Feltárjuk a hiba okát

Mint látható, a lemez valóban már nem szűz a kéznyomokat tekintve, de ez ezentúl már mindegy is. A kar végén lévő félkör alakú képződmény felfekszik a léptetőmotor kerekére.
A fenti képen tökéletesen nem látszik a mozgást precízen átadó fémszalagpár, azaz egy kicsit mégis: a keréken felfutó fényes csíkocska az. De nézzük csak meg közelebbről:

Tessék, bár nem úgy tűnik a látvány alapján, de két szalag dolgozik itt, az egyik fixen, a másik állíthatóan van felrögzítve (esetleges nyúlás miatti beszabályozás okából kifolyólagosan). Ők ketten felelősek azért, hogy mind a két irányú mozgás esetén egy pici kottyanás se legyen, a fej precízen tartsa a pozícióját az adott sáv fölött.

Jó hajlékonyak, de sajnos idővel el tudnak pattanni, aminek következtében a fejek elszabadulnak, s eztán szabadon kolbászolhatnak a lemezek fölött.
A szalagokat megkaparintani a kis torx csavar eltávolításával lehet. A csavarhúzóval itt óvatosan szabad csak zsonglőrködni, mert egy rossz mozdulattal kiszánthatjuk az adatainkat a helyükről.

Íme, róluk van szó. Jól látható a felsőn az ovális lyuk, oda való a csavar, a többi végeket egyszerűen be kell akasztani a nekik odakészített pöckökbe. Ezt ugyan könnyebb mondani, mint csinálni, ugyanis a két szalagot feszesen kell tartani felfűzéskor, ugyanis könnyen leugranak a pucukákról, de azért pár percnyi halk anyázás általában eredményt hoz.

Vessünk egy pillantást a fejre is, illetve annak teljes hiányára. A hozzá vezető drótocskák bánatosan szemlélik a lemezen elterpeszkedő ujjlenyomat-gyűjteményt, miközben mereven elhatárolódnak a 0. sávba húzott barázdától.

A felülről számolva harmadik fejnek is már csak a hűlt helyét látjuk. Mivel az első három fej (alulról számozódnak amúgy) megvan, így félgőzzel még üzemelhetett a drájv, bár csak érdekességképpen próbáltam meg, gyakorlati haszna természetesen nulla.

Na, kicsit oda se nézek és már fel is pattantak a szalagok az őket megillető helyükre. Nosza, kupak vissza, tápot a csatlakozónak, és próba!

Örömmel tapasztaltam, hogy nem sikerült a halálba kontárkodnom egyelőre szegényt, ment a felpörgés, a tőle szokásos kalibrálási produkcióját (amikor is a fejek indokolatlan hangorkánnal kísért kalimpálásba fognak) is előadta végre, de még mindig tartogatott számomra meglepetést a kis rosszcsont.

Sajnos a fejek amikor a kalibrálás végén beállnak a nulladik sávba (ami mellesleg kritikus fontosságot képvisel, mivel rajta tárolódik a további működéshez szükséges összes adat), olyan szintű flexelésbe kezdtek a lemezen, hogy menten lefújtam a próbát és ismét szétbontottam a tákolmányt, hogy kiűzzem belőle valahogy a bent lapuló buzgó kezű fémipari szakmunkásokat.
Egyébként az ilyen mutatványt nevezik "head-crash"-nek. Ez azt jelenti, hogy a fejek hozzáérnek a lemezhez, ami persze a normális működéssel határozottan össze nem egyeztethető tevékenység.

Szomorúan megállapítottam, hogy bizony fennforgás van, ebből szép sorminták lesznek az adatok helyén, így ismét üzembe helyeztem a kedvenc csavarhúzómat, és ezúttal a szintén a fenti képen látható csavart céloztam meg vele (a másikat, aminek most csak a menete látszik), melynek egyetlen funkciója volt: meghatározta, hol is legyen a 0. sáv a lemezen fizikailag.

No, de előbb tanuljunk ma is valamit, hogy is működik ez? Technikai magyarázat következik, akit ez nem hoz lázba, hát tekerjen bátran túl rajta, majd addig nem nézek oda.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!