg nagyobb Apollo-szerű) űrhajó a Delta IV hordozórakétán – nagyjából ez volt a 2004-es elképzelése a NASA-nak a jövőről

Egyfelől a bejelentés megoldotta az amerikai űrhivatal egyik fő problémáját: nem volt egyértelmű útmutatás, mit is szeretne tőlük a politikai vezetés. Immár határozott feladatot kaptak, visszatérni a Holdra, leállítani az űrrepülőgépet, befejezni az ISS-t és kifejleszteni egy új űrhajót (egy Apollo 2.0-át, ha így tetszik), majd a meglévő amerikai hordozórakétákkal (Atlas V és Delta IV Heavy) eljutni a Holdra. Mindezt pedig csinálják meg úgy, hogy gyakorlatilag egy fillért nem kapnak rá (a beígért 1 milliárd dollárt még a törvényhozásnak is jóvá kellene hagynia), miközben az ISS amúgy is túlköltekezett, és az űrrepülőgép újraindításához rengeteg extra költséget kell felvállalni, vagyis eleve deficitből indulnak. A nemzetközi partnerek pedig amiatt aggódhattak, hogy akkor számukra mit hoz a jövő, hiszen nem kerültek szóba igazából.

Kaleri a Zvezda kezelőpultjánál a TORU szimulátorral gyakorol január 30-án,
a Progressz M1-11 érkezése előtt

Közben a világűrbe indult január 29-én a Progressz M1-11. Ez egy extra teherűrhajó volt, amit a NASA külön kért még 2003-ban, de az Enyergija pénzügyi problémái miatt (ugye az amerikaiak nem fizettek, nem fizethettek érte) november helyett csak most, a következő év elején tudták felkészíteni. Február elején az űrhajósok nagyjából kipakolták, és az érkezett pótalkatrészekkel Kaleri nekiállt az Elektron oxigén-generátor kijavításának. A Vozduh szén-dioxid elnyelő berendezés egyik ventilátora is sorra került, miután éktelen zajt kezdett el kibocsátani. A karbantartás és a logisztika mellett néhány tudományos kísérlet is sorra került, Foale a Granada kristályosító egységgel dolgozott a Destiny modulban, míg Kaleri a Mimtec-K proteinkristály-növesztő egységgel a Zvezdában. Az Elektron kijavítása félsiker volt, február 11 és 19 között összesen háromszor döglött be, így először egy napot, majd még további három napot töltött el az orosz kozmonauta a kijavításával – a harmadik meghibásodás után úgy döntöttek, hogy egy időre elnapolják a kijavítást, és a Progressz tartályaiból pótolták a légkör oxigéntartalmát.

Azért kellett így dönteni, mert február 26-ára űrsétát terveztek. A NASA először nem rajongott azért, hogy anélkül lépjenek ki a világűrbe az űrhajósok, hogy valaki az űrállomáson belül marad, aki szükség esetén segíteni tudna, emiatt pedig kétségeiket folyamatosan hangoztatták. Az oroszok ezeket a félelmeket nem osztották – hajdan már a Szaljut és Mir űrállomásokon bevett gyakorlatról volt szó, semmi kivetnivalót nem találtak tehát benne. Hogy a biztonságot azért ők sem vették félvállról, egy újabb gyakorlatot tartottak, amelyben a Pirsz modulból a Szojuz TMA-3 orbitális moduljába mászott át Kaleri űrsétára beöltözve. Ez a gyakorlat már sokkal jobban sikerült, mint az előző, így elhárult minden akadály a tervezett EVA elől. Február 26-án tehát Foale és Kaleri a Pirszből kimásztak, majd kicserélték a Zvezda külső részén még 2001-ben elhelyezett két japán anyagkazetták egyikét, majd kihelyezték a Matrjoska kísérletet, amely emberi sejtmintákat tartalmazott, és a kinti sugárterhelés hatását vizsgálták rajta. Mikor ezzel végeztek, Kaleri apró vízcseppeket vett észre a sisakjában, majd a Földi irányítás megerősítette, hogy a kozmonauta űrruhájának hűtőrendszere meghibásodott, és utasították, hogy térjen vissza a Pirszbe, míg Foale még egy, a Zvezda burkolatán rögzített anyagkazettát cserélt ki. Miután az amerikai űrhajós csatlakozott társához, a zsilipajtót bezárták, és így a nem egész négy órásra tervezett űrséta idejekorán véget ért. Az űrruhákat megvizsgálva azt találták, hogy Kaleri Orlan-M űrruhájának hűtővezetéke megtört, ezt kiegyenesítve a hűtőfolyadék áramlása helyreállt, és a hűtőrendszer ismét normálisan működött tovább.

