Jönnek a lejátszók

Az első játékos: Philips SLA5500
-amely meghozta a lelkesedést és a problémákat

Amikor a D-Link NAS-ban felfedeztem a hálózati médialejátszás lehetőségét, elkezdtem lejátszóeszközt keresni hozzá. Nagyjából 100 000 Ft-nak megfelelő összegért több jelölt is lett volna, de én egy másik árkategóriában gondolkodtam. Végül egy Philips SLA 5500 lett a választott, használtan, 5500 Ft-ért. A Philips az egyik olyan cég, amely már egy ideje komolyan veszi az UPNP-AV eszközöket, számos kompatibilis terméket gyártott és gyárt ma is. Az SLA 5500 infra távirányítójával böngészni lehetett a médiakönyvtárban, akár az eredeti folder szerinti struktúrában, akár előadó vagy album szerint. Szépen végigjátszotta az elindított foldert, de elég sok korlátja volt. Nagyon lassú volt, a távirányító gombnyomásaira lassan reagált, a számlisták betöltése időnként hosszú másodpercekbe telt. Csak MP3 állományokat játszott le, pedig akadt azért néhány tömörítetlen zeném is. Az első hónapok lelkesedését felváltotta a csalódottság érzése, körülményes, lassú, buta eszköz volt, mégis elég sokáig szolgált nálunk. Jó lett volna internetes rádiókat is hallgatni rajta, de ezt sem támogatta. (Ez a probléma később megoldódott, ha a médiaszerver forrásai közé vettem fel a rádió stream linkjét, akkor a lejátszó ezt is lejátszotta, mert nem is tudta, hogy nem egy lokál MP3-at ad neki a szerver, hanem egy olyat ami kívülről érkezik. Persze itt is vannak korlátok, pl. csak az MP3 streamet sugárzó rádiók működtek, és nem jelentek meg a kis képernyőn az aktuálisan szóló szám adatai.)

A Philips lejátszó megcsillantotta a technológia lehetőségét, de sok korlátja volt

A legfőbb gond, és ezzel a teljes koncepció életképességét is megkérdőjelező probléma viszont a képernyő mérete volt. A kis méretű, kék háttérvilágítású képernyőt ugyanis csak akkor lehetett látni, ha odament hozzá az ember. Mivel a lejátszó úgyis elég lassan reagált mindenre, időnként le is ültem a szekrény elé, hogy betallózzam a megfelelő albumot vagy számot. Kénytelen voltam mindig odamenni hozzá, ha akartam valamit. Ez így kényelmetlen volt, kellett egy másik lejátszó. Sokakban felmerülhet az ötlet, hogy számos olyan lejátszó kapható, amely tévére is köthető és azon lehet böngészni a számokat, így nincs gond a láthatósággal. Ezt a megoldást elvből kizártam. Mindig bekapcsolni a tévét, ha akarok valamit, vagy esetleg bekapcsolva hagyni, hogy lássam, hogy éppen melyik szám megy, energia és időpocsékolás. Másik lejátszó kellett.

A második próbálkozó: Netgear MP-101
-amellyel nem lett sokkal jobb a helyzet

Nagyon sok olvasgatás és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek számbavétele után a Netgear MP-101-re esett a választás, használtan kb. 10 000 Ft-ért az angol eBayről. Igaz, hogy a megjelenését követően számtalan lesújtó teszt született róla, de a folyamatos firmwarefrissítéseknek köszönhetően a termékciklusa végére már egészen használható lejátszó lett belőle. Ezen is négysoros, de jóval nagyobb betűket kiíró képernyő van, amely szerencsére nem kék alapon kék, hanem fekete alapon fehér karaktereket jelenít meg. A listák kezelése, görgetése, áttekintése nem lett sokkal gyorsabb vagy könnyebben használható, cserébe a fotelből is látható, hogy épp mit ír ki.

A Netgear egy fokkal jobb volt, de ez is elhasalt a veszteségmentes formátumokon

Persze a láthatóság itt is relatív, ennél a készüléknél is eléggé mereszteni kell a szemet. Ha valakinek kicsit nagyobb szobája van, két méternél messzebb helyezi el a készülékét, ezen sem lát semmit. A gyorsaság az MP-101-nek sem volt fő erénye, de egy kicsit mégis gördülékenyebb volt, mint a Philips. Ezt vezeték nélküli mellett már vezetékes LAN csatlakozóval is felszerelték, én ezt használtam, mert úgyis kéznél volt a kábel. Tökéletes ez sem volt, pláne, hogy időnként minden logikus magyarázat nélkül megszakadt a zenelejátszás. A netrádióknál nem, csak a helyi MP3-ak esetében. Más hálózatban nem csinálta, az enyémben igen, kiolvastam minden létező fórumot, átállítottam minden létező paramétert, de nem lett jobb. Ráadásul ez a készülék is csak az MP3-akat ismerte. Le kellett cserélni ezt is.

Majdnem a harmadik lett: Philips NP 2500
-amit nem vettem meg, de már nem is bánom

Sokáig szemeztem vele, de az 50 000 forint kicsit soknak tűnt

A tömörítetlen állományokat is lejátszó készülékek ára nekem még mindig magasnak tűnt. A használtpiacon olcsón csak a régebbi modelleket lehetett megtalálni (MP3 és WMA támogatás, kis képernyő, lassú működés) az új eszközök pedig elég drágák voltak. Sokáig szemeztem a Philips NP 2500 lejátszójával, ez nagyjából 50 000 Ft-os árával már tudja a tömörítetlen formátumokat, elég gyors a működése is, és már színes LCD van az elején, ami viszont két méterről ugyanúgy nem látható, mint a többi lejátszó képernyője. Bár a probléma a fejlesztőknek is feltűnt, próbálták a szöveges információkat nagyobbra szabni, de ez sem segített sokat a helyzeten. Nézegettem, de nem vettem meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!