Kuala Lumpur és az első benyomások

Első látogatásom alkalmával egy késő nyári napon, még pirkadat előtt landoltam Kuala Lumpur nagyobbik nemzetközi repülőterén. Valamiért én a sötétséget mindig a hűvös idővel hozom összefüggésbe, így az erősen légkondicionált terminálból kilépve meglepetésként ért és valósággal mellbe vágott a forróság és a pára. Nem tudom, mire számítottam az egyenlítő környékén... Később derült csak ki, hogy ez még csak a kezdet, és nem is a kinti hőmérséklet, hanem a zárt helyek brutálisan klimatizált, gyakran a kintinél 10-15 fokkal hidegebb tere vette jobban igénybe a szervezetem...

Az AirAsia néhány gépe a KLIA 2-es termináljánál.

A hőingadozással küzdő testemet és a hosszú úttól kissé eltompult tudatomat egy rokonszenves müezzin rázta végül helyre valamelyest, kinek a reggeli „Subuh / Fajr” imára hívó szava mennydörgésként hatott a viszonylag csendes környezetben. SIM kártyám és némi kávé begyűjtése után örömmel konstatáltam, hogy végre járnak a belváros felé közlekedő vonatok, így én is útnak indultam.

A KLIA és a főváros belvárosa közt közlekedő KLIA Express járatok ugyan gyorsak és korszerűek, viteldíjuk viszonylag magas, 55 ringgit (kb. 4700 forint). Viszonyításképp a buszok mindössze 10-15 ringgitbe (kb. 860 – 1300 forint) kerülnek, illetve kicsivel többért már taxival is utazhat az ember, noha utóbbi két esetben a viszonylag gyakran előforduló dugókkal is számolnia kell az utazónak.

A szállodába érve kaptam a lelombozó, ám nem túl meglepő hírt, hogy a szobám majd csak délután készül el, úgyhogy nem volt mit tenni, nézzünk egy kis várost.

Érdekes módon a Kuala Lumpur-i fizetős látványosságok java része többe kerül külföldieknek, mint a helyieknek. Számomra ez azért volt érdekes, mert pl. Japánban egyes szolgáltatások turisták számára szinte ingyen elérhetőek, míg helyieknek vagy éppen igavonó „gaijin”-nek normál árat kell tejelnie. (Ld.: JR Pass)). Bár a legnagyobb látványosságok, így pl. a Petronas tornyok sem kerülnek 100 ringgitnél többe (1 ringgit kb. 84-85 forint, bár ez a szám a jelenlegi helyzetben a cikk élesítésének pillanatáig változhat), számomra helyenként már az is meglepő volt, hogy egyes, kifejezetten visszataszító, igénytelen, rendezetlen helyeken képesek pénzt kérni akár belépőként, akár az ott található további szolgáltatásokért.

A Batu Caves hindu barlangtemplom Kuala Lumpur északi részén található, a beugró helyieknek 7 ringgit, s mivel a turista úgyis ki van tömve pénzzel, ezért tőlük le lehet gombolni ennek több mint dupláját, 15 ringgitet.

Érdemes így hát kicsit felkészülni, hogy az adott látnivaló valóban megéri-e a pénzét, viszont annak sem kell csalódnia, aki nem akarja három étkezés árát otthagyni valami jól kinéző, ám annál ortóbb helyen.

A Malajziai Nemzeti Mecset bizonyos időközönként „gyaurok” számára is nyitva áll, bár az imatermet ekkor is csak annak széléről vizsgálhatjuk.

Kissé félholtan nem nagyon vágytam túl messze a szállodámtól, így elsősorban a régi főpályaudvar, Pasar Seni, a helyi Chinatown és a Plaza Merdeka környékére koncentráltam tevékenységeimet.

A Textilmúzeum épülete.

A Malajziát promotáló „Truly Asia” szlogenből fakadóan egyébként a vallási épületek relatíve sok látnivalót nyújthatnak az arra fogékonyak számára, hiszen hindu, iszlám és buddhista templomokból is találhatunk szép számmal, melyek közül több építészetileg is lenyűgöző. Külön érdekesség, hogy ha valaki kevésbé keményvonalas környezetben, de mégis belülről szemlélve szeretne kicsit többet megtudni az iszlámról, annak Malajzia kiváló lehetőségeket nyújt, hiszen akár a helyiek, akár a mecsetek „munkatársai” készséggel avatják be az érdeklődőt vallásuk rejtelmeibe.

