Hálózatba mindent!

Három évvel ezelőtt kezdtem keresni az ideális megoldást az otthoni hálózati zenelejátszásra. Mostanra már nagyon közel jutottam az általam elképzelt ideális megoldáshoz.

A cikkben összefoglalom tapasztalataimat, felsorolom eddigi eszközeimet és leírom, hogy melyik miért nem felelt meg a célnak. Lesz itt minden, Philips, Netgear, D-Link, Teac, Xbox, Atom és Ion, valamint Nokia és iPod touch és majdnem lesz Android is. Figyelem! Hosszú írás!

A hálózati médiakezelés ideája
-amelyben minden szép és jó, akárcsak a mesékben

Sok gyártó, szaklap, techblog foglalkozik az otthoni hálózati médiakezeléssel. Az ismertetett megoldásaik mind nagyon egyszerűek: tárold zenéidet, filmjeidet fotóidat egy médiaszerveren (számítógépen vagy NAS-on), majd használj hálózati médialejátszókat, amelyek vezetékes vagy WiFi hálózaton érik el a szervert és lejátsszák a tartalmat hifi készülékre, tévére, bármire. Több lejátszód is lehet, különböző szobákban mást és mást hallgathatsz vagy nézhetsz a közös médiatárról. Meg is született az UPNP-AV szabvány, amely rögzíti a hálózaton áramló média (streaming media) megvalósítását, valamint a szerverek és a kliensek működését. A szabványnak megfelelő eszközöket 2003 óta a DLNA szövetség minősíti.

A rajzokon minden szép és vidám

Minden eset más és más
-az enyém meg különösen

Mindenkinek másak az igényei. Most viszont csak a saját, igen jól körülhatárolt problémámra keresem a megoldásokat, lehet hogy mások számára kompromisszumot jelenthet valami, amit én elvetek, és lehet, hogy nekem nem számítanak olyan tulajdonságok, amelyek másnak fontosak. Ennek tudatában olvassátok a cikket és írjátok majd a kommenteket.
Az alaphelyzet nálam a következő: A feleségemnek és nekem is notebookunk van, nem játszunk, nincs semmi ami asztali gép fenntartását indokolná. Van viszont viszonylag sok adatunk, mentett munkánk, rengeteg fotónk, sok-sok zenénk és néhány filmünk. A megoldás egyértelműen egy NAS, amely megbújik valahol a tévé mögött, és amit bármelyikünk bármikor el tud érni notebookjáról. Ez az adatbiztonság szempontjából is sokkal jobb, mint a notebookon tárolt adatok, ugyanis a NAS-t nem visszük sehova, viszont rendszeresen készül róla mentés egy külső USB-s merevlemezre.

A megfelelő NAS kiválasztása
-amely már önmagában is megérne egy cikket

Eleinte még nem is gondoltam külső eszközös médialejátszásra. Képnézésre, filmnézésre zenehallgatásra ott a notebook, csak jó sok adat férjen el a NAS-on. Első vásárlásom így egy jó olcsó NAS, egy Agestar NUB3AR volt (11 000 Ft bruttó). Ez körülbelül egy hétig volt nálam, mert már az ékezetes könyvtárnevek kezelése megoldhatatlan problémát okozott neki, különösen ftp kapcsolaton keresztül. Mennie kellett.
A második versenyző egy elterjedt típus, a D-Link DNS-313 volt (18 000 Ft), amely köré nagy felhasználó közösség szerveződött, így bíztam benne, hogy a felmerülő problémákra már meglesznek a kész megoldások. A D-Link eszköze hardveresen igen jó darab, de a gyári firmware csapnivaló volt és a különféle nem hivatalos, hibajavítások százait tartalmazó frissítések is még mindig elegendő hibát tartalmaztak ahhoz, hogy megkeserítsék az ember életét. Ez a NAS viszont már rendelkezett beépített UPNP-AV médiaszerverrel, így jött az ötlet, hogy szerezni kellene egy hálózati zenelejátszót, amivel úgy lehetne MP3-akat hallgatni, hogy ne kelljen hozzá számítógép. Ekkor vettem meg első lejátszómat, de erről majd később. A NAS használata közben kiderült, hogy a beépített médiaszerver (is) számos gyengeséggel rendelkezik, így kerestem és meg is találtam a megoldást, a népszerű Twonky Media személyében. Ezt a szerverprogramot számtalan processzorra portolták, így kismillió NAS-ra lehetett feltelepíteni. A Twonky már sokkal okosabb volt, mint a beépített médiaszerver, a külső zenelejátszóval pedig kezdett működni a szisztéma.

A két NAS, amelyek hamar elbuktak

A bomba akkor robbant, amikor elkezdtem a meglévő zenéimet rendesen feltagelni, illetve kijavítgatni a tagekben lévő hibákat, hogy a médiaszerver akár szerző vagy album szerint is normálisan ki tudja listázni őket. Erre kitűnő eszközök vannak, (pl. MP3Tag), amelyek a netes adatbázisokból letöltik az albumok infóit, kitöltik a zenék ID3 tagjeit, letöltik a borítóképeket. Többszáz szám tagelése után tűnt fel, hogy azok amelyekhez hozzányúlt a program, hibásak lettek, kattogás, kimaradó rész lett bennük. Ugyanez történt, ha a NAS-ról Photoshoppal kinyitottam egy képet, majd elmentettem. A kép hibás lett. Kiderült, hogy a DNS-313-ban van egy hiba, ami a fájlméretváltozással járó fölülírásos mentésnél hibásan kezeli az adatot. Ha rendesen Commanderben írok felül egy állományt akkor jó, de ha bizonyos programokból (nem mindből, csak néhányból) mentek rá egy fájlra, akkor hibát csinál. Javítás nincs. Köszi. A D-link ment a levesbe, úgyis elég sokat kellett szívni vele parancssorban, ameddig jó lett.
Szerencsére rábukkantam egy használt Synology DS-108j-re (25 000 Ft), amely addig nem látott dimenziókba röpített, mármint a felhasználó felületet, a kezelés egyszerűségét és a szolgáltatások tömkelegét, valamint a terméktámogatást illetően. Ebben is van beépített médiaszerver, de azért én erre is felraktam a Twonkymediát, de már csak a megszokás miatt.

A Synology és a kezelőfelülete. Ennél felhasználóbarátabb NAS-t még nem láttam

Ez a NAS képes például automatikus biztonsági mentést készíteni a rá dugott USB-merevlemezre, együttműködik csomó szünetmentessel, pl. APC-kkel, ha a szünetmentes már merülőben van, akkor szabályosan leállíthatja a NAS-t, nyomtatószerverként is használható és számtalan további jó funkciója van. Cserébe jóval drágább, mint a többi NAS, de véleményem szerint nagyon megéri a többletkiadás.
Ennyit a NAS-októl, röviden ha valaki ilyesmiben gondolkodik, ne sajnálja a pénzt egy jó NAS-ra, pl. Synologyra vagy Qnapra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!