Foale a Destiny modulban a GloveBoxszal dolgozik

Hivatalosan ekkor egy hét pihenőt kaptak, ám valójában „csak” a tudományos feladatok alól kaptak felmentést, a karbantartásokat ugyanúgy el kellett végezni, ahogy a testedzéseket sem lehetett kihagyni. Március elején Foale kicserélte a Destiny modul ablakának megsérült vákuumvezetékét, amelyet a korábbi szivárgásért felelőssé tettek. Ezután a futópadban zajt és rezonanciát okozó csapágyat cserélték ki, amely után a jelenség megszűnt. Noha az Elektron megjavításán tovább dolgoztak, végül csak a meghibásodott elemek listájának összeírásáig jutottak – pótalkatrészek hiányában így legalább azt tudni lehetett, miket kell a következő Progresszbe bepakolni. Az oxigénellátás a teherűrhajó tartályainak kiürülése után a Vika gyertyákkal volt megoldva, majd egy újabb javítási kísérlet következett, amelynek célja az Elektron vezetékeinek teljes légmentesítése volt, ezt siker koronázta, és újra az Elektron felelt az oxigén biztosításáért az űrállomás fedélzetén. Áprilisban Foale még néhány folytatólagos kísérletet hajtott végre, például hogy a lábait hogyan használja mikrogravitációs körülmények között, míg orosz társa a Szojuz TMA-3-ban két meghibásodott ventilátort cserélt ki. A feladatok között volt a Progressz M1-11 által felhozott két vadonatúj Orlan-M összeszerelése és használatra felkészítése, valamint a korábban használt három Orlan-M összecsomagolása és elpakolása.

A Szojuz TMA-4-gyel induló űrhajósok: Padalka, Kuipers és Fincke

A Szojuz TMA-4 út az elődjéhez hasonlóan lett megszervezve: a két fős „gondnok” személyzeten túl egy európai utas fogja meglátogatni az űrállomást, aki majd az előző személyzettel együtt tér vissza. Eredetileg ugyebár a 9. alapszemélyzet Valerij Tokarev és William McArthur lett volna, de az amerikai űrhajós nem részletezett egészségügyi állapot miatt ideiglenesen repülésre alkalmatlannak lett nyilvánítva. Tokarev ezek után Leroy Chiao-val lett összepárosítva, de 2004 februárjában (mindössze két hónappal az indítás előtt!) kvázi összeférhetetlennek lettek nyilvánítva, szintén nem részletezett okokból. Ezzel az addigi tartalékok, Gennagyij Padalka és Michael Fincke ölébe hullott a feladat, Chiao pedig Szalizsan Saripovval alkotott új tartalékszemélyzetet, és egyben a 10. alapszemélyzetnek lett jelölve. Padalkáék mellett az ESA részéről a holland André Kuipers fog helyet foglalni. Útjuk április 19-én indult el Bajkonurból, hogy két nappal később a Zarja alsó kikötési pontján csatlakozzanak az űrállomáshoz.

A 8. és 9. alapszemélyzet, illetve Kuipers a Zvezda modulban pózol...

...ugyanők a CUP irányítóközpont képernyőjén, kommunikációs kapcsolat közben

Kuipers és Foale a Kesztyű-dobozban végrehajtott kísérletek közben

A holland tudományos program hivatalos elnevezése egyébként DELTA (Dutch Expedition for Life Sciences, Technology and Atmospheric Research, vagyis Holland Expedíció az Élettani, Technológiai és Légköri Kutatáshoz), és összesen 21 különféle eleme volt. Kuipers számára több tudományos feladatot is előkészítettek Foale-ék, például a Destiny modulban a Mikrogravitációs Kesztyű-Dobozban (Microgravity Glove Box) egy hővezető csővel (heat pipe) való hőtechnikai kísérletet, ezek mellett Föld megfigyeléseket illetve orvosi kísérleteket hajtott végre. Ezek egy része félig-meddig volt csak sikeresnek tekinthető, például a GloveBoxban végzett kísérleteket a hőmérséklet túllépése miatt folyamatosan leállította az automatika, és végül rövidebb időtartammal sikerült csak befejezni. Az űrhajósnak a többi kísérletével is akadtak problémái, például centrifuga-meghibásodások és bedöglött műszerek nehezítették meg a feladatát.

Kuipers a Zvezda modul élelmiszer-tárolóiból válogat

Alekszandr Kalerit cipelik székében, miután visszatért a Földre

Foale és Kaleri elsődlegesen az átadás-átvételben kellett csak részt vegyen, a többi időt nagyrészt a testedzés fedte le, hogy minél jobban felkészüljenek a visszatérés nehézségeire, de Kuipers gondjai miatt aktívan részt kell venniük azok elhárításában. Végül Kuipers székbetétjét áthelyezték a TMA-3-ba, a tudományos eredményeinek nagy részével, majd április 29-én elköszönnek Padalkáéktól, hogy aztán visszatérjenek a Földre. Az űrhajó probléma nélkül szállt le Kazahsztán sztyeppéjén, Kaleri és Foale pedig jó egészségi és mentális állapotban vészelték át az elmúlt több, mint fél évet a világűrben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!