A putrajayai Putra Mecset látképe. Putrajaya egy tervezett település, a 2000-es évek elején több kormányzati szerv, a Legfelsőbb Bíróság stb. is ide költözött a zsúfolt fővárosból, ennélfogva itt szemetet, csövest, az elhanyagoltság legkisebb jelét sem fogjuk látni.

Még érdekesebb, ha az ember például az Eid al-Fitr, a böjt megtörésének ünnepén jár a környéken, hiszen ilyenkor gyakran teljesen ingyenesen, bárki által látogatható lakomákat csapnak, ahol a regionális ételek egész sorát kóstolhatjuk végig, feltéve, hogy van kedvünk megbirkózni az emberek végtelen tömegével.

Kuala Lumpur-i utcakép.

Utazásaim során általában próbálom kerülni a Mekit és társait, noha nem vagyok egy gourmet sem. Különösebb fogalmam viszont a helyi ételekről sem volt, noha arra számítottam, hogy a jelentős számú kínai diaszpóra nyomán a hagyományosabb kínai ételek biztosan megtalálhatóak lesznek. Emellett némi bepillantást nyerhettem India szinte végeláthatatlanul változatos konyhájába, illetve természetesen a helyi fogások sem maradhattak ki.

Sokan felhívták rá a figyelmem, hogy nem egy életbiztosítás utcai árustól kaját venni, különösen, ha valami „nyers” alapanyag is kerül az ételbe, például az indiaiak körében kedvelt gol gappa esetén, mely gyakorlatilag egy fűszeres vízzel töltött, lángostésztából készült golyó, melybe ki tudja honnan szerzik be a vizet. Ennek ellenére bíztatok mindenkit, hogy ha odakerül, próbáljon ki minél több ilyen helyet, mert sokuk gyakorlatilag éttermi minőségben készíti az ételeket, csak éppen az éttermi ár töredékéért (meg ha lesz is valami ülőhely, az is valószínűleg egy műanyag stelázsi lesz az út szélén).

A különféle ételstandok Malajzia-szerte megtalálhatóak, főtt ételt biztosítva gyakran a nap 24 órájában. Ha aggályaink vannak, érdemes vásárlás előtt megvizsgálni a stand környékét, az elkészítés menetét, és ezek tükrében dönteni, bár túl szigorúak ne legyünk: NÉBIH ellenőrzésen nem valószínű, hogy egy ilyen létesítmény is átmenne.

Akkoriban még nem voltam különösebben igényes arra, hogy mit eszem, így a lényeg inkább csak az volt, hogy ne legyek éhes (és lehetőség szerint ne f*ssam össze magam), ennélfogva viszont nem jártam utána, hogy mely éttermeket érdemes felkeresni. Meglepő volt viszont, hogy az általam meglátogatott éttermek közül tisztességes minőségben viszonylag kevés helyen készítettek nyugati vagy akár japán, koreai ételeket is, így ezeket annyira nem is erőltettem a továbbiakban. Természetesen a McDonald’s és társai is szép számmal megtalálhatóak országszerte, ám belegondolva abba, hogy egy jó adag rizses csirke mindössze kb. 5, míg a gyorséttermi menük 20-30 ringgitbe kerülnek, a Wendy’s-féle triplaburger máris kevésbé tűnt hívogatónak.

Batburger egy Kuala Lumpur-i DC tematikájú hamburgerező kínálatából.

Közlekedés szempontjából elsősorban Kuala Lumpur szolgált sok meglepetéssel, mely a korszerű és kiterjedt tömegközlekedési hálózata ellenére is relatíve jól bejárható gyalog, viszonylag ritkán kényszerültem útpadkán való kóválygásra. Később viszont láthatjuk, hogy sajnos ugyanez nem mondható el Malajzia egyéb városairól, ahol gyakran csak mutatóba akad egy-két helyi busz, így ha turistaként valami félreesőbb helyet szeretnénk felkeresni, úgy kénytelenek leszünk taxit, Grab-et hívni.

A BMW Group Designworks által tervezett, Siemens gyártmányú motorvonatok egyike a teljes hosszában 2017-ben átadott Kajang MRT vonalán.

Kuala Lumpurban viszont szinte kifejezetten üdítő volt tömegközlekedni. Korszerű elővárosi vonatok, metró, monorail várja az utasokat, többségük ráadásul emelt pályán halad, kiváló kilátást biztosítva a városra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!