Működési elvek: Véletlenszerű

Véletlenszerűen takarító robotok

Ha a robotporszívók hatalmas kínálatát két halmazra szeretnénk bontani, akkor azt működési elvük alapján tehetjük meg. Ebben ugyanis két irányvonalat/technológiát különböztetünk meg. Az egyik a véletlenszerű elven működő takarítás, a másik a szisztematikus vagy rendszerszerű takarítást követő modellek.

Az elterjedtebb és pénztárcabarátabb megoldás a véletlenszerűen/random módon takarító porszívók. A legelső robotporszívók, de még az iRobot teljes kínálata is a 900-as sorozatot leszámítva ilyen elven takarít. Azért nevezzük őket véletlenszerűen takarító robotoknak, mert nem tudják felmérni a szoba alaprajzát, nem tudják merre jártak a szobában, mely részt takarították fel és melyiket nem. Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, akkor úgy kell elképzelni, hogy a robotok "vakon" mennek, majd mikor akadályba ütköznek/akadályt érzékelnek, akkor jobbra vagy balra fordulva folytatják útjukat. Így pedig bizonyos idő után bejárják az adott helyiséget.

iRobot 880-as modell útvonala

Ugyanakkor mégsem a „véletlenszerű” a pontos kifejezés ezekre a robotokra, mert úgy tűnhet, mintha mindenféle érzékelő nélkül végeznék a munkájukat. Az igaz, hogy nem tudják magukat elhelyezni a szobában kamera vagy lézer fejegység (LIDAR) hiányában, de takarítást segítő érzékelőket szép számmal találunk rajtuk. Rögtön a gépek szoftverét kell megemlíteni. Bár ebben komoly különbségek vannak a termékek között, de a komolyabb vállaltok, így pl. az iRobot is szinte tökéletesre fejlesztette a véletlenszerűen takarító robotok algoritmusát. A gép ugyanis számolja az ütközés előtt megtett távolságot, érzékeli az ütközést és ezután dönt a további irányról. Az iRobot iAdapt takarítási rendszer az érzékelői segítségével másodpercenként 67x monitorozza a helyiséget, és dönt az előre definiált 40 mozgás között. Így talán már érthető, hogy nem a véletlen dönt az irányváltások között, hanem egy nagyon bonyolult algoritmus alapján számolja ki a mozgását. Ezzel pedig sokkal nagyobb valószínűséggel takarítja át a szoba minden részét.

Ezenkívül számos érzékelőt találunk ezeken a porszívókon is. Leesés érzékelő, mely visszafordítja a robotot, ha elfogyna alóla a szilárd felület, mint lépcsők és galéria esetében. Közelségérzékelő, melyek ultrahanggal vagy infrával érzékelik a tárgyakat, így a gép 1cm-re képes megközelíteni azt. Szennyezettség érzékelő, szőnyeg érzékelő, telítettség érzékelő, kábel érzékelő, programozható időzítő, és folytatható a felsorolás.

Persze az érzékelők száma az árral egyenes arányban növekszik, de egy infra vagy ultrahangos közelségérzékelő, és leesés érzékelő már alapszintű felszereltség kellene legyen egy robotporszívó esetében.

Előnyök, hátrányok

Ezen gépek előnyei, hogy viszonylag kedvező áron hozzájuk lehet jutni. A későbbiekben szóba kerülő iLife modellek már 30-40.000 Ft-ért beszerezhetők. A szobában többször áthaladnak egy-egy területen, így alapos takarítást biztosítanak.

Hátrányuk, hogy a sok érzékelő ellenére sem tudják felmérni a szoba területét, alaprajzát. Nem tudják hol kezdték el a takarítást, és nem tudják hol tartanak. Ha nincsen rajtuk időzítő, akkor addig dolgoznak amíg le nem merül az akkumulátoruk, ugyanis számukra ismeretlen az a kifejezés, hogy „készen vagyok”.

Nem ismerik fel a külön szobákat sem. Ha betévednek egy szobába, akkor ott addig takarítanak, míg újra meg nem találják a kijáratot.

Ha egy véletlenszerűen takarító robot akkumulátora lemerül, akkor abbahagyja a porszívózást, falkövető módba vált, és a szegély mellett addig halad, míg az infra érzékelőjével meg nem találja a töltőjét, melyre automatikusan dokkol és felölti magát. (Típusfüggő)

A saját tapasztalatim alapján egy kicsi odafigyeléssel ezek a porszívók mégis remekül használhatók. Ha lehetőségünk van rá, egyszerre egy szobában használjuk őket, rájuk csukjuk az ajtót és hagyjuk dolgozni. Ha ez nem lehetséges, akkor olyan modellt válasszunk, amihez használhatunk virtuális falat, így lezárva a robot elől a kijáratot. Egyáltalán nem nagy fáradtság egy szobát összepakolni, majd annak nagyságától függően 1/2- 1 órára elindítani a robotot. Így néhány naponta minden szoba sorra kerül és egészen kicsi munkával fenntartható a tisztaság.

Ha valakinek mégis az az igénye, hogy a robot egyedül végigjárja az összes helyiséget, szobáról szobára haladjon, majd a legtávolabbi pontról is visszataláljon a töltőjére, akkor neki a szisztematikus robotok közül kell választania.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!